Mi jól vagyunk, megvagyunk.
Nemrég megnéztünk egy lakást Erzsébeten, ami igaz fel volt újítva, de valahogy mégsem jött be.
Anya találta az egyik újságban a hirdetést, felhívtam és vasárnap ki is mentünk a férjemmel megnézni. Egy téglaépítésű ház legfelső emeletén volt ez a felújított lakás, amihez még egy autótároló is tartozott.
Szépnek, szép volt a lakás, de.......
A srác, akié a lakás volt, alig jutott szóhoz, mert mindent a barátnője mondott el.
A nagyszobába állva mondtuk, hogy milyen szép a lakás és a függönyre nézve a csaj egyből közölte velünk, hogy ezek nem sima függönyök ám, hanem 80 e forintos függönyök. (ÉS???) Mi láttuk a férjemmel, hogy milyen szép az a függöny, de lehet, hogyha mi vettük volna meg a lakást egyből levettük volna és egy sima 5000,-Ft függöny is tetszett volna nekünk.
Végül a lakás bemutatását nem a srác, hanem a csaj mondta el, aki végig úgy beszélt a beépített szekrényről, a konyháról, a fürdőszobáról, mintha ennél jobb nem is létezne.
Tisztára úgy jött le az egész, mintha mi egy hirtelen göröngyös v. alsóvalagpusztáról származó emberek lennénk, akik egy kis kunyhóban élik a mindennapjaikat és ebben a lakásban végre a fejlődő új dolgokat tapasztalhatják, láthatják meg.
A fürdőszobájuk kicsi volt, igaz felújított volt, de Kediéké jobban tetszett, sokkal szebb volt, szerintem!!!
Na de kocsi tárolóról se feledkezzünk meg, ami a háztól 1 utcányira volt egy olyan kerthelyiségen belül, amit 2 oldalról is meglehetett közelíteni. 10 cölöp le volt verve a földbe majd arra egy stabilnak nem mondható hullámtető volt feltéve és azalatt állt egy, két kocsi.
Mondta a srác, hogy igaz ez nem egy önálló garázs, de mégis be lehet valami alá állni, ha esik az eső vagy jégeső van. Megnéztük a tetőt, de olyan labilisnak láttuk, hogyhogy ha beállnánk alá, akkor az első eső csepp után lehet, hogy maga tető rá is zuhanna a kocsinkra.
Szóval megnéztük szép volt, de nem költöznénk oda
Hazajöttünk és felhívtam Anyát, aki kihangosított, hogy a férje is hallja, hogy elmondjam milyennek találtuk a lakást. A lakás helyiségeit az előző lakásaink helyiségeihez hasonlítottam és mondtam, hogy tetszik, de nem költöznénk oda. Mondtam a vezetékeket is, hogy azt megkérdeztük a pártól, hogy mikor lettek kicserélve és azt mondták nem tudják?
Na most ez csak azért érdekes, mert a fiú először a szüleivel, majd utána csak nővére és végül ő meg a barátnője lakták a lakást, így nem lett volna nehéz kicsit visszagondolni, hogy mikor is melyikük ott lakása alatt történtek meg a vezetékek kicserélése?!
De nem tudták megmondani, nekünk pedig ez fontos!!!
Erre Anya férje, aki mint kiderült éppen rossz passzban volt, azt mondta, hogy hogyan fogom tudni, ha lakást megyünk el nézni, hogy az eladó igazat mond, hogy mikor volt víz és villany vezeték csere? Kivésem a falat mindenhol???
Mondtam, hogy nem, de mi mondjuk a most és előző lakásuknál nem hazudtunk, hogy mikor volt a felújítás. Hiszen, ha valaki feláll a létrára és megnézi a villanyvezetéket egyből rájön, hogy jó vagy sem
Akkor ugye nálam még az is betette a kaput, hogy a kezdeteknél, amikor Anya megtalálta a hirdetést az újságban, a férje felhívta a hirdetőket, hogy meg e van még a lakás, amivel még nem is lenne baj. De! Azt mondta, hogy a lányának (
) keres lakást!
Én nem vagyok a lánya, hanem a feleségének a lánya, nagy különbség
Neki van lánya, akivel mióta anyával megismerkedtek egyszer sem találkoztunk vele, mert már rég önálló, magával foglalkozó életet él. Én nekem szimpatikus Anya férje, de nem az apám
Nekem van, volt apukám
Akkor volt ez a vezetékes dolog, aztán meg amikor befejezni akartam már a beszámolót úgy kérdezett rá a lakásvásárlására, hogy kell vagy nem kell, mintha egy zöldségről lenne szó a piacon.
Nem szokott velem ideges vagy ingerült lenni, de most mégis olyan nem is tudom, hogy beszélt velem. Mondtam neki, hogy nem kell, ezt a lakást nem vennénk meg
Erre, hogy mégis mit gondolok, hogyan fogunk így valamit is találni, ha mindenbe belekötök
Na, ekkor Anya szólt neki, hallottam, majd mondtam, hogy előtte két nappal 7. 5 M. néztünk lakást, ami totál le volt lakva mégis mi azt láttuk benne, hogy milyen jól fog kinézni ha felújítjuk majd. De sajna ott a ház volt labilis, ezért nem mentünk volna oda.
Mondtam Anya férjének, hogy nem hajt minket a tatár, minden lakásnak és háznak van valamilyen hibája, de ha esetleg nem találunk valamit, amikor már innen is el kell mennünk, megoldjuk! Egy, két barátunk szól, hogy mehetünk hozzájuk.
És természetesen, amint van pénz a kezünkbe mi csak a lakáshirdetésekkel fogunk foglalkozni éjjel-nappal és csak azon leszünk, hogy mi is végre a végleges helyünkre kerüljünk.
A másik meg, hogy mi tényleg egy gyönyörű, szép lakást adtunk el, ami tényleg tipp-topp volt, de nekem nincsenek nem tudom milyen elvárásaim, vagyis olyanok, hogy a leendő lakásunk olyan legyen mint az, csak kicsiben és olcsóbb fenntartásúban, mert ha nem akkor nem is költözünk. De én azt mondom, egy lakásvásárlás nem mindennapi dolog, tehát jól meg kell gondolni, hogy az ember mire adja ki a pénzt és hogy hova, milyen fenntartású lakásba költözik. Nincs igazam?
Ebbe a nagy válságba, meg különösen meg kell nézni, hogy mire adja ki az ember a pénzt!
Nagy csönd lett a beszélgetés végére, Anya mondta, hogy igazam van, majd amikor Anya idebent volt, mondta, hogy a férje rossz passzban volt, de egyébként Ő nagyon szurkol, hogy mi jó lakást találjunk majd magunknak.
Aztán később ezt a férje is elmondta, sajnálja amit mondott és mint kiderült a beszélgetés előtt anyós problémák voltak a napirendi ponton.
Múlthétvégén ismét megnéztünk vagyis megakartunk nézni egy kisházat a XV. kerületben és már ott is voltunk, az ingatlanosra várva, de éppen az orrunk elől vitték el, így szinte meg se tudtuk nézni, csak kívülről.
Nagyon szépen nézett ki!