Adri: én úgy fejtem, amikor kellett itthon hagynom tejet, mert elmentem, hogy letettem Tücit aludni, aztán felhúztam az órát kb. éjfélre, akkor fejtem, mert volt mit, és Tüci meg csak 2-3 óra múlva ébredt enni. Szerintem próbáld ki, legalább szaporítod a tejed, mert ha mással pótolsz, akkor nem is lesz több.
Erről jut eszembe, nekem is fejnem kell majd, ha hazamegyünk, mert 29-30-án fél, fél napra el kell mennem.
Fogalmam sincs, mikor fogok fejni, mert Csongi nem sok időt hagy termelődni. Na majd valahogy trükközni kell.
Dóri: azért ez a traumadolog nem igazán így van ám. Egyrészt most még ki sincs alakulva a tárgyállandóság, úgyhogy ez a szoktatás semmit nem ér. (Max. másokat kell ahhoz szoktatni, hogy csináljanak mindent úgy, mint ha mi lennénk ott.) Kb. 8 hós kor körül jön az idegenfélelem, ami amiatt van, mert a baba már megkülönbözteti az idegen arcokat az ismerőstől (memóriakapacitás bővülése). Aztán jön nem sokkal a szeparációs szorongás, ami már kifejezetten az elszakadásra mutatott reakció. Na de ez fejlődéssel jár, szóval ezzel sem lehet mit tenni, nem lehet szoktatni a gyereket az elszakadáshoz, hogy majd akkor nem fog sírni. De fog. Attól ez még nem trauma, ha az anya olyannak hagyja ott a gyereket, akit ismer, megszokott és nem megy el túl hosszú időre. De hol vagyunk még ettől az időszaktól? Mégcsak 3 hónaposak a babáink! Felesleges előre szoktatni valamihez, amire még nem érett, esetleg azért, mert mások azt mondják, hogy szoktatni kell.
És az idegenfélelem, meg a szeparációs szorongás sem ugyanolyan erősségű minden gyereknél. Tücinél egyáltalán nem tapasztaltam az idegenfélelmet, vagy csak jóval-jóval később, kb. másfél éves volt, mikor először láttam, hogy óvatosabb az idegenekkel. Ugyanez volt a szeparációs szorongással, hogy csak 15 hós kora után volt kb., mikor sírt, ha elmentem otthonról. Előtte fel se vette, és azt se, mikor hazaértem. Aztán volt egy időszak, mikor rendszeresen sírt, mikor elmentem (pár hónapig), de megnyugodott pár perc múlva, szóval nem volt vészes. De neki a bölcsibe szoktatás is pikk-pakk ment, nem volt semmi sírás, nyüszögés. Ezeknek szerintem semmi köze nincs a szoktatáshoz!
(Na nem folytatom, még írhatnék hosszan a kötődés kialakulásáról, a biztonságos és a nem biztonságos kötődésekről.
)
Pandi: le a kalappal, te aztán egy amazon vagy! Nálunk még csak most kezdett biztonságos lenni Tüci jelzése a pisire (mármint, hogy nem csurrant be), de eszem ágában sem lenne elvinni egy bevásárlóközpontba pelus nélkül. A fene se rohangálna vécé után, pláne egy másik gyerekkel a babakocsiban pluszban.
Úgy látszik, nagyon kényelmes anyu vagyok én.