Szép vasárnapot mindenkinek!
Tegnap úgy látom mindenki csavargott, nem kellett sokat visszaolvasnom.
Mi is kirándultunk, a férjem hamar ébredt és kilenckor elindultunk Windsorba. Nagyon szép, még mindig, gyakran járunk ki. Sétáltunk egy nagyot a Temze partján, én hattyúkat, libákat és kacsákat etettem. Remek volt, mert baromi bátor vagyok, amíg csak 4-5 darab van, de pár perccel később már kb harminc akkora állat követett, mint az én fél testem (mármint tollal együtt akkorák, nem súly szerint
).
Akkor már kicsit paráztam, féltem, hogy belecsípnek a miniszoknyás fenekembe, mert elfogyott a kenyér...
Azután jártunk egy nagyon szuper játékboltban, legszívesebben az összes ketyerét hazahoztam volna. Voltak retro játékok és mindenféle egyéb érdekességek, Kristóf kapott egy vízben úszó sárga felhúzós kacsát, én pedig búgócsigát akartam, de annyit nem ért. Gyerekként is odavoltam a búgócsigáért.
Majd mekiztünk, ahol visszafogtam magam és találtunk egy normális fagyizót, ahol ettem egy gömb eperfagyit. Tudni kell, hogy itt a fagyi-kultúra a béka segge alatt van. Ott tartják, ahol a meggyet is.
Annyira nem szeretem a fagyit, de néha szívesen megennék egy gömb citromot, csokit, vagy valami gyümölcsfagyit, de itt inkább jégrém van, vagy nagy ritkán kerületenként egy jégkrémes dobozból kiszedett gömbfagyis, ami sz.r, illetve a fagyis autók, ahol egy fajta csavaros fagyi van, az is vanília. Jah, meg persze vannak a mekishez hasonló poharas fagyik, ami tömény vanília, viszont elnevezik epresnek, meg karamellesnek attól a fél kanálnyi öntettől, amit a tetejére folyatnak. Én meg utálom a vaníliát.
Szóval tegnap ettem életem első finom, krémes, angol gyümölcsfagyiját.
Kora délután már itthon is voltunk, alig vártam, hogy aludjak egy nagyot. Este Feri dolgozni ment, mi pedig bevásárolni.
Hát ennyi volt a tegnapi napom, a mai hasonló lesz, délelőtt főzök délután egy baráti párhoz megyünk át, este Feri már megint dolgozni megy, mi pedig folytatjuk a csavargást.
Alkohol: szerintem két korty pezsgőtől az ég világon semmi baja nem lesz semmilyen babának, sőt, szerintem még egy pohártól sem lenne, feltéve, hogy nem naponta 3x egy pohárról van szó. A múlt héten én kb 2 dl cydert ittam meg egyik este (almabor, gyengébb mint a sör) és nagyon jól esett. Amikor Kristófot vártam, akkor középidőben jött rám a sörözhetnék, amúgy is szeretem a sört, néha belekortyoltam a Feriébe, de mindig tartottam itthon alkoholmentes sört, az is jó volt. Az esküvőnkön pedig én is pezsgőztem, amikor a polgárinál a köszöntés volt. Ittam egy fél pohárral, majd leraktam, a sógornőm pedig (szülésznő) azt mondta, hogy tök hülye voltam, hogy a saját esküvőm köszöntésén nem ittam ki a pohárból azt a kb alig egy decinyi pezsgőt, mert attól baja nem lesz senkinek.
Hajfestés: nekem is aktuális lenne már. Én is szőke vagyok, vagyis barna, szőkére festve. Másfél-kéthavonta jár ki hozzánk egy fodrász, mert én Kristóffal nem megyek fodrászüzletbe, ilyenkor nekem vág, fest, ferinek csak vág. Most már több, mint két hónapja volt utoljára, de én nem a terhesség miatt nem hívatom, hanem azért, mert mindig elfelejtettem. Kristóffal is kb kéthavonta festettem a hajam, nekem itt azt mondták, hogy szabad, csak ne tüdőzzem le a festékszagot (jah, mert egyébként ez a gyengém
).
Most már várat a fodrász magára, jó két hét múlva szólok neki hogy jöjjön, mert hazaindulás előtt rendbe akarom rakatni magam.
Az én hajamnak amúgy sincs jelentősége. BAba előtt imádtam vele foglalkozni, mert az enyém se nem egyenes, se nem göndör, ami annyit tesz, hogy mindkettőt lehet belőle csinálni, de mindkettőhöz szárítani kell, vagy vasalni. Ha csak hagyom megszáradni, akkor borzasztóan áll. Amióta Kristóf megszületett állandóan össze van fogva, eleinte azért, mert nagyon hullott szülés után és nem tetszett, hogy a pici babám tele van az anyja hajával, meg úgy kompletten az egész lakás tele volt, ha kiengedtem, most meg azért muszáj minden apró szálat szorosra fogni, mert Kristóf úgy beleragad, ha ki van engedve, vagy lát egy apró kilógó tincset, hogy a könnyem is kicsordul. Szerintem kb három év múlva lehet ismét folyamatosan kiengedve a hajam, mert akkorra fogja megérteni Kristóf és a pocakbaba is, hogy anya nem örül, ha tépik a haját.
Ki mit főz ma?
Nálunk nem tipikus vasárnapi ebéd lesz. A férjem krumplistésztát követel (az a kedvence, jobb férjet nem is választhattam volna), én pedig a rakott káposztát kívánom. Mindkettő lesz, mert Feri nem eszik káposztát, így külön főzőcskézek.