Sziasztok, nem tudok visszaolvasni sajnos, remélem, mindenki jól van, babák-mamák-papák egyaránt!
Nem tudom, minden apróság jól fogadta-e a tozzátáplálást, de úgy tűnik, az én kisfiam még nem áll rá készen: volt két nap, a nagy hőségben hiába ittam egy csomót, az üres cicim szívogatta szegény, szóval gondoltam, akkor próbálkozzunk megint. A tejpépet egész jól fogadta múltkor, na bezzeg most nem. Kb. ha két kiskanálnyit sikerült beletuszkolnom. Ok, gondoltam, próbálkozzunk gyümölccsel: milupa fruttapura: 0 kanál ment le. Aztán megkapta a szokásos homeos bogyókat és kevertem neki egy dl tápot, de továbbra sem érti, mit akarok én ezzel, lökiki a szájából a cumit. Ezek után 10 perc múlva kihányt mindent, leginkább viz volt a pocakjában (amiben a bogyókat feloldom, pár kiskanál). Aztán füri, előtte újabb öklendezés. Cicizés, böfi, minden tejecske a padlón, több részletben. Annyira sajnáltam szegény, majdnem bőgtem, hogy hogy lehetek ilyen hülye, minek kínzom szegényt! Aztán pár perc alatt elaludt ringatva, sokszor felsírt álmában, én persze egyből pattantam, nehogy megint hányjon és megforduljon és megfulladjon (rémképek ezerrel). Ez 8 körül volt, éjfélkor felkelt enni, és utána alvási rekordot döntött, fél 9ig aludt egy nyikkanás nélkül és másnap reggel kutya baja sem volt. Most pár hétig tuti nem próbálkozom nála kajával, csak tejem legyen elég! Annyira hektikus, egyszer le kell fejnem, másnap meg koppra elég csak, pedig evésre-ivásra nagyon odafigyelek. Az éjszakák általában 2x kelősek, evés 5-10 perc és alvás tovább, bár időnként előfordul, hogy közben felébred és egy óra, míg visszalszik. Én sokkal kipihentebb vagyok mindenesetre, hogy nem egy szobában alszunk.
Zétivera, kérdezted a féltékenységet: Fruzsi általában szeretgeti őt, bár egyszer megharapta Csongi lábát, pedig tudta, hogy látom. Inkább úgy fejezi ki a féltékenységét, hogy direkt nem fogad szót, vagy mondja, hogy Anya ne etesd a Csongit, most nem sír, most Apának adjad, stb., tehát hogy vele foglalkozzam...Ez akkor gáz, ha etetnék vagy altatnék, mindig a legrosszabb pillanatban robban be a szobába, ugrál,énekel jó hangosan, hiába a könyörgés, a szép szó, a fenyegetőzés, semmi nem használ. Pedig nagyon sokat foglalkozom vele, extrán is, ha a kicsivel játszom, őt is puszilgatom, de hát ez van, ő így tudja kezelni a szitut. Amikor megkérem, hogy szórakoztassa az öccsét, annyira édesek, a pici annyira figyel rá
A másik, amira reflektálnék, azt még olvastam, amit
Julcsi írt, hogy a gyerekek megérzik a szülők között a feszültséget: sajnos saját tapasztalat, hogy maximálisan így van: karácsony után volt egy hullámvölgyünk Apával, nem veszekedős, pláne nem Mukika előtt, de szerintem nem véletlen, hogy akkor jött ki rajta szeparációs szorongás. Hiperérzékeny szenzoraik vannak, mindent megéreznek. A megoldás pedig tényleg az, hogy relax, Apával sorokat rendezni. Tudom, ez nem megy gombnyomásra és sokszor nagyon nehéz, nem is kell (nem is szabad) magunkat megerőszakolni, de törekedni kell a harmóniára, mind a magunk, mind a gyerekeink érdekében.
Hú de nagy okosságokat írtam
Vidámabb téma: van új kiskutyánk, Ropi kutyan ugyanis sajnos nem lett meg: Belfegor, alias Belfi, Fruzsi meg Delfi-nek hívja (a delfinek miatt). Nem kimondott Rex felügyelő, de jó kennelből származik, reméljük, nem lesz beteg a könyöke.
Képeket majd dobok fel valamikor, most Csongi mocorog, kellemesebb hetet, mint az elmúlt volt (maradjon olyan az idő, mint amilyen ma!!!!).