Jó reggelt!
Éjjel nagyon nehezen aludtam el újra, most meg jelzett a telefon, mert pár dolgot meg tiszta fejjel meg akarok írni, csinálni a gépen. Laza tejeskávé már mellettem. Kihasználom most ezt és zanzásítva leírom gyorsan a hétvégénkent, mert tényleg már nem is aktuális.
Nos. Csütörtökön felvonultak a festők, totál szétszedték a lakást, de nyugtattam magam, jó lesz ez csak pár nap. Erre a napra ráadásul megnyertem Julcsi egyik ovistársát is, hogy vigyázzak rá.
Pénteken akartam indulni a Balatonra, este szembesültem azzal, hogy a szekrények, amikből a ruhákat be akarom pakolni összevannak forgatva, tehát erre most esélyem sincs. Persze erre gondolhattam volna, dehát a kismama agy. No, azért valahogy ezt is megoldottam.
Péntek reggel újra festők, plussz kapuszerelők. Mindent elrendeztem itthon és 11-kot elindultunk. Útközben persze az autóban a klíma feladta a szolgálatot. Nem tudom emlékeztek-e milyen kíváló idő volt a vihar előtti napon, pénteken? Áááááááááá, nem voltam dühös. Megálltunk Füreden, ott találkoztunk apával, de a végállomás Balatoncsicsó volt ott van kis borospincénk, házikóval. Se víz, se villany, illetve víz csak a ház előtt, gyertyával világítunk.
Julcsi imád ott lenni, szerintem is a táj, a környék meseszép.
Ott aztán most is nagyon jókat aludtam.
Másnap reggel lementünk Füredre, sok-sok barátot hívtunk, hogy megyünk vitorlázni. Közben persze figyeltük, hogy mikorra várható a vihar. Pont volt ott egy verseny, így szerencsére a szervezők nagyon képben voltak, és pontos tájékoztatásunk volt, de még így is belefért, hogy kicsit kimenjünk. Apa tényleg nagyon figyelt arra, hogy még időben bejöjjünk a kikötőbe, ugyan a vihar "szívását" már éreztük erősen, de pont időben bent voltunk. Annyi idő maradt, hogy leponyváztuk (jobban mondva a fiúk) a hajót és beültünk az étterembe a kikötőbe. Ez amolyan nyitott, csak sátor van felette ... és a vihar jött is, iszonyatos erejű széllel, döntötte fel a sátor mellett lévő hatalmas virágcserepeket, dörgött-villámlott, a gyerekek nagyon megijedtek. Aztán eső, jég minden volt. Elképesztő erővel tombolt, de ez a nagyon durva rész nem tarthatott pár percnél tovább. Amikor csendesedett megnéztem az autóm, de megúsztam a jégesőt, nem hagyott nyomokat az autón. Aztán volt még itt is második rész a viharban, de ez már sokkal gyengébb volt. Délután, amikor indultunk fel kiderült, hogy aksi kaput. Még szerencse, hogy a hajón volt bikakábel, meg apa autója is ott állt a kikötőben, így az újra szakadó esőben apa beindította az autót, közben telefon csörög, itthonról hív, akire rábíztam a házat, hogy nagyon nagy baj van, hatalmas vihar, az éppen tegnap befejezett kapunkat kitépte a szél, nem lehet becsukni, áram nincs ... no sok-sok telefon, intézkedés, nem részletezem végül kapuszerelők kimentek összekötözték, sokkoltak a hírreel, hogy van nagy baj a kapuval, de majd ha hazajövünk .... közben szerencsére autó beindult. Vasárnap összepakoltuk gyorsan a házat, mert ja azt elfelejtettem írni, hogy péntek este sok-sok vendéget hívtunk vacsorára és a romok eltakarítása még várt rám, mert szombaton egésznap Füreden voltunk, szóval reggel vízmelegítés, zománcos lavór, félig hajlott pózban özön tányér, pohár stb. mosogatás .... egész jól bírtam. Igyekezni akartam haza, mert nyugtalanított a kapu, OK, indulunk, autó aksi újra kaput ... nembaj bikakábel van, persze apa autója Füreden, így a szomszédből szereztünk autót, autó beindul ... de jaj, kerregés, füstölés ... minden valahogy azért eljutottunk Füredre ... ott kikapcsoltam az agyam, hogy no idegeskedés, nyugodt reggeli, kávé stb. apával megbeszéltük, hogy Ő hozza az én autóm, én meg Julcsival jövök apa autójában. De éreztem, tudtam nem lesz gond, mondtam, hogy megyek én az enyémmel, csak jöjjenek Julcsival mögöttem, ha gond lesz, adott poroltót az autóba, biztos, ami biztos, ha kigyulladna ... nem tudtuk mi a baj ... szerencsére eljutottunk Bp-re, útközben hívtam autószerelőt, így már vasárnap délután ott tudtuk hagyni nála az autót. Itthon pedig? az udvar tele hatalmas letört ágakkal, van néhány gyönyörű ősfánk a kertben, elég annyi, hogy hétfőn 8 hatalmas nagy zsák letört kisebb ágat gyűjtöttünk össze. A vadiúj kapunyitó szerkezet totálisan tönkrement, ahogy a szél hatalmas erővel kitolta a kaput, most nagyjából össze van rakva, de működik, tegnap intéztem a biztosítót, azt mondják fizet, elemi kár, csak idő kérdése, hogy mikor .... autómról kiderült, hogy a klíma okozta a bajt, zárlat, aksi leszívás stb. Tegnapra kész lett, de hogy, ahogy írtam is már, amikor haladtam, tök jól hűtött, de a dugóban meleg levegőt ontott magából. Ma visszaviszem.
Hát, röviden ennyi volt a hétvége. Minden nehézség és izgalom ellenére jól éreztük magunkat, nagyon szépet vitorláztunk, jókat ettünk, ittünk, játszottunk ...
Csak kicsit sok volt az elénk gördült akadály.