Sziasztok,
végre lett egy kis időm, hogy alaposabban visszaolvassak és írjak is. Kész csoda...
Gombahölgy, Benedek nagyon nagyfiú lett, és nagyon jóképű srác. Azt hiszem, ő már az a korosztály, akire nem írhatom, hogy "szép", az olyan csajos dolog
De azért az!
Hol van ez a játszóházas templom? Még nem is hallottam ilyenről. Mi is majdnem eljutottunk most egy lagziba, de persze kész csoda lett volna, ha ilyen szerencsém adódik... végül nem tudtunk elmenni, most meg ki tudja mikor adódik még egy alkalom, amikor kettesben elmehetünk valahova a férjemmel... Én is csak anyukámra merném hosszabb időre bízni Gabimat, ő meg nagyon messze él.
Szandra, nagyon klasszak a szülinapos képek, tényleg csodás a torta! Hol vettétek? Kockásfülü nyuszink nekünk is van, de Gabi nem egy plüssmániás, nem nagyon érdekli...
Rebe, ami a kakaót illeti, magamból indulok ki: én ha vacsorára azt iszom, sehogy sem bírok elaludni, csak hánykolódom...
Süni, ilyen pindur korban még nem lehet elrontani egy babát
Gabicsibe, Boti nagyon édes a képeken, Rád hasonlít, ugye? Vagy inkább a párodra? Milyen szép füvetek van, nálunk csak ilyen szúrós vacak, nem is nagyon teszem ki az udvarra...inkább játszóterezünk.
Witch nem semmi a bilizés, korán kezdi a kiscsaj!
Bár gondolom, ez egyelőre nem lesz rendszeres
Bibar, hol nyaraltatok? Írd meg légyszi, ötleteket gyűjtök
Rólunk: Az alvásokkal még mindig gondok vannak, és, hogy én is hozzászóljak az együttalvás-témához: már írtam, hogy 1 éves koráig Gabi talán ha 2-3 éjjel aludt a nagyágyban, most meg több mint egy hete minden éjjel ott köt ki. Tulajdonképpen erre a saját kényelmem miatt sikerült rászoktatnom: egyszerűen zombi voltam attól hogy állandóan a kiságyhoz ugrálok, meg ücsörgök mellette órákon át. Így, ha fel is ébred, könnyebben visszaaltatom, és szinte fel sem ébredek közben, mert nem állok fel. Most pihentebb vagyok így, de azt hiszem, hosszútávon meg lesz ennek a böjtje. Jó lenne már megint inkább a férjemmel aludni éjjel, aki a cirkuszok miatt emigrációba kényszerült a dolgozószobába
Mondjuk el sem férnénk a nagyágyban hárman...
Hogy az élet ne legyen egyszerű, a nappali altatásokkal is visszatértek a balhék, szóval nagyjából arról szólnak a napjaim, hogy altatok és altatok és altatok, és már előre rettegek a következő alkalomtól. Lehet, hogy hagynom kéne, hadd pörögjön a gyerek és ájuljon be, ahol épp eléri a fáradtság...de teljesen meggyőzően elő tudja adni a "mindjárt elalszom álltamban" műsort, hogy aztán 1 órán át szórakozzunk, mikor beteszem az ágyába. Váá.
Még szerencse, hogy idénre nem tervezünk nyaralást, minek?
Különben talán mégis fogzik, mert nyálzik ezerrel és mindent töm a szájába, de persze nem hagyja, hogy belelessek a szájába, összeszorítja, ha bele akarok nézni. Rutinos, mert imád kavicsot enni ő is, és tudja, hogy ilyenkor kikotrom.
Ja, képzeljétek, amikor otthon voltunk, anyukám levágta a haját, és neki hagyta! Mondjuk ollóval csinálta, meg fésűvel, mint az igazi fodrászok, nagyon jó lett a frizura. Mondtam is neki, hogy mindig rá fogom bízni