Edit: a hiszti teljesen terhestünet. Most engem viszonylag elkerül, csak nagyon ritkán van, de majd jön idővel, nem aggódom.
Nálam Kristóffal az öltözéses hiszti ilyenkor már javában tartott, mert akkor már volt rajtam bő 6 kg és kezdett minden rosszul állni. Általában úgy indultam el reggel munkába, hogy kiforgattam az egész szekrényt, felvettem mindent, mindennel, de minden szarul állt abban az adott pillanatban, időnként még csapkodtam is, persze Feri mindenre azt mondta, hogy "Ez teljesen jó lesz!", ettől még idegesebb voltam, mert tudtam, hogy kamuzik. Úgy éreztem néha, hogy az a gatya, ami tegnap még tök jó volt, ma már nem jó és szarul áll. Pedig nem hiszem, hogy ennyi változás történt egy nap alatt, csak az én agyam járt furcsán...
A terhesség vége felé ez az érzés még durvább volt, akkor már küldetés volt elindulni bárhová, de még mindig jobb volt, mint a szülés utáni kimozdulások: akkor már csak a vastag combom, meg a nagy fenekem maradt meg, már nem vonta el a pocakom a figyelmet a testem többi részéről és ami a legszarabb volt: muszáj voltam még egy darabig terhesgatyákat hordani, mert a régi cuccok még nem jöttek rám, újat pedig nem akartam venni 2-3 hónapnyi hordás miatt. Legszívesebben mindenhova melegítőben mentem volna...
Most még könnyen öltözködöm, de ez csak annak köszönhető, hogy egyenlőre nem híztam combra, fenékre, deréktájon vastagabb vagyok, de az elmúlt hónapokban elég sok mell alatt bővülő tunikát hordtam már terhesség előtt is és azok most nagyon szépen elrejtik a jól lakott ovis pocakomat.
Tegnap majdnem felvettem egy hosszított szűk felsőt. Szemből és hátulról jól állt, viszont oldalról teljesen rám tapadt, látszott benne a hasam. Ez alapvetően nem lenne zavaró, hiszen terhes vagyok, ha első babás lennék, akkor már ezt is mutogatnám, csak éppen most még nem akkora, hogy egyértelműen babapocaknak tűnjön. Ha mutogatnám, akkor valószínűleg sok ember fejében a következő gondolat futna végig: "Jé, ennek a nőnek mekkora már a babája és mégis milyen nagy hasa maradt szülés után!"
Mert most még tényleg úgy néz ki, mintha előző terhességről maradtam volna pocakos.
Erről jutott eszembe: a barátnőmnek a szülés utáni hat hetes kontrollon még viszonylag nagy pocakja volt, amivel nem volt kibékülve. Erre a dokija a következő poénnal üdvözölte: "Mi a helyzet aranyos? A jövőhéten szülünk még egyet?"
Szegény lány kb két hétig bőgött utána, ha tükörbe nézett, annyira beletiport az orvos az egyébként is gyenge önérzetébe.