Sziasztok!
A hányósokat én is sajnálom, én ugye még nem hánytam, de fogok. Legalábbis Kristóffal úgy alakult, hogy a 28. hét környékén egyik reggelre a gyerek felnyomta a gyomromat a mellem helyére (elvileg akkor fordult be) és hét héten át ott maradt. Nah, az kegyetlen volt. Ettem volna, de nem volt hely bent. Általában már az ebédlő asztaltól rohantam a mosdóba, ha a gyerek aktívabban rúgott, akkor már kaja közben rohantam és kezdtem elölről az evést. Egy hét múlva megérkezett a gyomorégés is, refluxos lettem. Konkrétan egyáltalán nem zárt a gyomrom, félig ülve aludtam, mert ha feküdtem, akkor reggelre fájt a fogam és a nyelőcsövem, olyan szinten vissza folyt a gyomorsav. A végére lett a jó kis torokgyuszim is miatta. Rengeteget hánytam és csudi jó volt savat hányni.
Viszont 35 hetesen egyik reggel kipattantam az ágyból, lehajoltam, hogy összehajtogassam a takarót és akkor tűnt fel, hogy nem jön vissza semmi. Megfogtam a pocimat és éreztem, hogy valami furcsa. Megnéztem tükörben és kiderült, hogy lejjebb került a gyerek, ezután már soha nem volt gondom a gyomorégéssel.
Viszont kijött az aranyerem!
A midwife azt mondta, hogy az ok egyszerű: a gyerekem az akkor már több, mint három kilójával teljesen beilleszkedett a medencémbe és szépen nyom ott mindent, amit nyomni lehet, a súly miatt jött ki az aranyér. Rájöttem, hogy az aranyér rosszabb, mint a hányás, mert amiatt nem sírtam, emiatt viszont bőgtem minden nap, annyira fájt. De sebaj, aztán megszültem és vége lett.
Szülők: én szeretem a szüleimet is és Feri szüleit is. Sajnos mindkét család messze van, vagyis mi vagyunk tőlük messze. De már nagyon várom azt a négy hónapot, amíg otthon leszünk velük.
Kívánósság: én csak annyira vagyok kívánós, amennyire nem-terhesen. Nekem egész életemben vannak olyan pillanataim, hogy "úgy ennék valamit", de annak ellenére, hogy 100 féle dolog van otthon egyik sem szimpatikus. Illetve beugrik, hogy nekem mandulás süti kell, vagy gyros, akkor nekem az kell és úgy szervezem a napomat, hogy arra járjak és vegyek egyet. Az is jellemző, hogy rákattanok valamire és azon élek 1-2 hétig. Idén nyáron ilyen volt a dinnye, utána a zöldsaláta, most már három hete őszibarack korszakom van, minden másnap megyek venni egy fél táskányi őszibarackot és az a vacsorám. Illetve amióta szombaton ettem a kínaiban bambuszos-gombás csirkét, azóta azt is ennék állandóan, a héten még egyszer bevállalom, de elszállni nem akarok a gyorskajával.
Az étvágyam normális, 10-11 körül reggelizek, addigra már jól eszek, 2-3 körül van az ebéd, a vacsi gyümölcs.
A súlyom még mindig nem szárnyal, a múltkor már feljött fél kiló, azután visszamentem a kiindulóra, most megint alatta vagyok 30 dkg-mal, ami nem sok, de furcsa ahhoz képest, hogy én baba nélkül is inkább 63-63,5 között vagyok, alatta nem szoktam lenni, főleg nem 12. hetes terhesen. Kristóffal a terhességem ezen hetében már 71 kg voltam. Igaz, akkor 65-ről indítottam, de így is durva volt 6 kg plusz.
Viszont úgy érzem, hogy puhány lettem. Löttyedtebb a combom és a fenekem, a derekam eltűnőben, kicsit mintha úszógumis is lennék. De az is lehet, hogy beképzelem, mert reggelente még nincs háj, estére már látom.
Kelengye vásárlás: már írtam, hogy én csak egy ágyat szeretnék Kristófnak, a kicsi kapja az övét, a kicsinek akarok egy Adamo hintát, illetve egy hordozó kendőt. Ha lány lesz, akkor néhány lányos ruhát, de Kristófnak anno én direkt sok semleges színű rugit, bodyt vettem, sok fehér van, bézs, sárga, piros.
Viszont van egy nagy gondom ezzel az ágyvásárlással. Nem tudom, hogy hogyan viszünk haza áprilisban két ágyat, plusz az összes napi cuccunkat, amikor négy hónapra hazaköltözünk.
Fogalmam sincs.
Úgyhogy most vagy az lesz, hogy mégis kiságyat veszek használtan, valami nagyon olcsót és nagyon egyszerűt és azt itt hagyjuk, csak a már meglévő jobbikat visszük, Kristóf pedig otthon kap ágyat, vagy az lesz, hogy nem veszünk és vagy Kristóf, vagy a pici velünk fog aludni másfél-két hónapig.
Tényleg nem tudom hogy csináljuk, hogy ne az ablakon szórjuk ki a pénzt és mégis jó legyen.