Jó reggelt!
Mackókám evett 6-kor, aztán felkelt 7-kor reklamálni; mondtam neki, hogy nem-nem, kisfiú, még aludni kell!
Azóta alszik.
Anita, mi is szoktunk hosszú-hosszú kilométereket tekerni Biharkeresztes körül. Szerintem nagyon jó! Közben nézelődjük a természetet. A férjem nagggyon vicces, mert mindig mondja, hogy lesz majd másnapra olyan izomlázam. Persze soha semmi. A kis buta pedig tudhatná, hogy nem most kezdtem...
Emese, én kenguruba vinném; már csak azért is, mert Marci van, hogy egy idő után megunja a babakocsit és elkezd ordítani. Akkor nincs mit tenni, ki kell venni. És kicsit nehéz gyerekkel a kézben babakocsit tolva vásárolni...
Ma megyek a férjem anyukájához, ott tréningezem Marcot, hogy szeresse meg jobban a babakocsit...
Trixi, te kérdezted az éjszakai evést, az én gyermeknevelés c. könyvem csak fél éves kortól javasolja ezt, és így:
1, esti kajánál ne aludjon be, meg kell tanulnia, hogy magától aludjon el, ha itt az ideje
2, néhány éjszakán át etessük meg, ha ébred, de csökkentsük az adagját
3,ha nem hagyja abba a sírást, kukkantsunk be hozzá, simogassuk meg (lehetőleg apa, mert anyán megérzi a tejszagot)
4,ha tovább sír 5 percenként nézzünk be, csak akkor vegyük fel, ha ordít. Amint megnyugszik, tegyük vissza az ágyába és valamivel hosszabb időre hagyjuk magára. Két órát is eltarthat, de tartsunk ki.
5, az utána következő éjszakákon ne kínáljuk a gyermeket. Alkalmazzuk ezt a taktikát, amíg megtanulja átaludni az éjszakát.
Valaki próbálta már ezt? (mondjuk sztem még lehet korai...)