Lucababám: tényleg dögös kis nőci vagy
Annácska: hát azt én sem szeretném, ha lehúznánk egymást. Nem tom ki hogy van vele, de nekem valahogy lelkileg sokat jelent ez a fórum, hogy mi van veletek, másokkal, akik hasonló cipőben meg egyebek. Én még nem nagyon fórumoztam, de most úgy érzem magam, mint chat-kezdő dologban, alig várom már, hogy elolvassam ki mit írt, mi van vele. Néha csak feljövök és olvasgatok (azért 10 percenként nem születik újabb hozzászólás
) . Szal nem bírnám, ha ez megváltozna.
Bellereni: Hát nem semmi egy hétvégéd volt. Lehet, hogy sztár lesz a gyermek?
Pocakméret: hát a héten elmentünk ebédelni a kollegákkal, és beültünk egy étterembe. Mivel ilyenkor tömve van, ezért láttuk, hogy két csaj nem talál helyet, odajöttek hozzánk. Ránéztem az egyikre és kiderült, hogy volt osztálytársam. Beszéltünk pár szót, de nekem már olyan fóbiáim vannak, én már mindenkiről azt hiszem, hogy állapotos, akinek csak pici pocija van. És ő egyébként tök hiú az alakjára, így nem mertem rákérdezni, de valahogy olyan furi volt. A járása, a ruha esése meg minden. Délután hazafele a buszon találkoztam egy másik volt osztálytárssal, aki rögtön elújságolta, hogy az Orsi állapotos, októberre várják a babát. Na és én erre a pocakméretre nem mertem rákérdezni
Ahhoz képest így utólag kicsinek találtam, de mint mondtam, az Orsi mindig is nagyon hiú volt az alakjára. (mellesleg van is miért : megesz a sárga irigység)
Bellereni: én is letolt zipzárral járok, úgy kényelmes. No meg otthon strandkendőben flangálok.
Uh fotó:Mellesleg én annyira elámultam a szokatlan helyzettől, mire mindent megnéztem, ráeszméltem, már vége is volt a vizsgálatnak. Arról nem beszélve, hogy állati érzékeny lettem mostanság effektíve az Uh-n nem bírtam megszólalni, annyira elkapott a sírógörcs, mondjuk utána végigbőgtem a kórházat. Ma házidokinál ugyane helyzet: bőgve távoztam. Normális ez?
Hepi van ezerrel, beszéltem dokival, mindegyikkel, szeptember közepétől itthon lehetek. Addig, addig kevertem, míg összejött alig kell táppénzre mennem, azt is elrendezzük kettesben a házidokival. Most már csak azt sajnálom a naptárt nézegetve, hogy nem mondtam korábbi dátumot. NEM BÍROK MÉG 7 HETET DOLGOZNI! Edit, Reni igazatok van. Holnap az lesz az első dolgom, hogy felhívom a dokit: toljuk azt az otthonmaradást még egy héttel előbbre. Na azért nagy örömömben felhívtam a védőnőt is, neki is elújságoltam a nagy örömömet, hallottam a meglepődést a hangjából, hogy neki meg mi a fene köze van hozzá. De annyira örültem. És ha minden igaz, akkor jövő héten fotót is kapok (feltéve, ha nem sírom el magam a doki előtt)
Lucababa: adhatnál a sógornak tippet, hogy mit kell csinálni egy babához. Lehet, hogy rossz módszerrel közelítenek?
Boruska: örülök a Babócának. Mint egy kis pillangó hernyója kb
Még egy kérdés: ti milyen gyakran jártok dokihoz?