Tündi,
hát, nálunk ez elég érdekesen alakult, mármint a tesó hazahozása. Az én nagylányom ugyanis teljesen máshogy viselkedett, ahogy általában szokás, mert ő magába zárta a dolgokat (szerintem jobb lett volna, ha dühöng, vagy ilyesmi). A védőnő teljesen le is döbbent, hogy hagy engem szoptatni, és egyedül eljátszik. Ismerősöknél az volt eddig az általánosabb, hogy anyukára haragszik a nagy, a babára nem, de anyukához nem szól egy ideig, nem öleli meg, stb. Jó dolog bevonni a kicsi körüli teendőkbe, de nem erőltetve, csak ha akar. Amire meg szerintem roppant fontos figyelni: a rokonok szájába kell rágni, akár többször is, hogy amikor jönnek látogatni, akkor ne a kicsihez menjenek oda először, mert neki úgyis tökmindegy, a nagynak viszont nem. És látni az arcát, amikor megjönnek a nagyszülők, és egy gyors sziát odavetnek neki, aki eddig a középpont volt hasonló alkalmakkor, utána meg odamennek a kicsihez gügyörészni, a nagy meg áll várakozón és csalódottan, hogy akkor mi van, hát, szívfacsaró.
És ugyanez van a járókelőkkel is, ott is mindig én próbáltam a nagyot is előtérbe tolni (pl. Jaj, de édes ez a kisbaba, mennyi idős? Három hetes, a nagy meg két éves, és milyen sokat segít otthon!). Volt egy olyan eset, hogy mentük fel a liftben, persze a néni rögtön a kicsi Csabit kezdte dicsérgetni, mire egy kis idő múlva Gabi megszólalt csendesen, hogy: „Én is itt vagyok!”.
Na, ez jól kifejezi, miről beszélek...
EDA: én nem akartam sosem, valahogy nem vonzott a lehetőség, hogy egy tűvel szurkálnak a gerincem körül. Meg aztán én inkább természetesen szeretek/nék, hogy a testem tegye a maga dolgát, szerintem nem jó ebbe semmilyen módon beavatkozni, mert a természet által jól kitalált folyamatot befolyásolhatja.
Fájdalom: hát, nekem volt vesegörcsöm úgy 11-12 alkalommal, és szültem három gyereket, nekem a szülés összehasonlíthatatlanul jobban fájt (én is hallottam előtte ezt az összehasonlítást, így azt hittem, hogy nem lesz nehéz, de tévedtem). Viszont tényleg az a jó, hogy vannak szünetek, amikor egy kicsit megkönnyebbül az ember (a végét leszámítva), a vesegörcs meg folyamatos. De olyan jó a végén, amikor kibújik a baba, az ember mindent elfelejt, meg aztán nekem nagyon sokat adott, hogy tudtam, kibírtam olyan fájdalmat, amiről sosem hittem volna, hogy kibírom. Jobban ki tudok állni azóta magamért, pláne a gyerekekért. Ja, és nekem az utófájások voltak még nagyon brutálisak, a harmadik után már iszonyúan, ráadásul négy napon keresztül, be is vagyok reccsentve rendesen, hogy most milyen lesz.
Erre érdemes felkészülni, van, akinek alig fáj, nekem már az első után durva volt, de akkor szerencsére csak egy napig, és csak szopi közben fájt nagyon.
És amikor burkot repesztenek (ahogy minden kórházban csinálják egy bizonyos tágulási szint felett), utána fel kell készülni, hogy sokkal durvábban fog fájni. Nekem a harmadik szülésem burokrepedéssel indult, üvöltöttem is rendesen minden összehúzódás alatt (és káromkodtam is, szerencsére az autóban csak a férjem hallotta, ő meg el volt foglalva azzal, hogy odaérjünk időben, és ne a kocsiban szüljek, ippeghogy sikerült).
De közben fantasztikus is az egész, ahogy együttműködik az anya teste a babával, hogy meg tudjon születni, nekem van ismerősöm, aki nevetett szülés közben (mármint összehúzódás közben, meg a kitoláskor is).
Már egyre több kórházban lehet inni, meg korlátozva enni is a vajúdás alatt, pont azért, mert egyébként nagyon legyengül az anya a végére, a kitolás elhúzódhat emiatt, furcsa, hogy vannak helyek, ahol még mindig a konzervatív nézetek az irányadók...
Pocik szép nagyok! Az enyém is rengeteget nőtt, a Balcsi alatt (egy hét) 3 centit! 110 centi volt egy hete, most nem találom a mérőszalagot, de az biztos, hogy ekkora még sosem volt.
Nócika Regijének mennek a drukkok!
Mimi,
örülök, hogy mindjárt mehettek haza!
Doki árak: szerintem nagyon el vannak szállva a dokik. Teljesen egyetértek abban, hogy meg kell fizetni azt, hogy készen áll, és bármikor bejön, de hát 100e forint sokaknak egy havi fizetés! De bevallom, én sem merném/merem bevállalni az ügyeletest, mert találkoztam olyan dokikkal, hogy inkább tejel az ember, csak normális módon szülhessen.
Na, be kell fejeznem, férjem jönne a géphez.