Szóval az úgy volt, hogy kedden du. levittem a gy.dokihoz Nórit. Helyettes orvos volt, épp volt kaki a pelenkában, meglátta, hogy véres, meg érezte hogy nagyon meleg a teste, és csak annyit mondott, hogy nagyon rossz bőrben van a gyerek, a véres hasmenés nemértettemmiyen vírusfertőzésre utal, vigyem be a Lászlóba minél előbb és kilátásba helyezte, hogy 2-3 napig biztos bent fogják tartani.
Bementünk, felvettek az osztályra, vérvétel, infúzió. Könnyen megszúrták, nem volt gond. Étvágya végig volt, inni is ivott, bár nem annyit, hogy ne kelljen az inf. Mikor felment a láza aludt, mikor lement, akkor dumált, játszottunk, ettünk, időnként megvizsgálta az infúziócsövet
, éjjel szépen aludt, kivéve mikor felébredt a lázmérésre, peluscserére stb. A feneke iszonyat piros volt végig (még most is) és nagyon fájt neki. Szerda-csütörtökön minden változatlan volt, de pénteken már nem volt reggel láza, és onnantól már egyszer sem. Csütörtökön megkértem a nővért, hogy vegyük le az infúzióról, amíg sétálnuk, fürdünk egyet, azalatt a két óra alatt nem fog kiszáradni, hisz eszik-iszik. Mondta oké, így csüt estig szabadok voltunk. Pénteken már olyan jókat evett (pontosabban zabált)
, és keményedett folyamatosan a kaki is, hogy ismét megkértem a nővért, hogy vegyük le az infúzióról pár órára és próbáljuk ki, hogy anélkül hogy alakul az állapota. Ez volt du. 5kor, onnantól már vissza sem tették többet rá.
Pénteken már csak azt vártuk, hogy egész nap maradjon a lázmentesség és a "szép" kaki, mert akkor szombaton irány haza.
Két éve újították fel az épületet, nagyon korrekt volt mind kívülről, mind a kórtermek és a személyzet is aranyos volt. Szobatársak is jó fejek voltak, 6 éves kislány, ugyanezzel a betegséggel, de őt nagyon megviselte, a szívem szakadt meg érte, úgy jajgatott mikor jött a hasgörcs.
Diagnózis szalmonella. De kérdem én, minden szalmonellás gyerek 3 deci karalábéfőzeléket ebédel?
Joli, köszi szépen a telefont, nagyon jól esett!
Nnnna, nincs más hátra, mint visszaolvasni.