nos a történet a következő:
rövid akarok lenne mert már nem érdemel annyi szót. szóval megérkeztünk véletlenül pont egyszerre hugiékkal
aztán elkezdődött, pontokban
1., hugi férj hozott tzatziki salihoz alapanyagot h gyorsan elkészíti, erre anyám, nem illik ilyet vinni vendégségbe (gondolom alapanyagokat, és a vendéglátó eszközeit használni)
2., mi lent apával etetjük Marcit (hát a házat már csak ne koszoljuk össze), gyerek pari-buri ebédet kapott, eszi szépen jön anyám és miután megtudta h mit eszik, közölte h a buri nagyon hízlaló, mondtam h talán egy 6 hónapos gyereknél ne ez legyen a fontos
3., hugiférj kiül teraszra, szék alatta összetörik, "szerencsére" csak a földre zuhant és nem a 2,5 méteres lépcsőn bukfencezett le. anyám kijön megnézni mi volt ez: első megjegyzés: hát igen a túlsúly.. erre hugiférj agy eldurran, beszólt, leginkább használt szavak: IQ, intelligenciahiány stb. oszt kocsival el
4., hugi borzasztóan összeveszik anyuval, majd hugiférjet megkértük hogy nagyon óvatosan vezessen vissza pestre nehogy baj legyen, végül hugi könyörgésére visszajött, anyám fél óráig kért bocsánatot a ház előtt a hugiférjtől
5., sütögetés elkezdődött, mi Marcival játszottunk a habtapin, néha jöttek megjegyzések:
- az a gyerek is felnő akivel nem foglalkoznak
- minek ennyi játék (5 db csörgő)
- oh istenem ....
6., köszöntés, a két vejkó nem ad puszit csak mi a hugival, közben anyám nézi a hasam hogy mekkora és sóhajtozik (komolyan nagyon jó színész)
7., ebéd elkészül, asztalhoz ülünk, mindenki eszik csak én nem, se kaja, se sali, se süti, se pogi
8., felhív anyám az étkezőbe mutat füzetet amibe írja hogy naponta 600 kalóriát eszik ezért az elmúlt 3 hónapban 10 kg-ot fogyott
9., elmondja hogy ha ilyen kövér vagyok a cégem nem fog visszavenni dolgozni
10., megyek vissza vejkók marci és apukám társaság és megjegyeztem h na megint megkaptam anyutól, erre apám elkezdi mondani h ők csak jót akarnak, erre én elmondom hogy a hormonok a hasfalszórásos ektivitik eredménye itt van, nehezen fog eltűnni... oszt valahogy megjegyeztem hogy x éve amikor elvetéltem és a kórházban feküdtem ők nem jöttek meglátogatni mert hát ööö pesten a klinikák körül nem könnyű megállni, erre apum: hogy ő nem is tudott arról h velem ez történt, erre hugi pont jött és mondta hogy de igen ez így volt !!!
oszt szó szót követett párom elmondta most először a véleményét hogy mit gondol anyu viselkedéséről, apa kikérte, kiabált, megjegyezte h kiábrándult, csalódott nem kellene így viselkedni a páromnak
stb, jött anyám, egymásnak veselkednek (verbálisan) amiből az jött ki h anyám vérigsértve úgy érezte h én párom megfenyegette. Ami az alapot adhatta: én apa közölte h ha mégegyszer amiatt felhívnak h szapuljanak, veszekedjenek velem akkor vele fog meggyűlni a bajuk.
Nah hát itt állunk, nem lehet értelmesen beszélni. Gáz ez az egész.
Eljöttünk, többet nem megyünk.