Sziasztok!
Remélem mindenkinek jó napja van, örülök, hogy múlik a rosszul létetek.
Ki az, aki még "hányikol"?
Nekem a mai napom kicsit melankolikusan telt, vagy inkább úgy mondanám, hogy van bennem egy rossz érzés.
Éjszaka hihetetlen rossz álmom volt. Azt álmodtam, hogy megszületett a baba, gyönyörű lány baba volt és még haja is volt, barna. Ez még szép is lenne, csak sajnos a 28. héten látta meg a napvilágot, ehhez képest több, mint két kg-os súllyal. Mindenki meg volt lepődve és azt mondták, hogy semmi baja, egyből velem maradhatott. Viszont másnap valami hirtelen történt, rosszul lett és elveszítettük. Nagyon borzasztó érzés volt még így álomban is, teljesen magunkon kívül voltunk Ferivel. Még ti is benne voltatok az álmomban, ugyanis amikor hazajöttünk a kórházból, akkor meg akartam nektek írni, hogy mi történt, de nem volt rá erőm. Még fotónk is volt a babáról.
Iszonyatos volt.
Azután felébredtem, de egész nap bennem van az érzés.
Talán épp emiatt, ma találtam egy gyönyörű fehér kötött hosszított és olyan Beás kismama felsőt a Zaraban és nem mertem megvenni.
Szegény Kristófra is rájárt ma a rúd. Először jól megijesztett, ugyanis a konyha közepén egy élő méhecskét szedtem ki a kezéből. Abban a pillanatban raktam le, mire visszanéztem rá, már láttam, hogy valamit be akar kapni. Remek lett volna.
Majd pedig fél órával később felállt a bárszék mellett, amit egyébként nem engedek neki, de most valamiért nem vettük észre (mindketten mellette álltunk egyébként) és hatalmasat borult vele hátra, magára rántotta a széket is. Volt nagy sírás és lett egy pukli a homlokán, más gond nincs szerencsére. Úgy tűnik, hogy elfelejtette, mert két perce ismét ezzel próbálkozott.
Grátiszként sikerült kicsit megégetnem a reszelt túróst (épp akkor kellett volna kivennem, amikor a baleset történt, de elfelejtkeztem róla a vigasztalás közben). Úgyhogy megkeseredett a kakaós tészta, még jó, hogy Ferinek így is tetszik, eltüntettet belőle egy fél tepsivel, én inkább hanyagolom. Sebaj, amúgy sem hiányzik a fenekemnek.
Hát, ennyi történt ma Hermannék háza táján, nem is kell ennél több. Már várom, hogy vége legyen a mai napnak. És holnap elvileg jönnek szétverni a plafont. Az is rossz lesz, de legalább nem leszünk egyedül, itthon lesz Feri is estig.
Nóri: a londoni találkozásban is benne vagyok, kivéve ha épp szeptember első felében jössz. Bár nem lesz olyan egyszerű megszervezni, mert amint visszaérünk én már megyek dolgozni. Annyira azért nem várom, be kell vallanom. Kicsit be vagyok kakilva, hogyan is fogom bírni. Kristófot is nehéz lesz itthon hagyni, illetve nekem sem lesz egyszerű visszarázódni a 6-8 fokos hűtött konyhába és állni egész nap. Ráadásul a kedvenc kollégáim mind kiléptek, amióta én szülési szabin vagyok.
Erősen gondolkodom, hogy inkább az irodába megyek vissza, bár a társaság ott még rosszabb. Felajánlották már, de nem vertem a fenekemet a földhöz örömömben. Nah, majd meglátjuk hogy bírom, ha nem megy, akkor megyek az irodába. Ott legalább nincs hideg és ülhetek, igaz, hogy b.sztatni fognak egész nap. Egyik sem jó megoldás.