Új privát üzeneted érkezett!

Alma nagyon bíztató a történeted, gyakorlatilag a nehezét alig érezted, ha jól értettem. Szeretnék én is ilyen szülést!

Nóra

Kép
fikuszka
 
 


Alma - ez tényleg nagyon szép, el is érzékenyültem kicsit... :) tök jó, h egyágyas szobában szültél, engem frusztrálna a tudat, h nem vagyok egyedül. És az is mázli, h utána meg ilyen pöpec szobába kerültél, arról nem is beszélve, h Emma milyen sokáig veled lehetett... :) az én terveim között is egy szép, viszonylag könnyű szülés szerepel, igyekszem megtenni ennek érdekében mindent, amit tudok, bár tudom, h jöhetnek olyan dolgok is, amik mellett mindegy, h én mit tettem meg a kellemes szülés érdekében vagy mit nem. De mivel nem szeretem az ilyen negatív hozzáállást, ezért majd megbeszélgetem Bubcival, h legyünk ügyesek :D

Csajok - ha már most úgyis szóbakerült a szülés, akkor hadd vessek fel én is egy témát: ti apás szülést, vagy "nemapás" szülést terveztek? Vagy akiknél a kistesó jön, ott az előző(k) milyen volt?

Bubciles: júl. 29.
Kép
heydie
 
 


[quote="fikuszka"][ írta:fikuszkab]Alma nagyon bíztató a történeted, gyakorlatilag a nehezét alig érezted, ha jól értettem. Szeretnék én is ilyen szülést!


Igazából nem volt érezhető fájásom (a gép mutatott), ezért kaptam elég nagy adag oxitocint. Az EDA-t a tágulásra kaptam (de ezt kéretem volna). A vége az fájt, de annak kell is, hogy tudjál nyomni.

Végig nevetgéltünk. A dokik meg folyamatosan jöttek be, hogy van-e már fájás.

Minden Uh nagy babát jósolt. Féltek is, hogy nem fogom tudni megszülni. Végül 3450g és 56centis manónk lett :) A buksija 37cm volt, gondolom a pocakja is nagy és az uh gépek ebből kalkulálnak

Heydie: mi apásat terveztünk eredetileg is

Kép
Kép
alma26
 
 

 
 

Mi még nem tudjuk, hogy apás vagy nem. Majd Apa eldönti még addig, hogy szeretne bejönni vagy nem. Nem akarom erőltetni, de azért jó lenne ha bejönne :D

Alma ez tényleg szép :)

Mariann

Kép
arian78
 
 


A párom először óckodott az apás szüléstől, de amikor megnyugtattam, hogy neki nem a véres felén kell állnia, hanem engem kell bátorítania és szorongatni a kezem, akkor megnyugodott.
De azt előre kikötötte, hogy a köldökzsinórt nem fogja elvágni!

Nóra

Kép
fikuszka
 
 


Én az apás szülés mellett döntök, és szerencsére egyetért vele a párom is. Nem tudom hogy végig tudnám-e csinálni nélküle :? :?
De köldökzsinórt ő sem vág!!! :lol: :lol:

Icu
Kép
Kép
icu03
 
 


Köszi az eddigi válaszokat :) nálunk még nem jött szóba, de Gyuri annyira lelkesen jön a vizsgálatokra, ő az elsőtől kezdve természetesnek találta, h elkísér, nem zavarta, h egy idegen ember "matatott bennem" (írtam az első UH előtt, h engem ez feszélyez), úgyhogy remélem, a szülésre is bejön. De én sem befolyásolom, ez az ő döntése lesz :)

Bubciles: júl. 29.
Kép
heydie
 
 


Hello Lányok!

Én is visszaértem , sokmindenről írtatok majd megpróbálok visszarázódni

Apás szülés:
hmmmm...... minden férfi irtózik a vér látványátol? :lol: :lol:
én nem fogom erőltetni, nekem a főnőköm megígérte hogy ott lesz velem (orvos) ha akarom és annak nagyon örültem.

Móni
KépKép
reunion
 
 


Sziasztok!

Már megint lemaradtam, nagyon sokat írtatok :lol: Próbáltam visszaolvasni, de az agyam mint a szita. Mostanában tök feledékeny lettem, néha mire leérek a boltba elfeljtem miért mentem :?
heydie-Óriási gratula az eredményekhez és a csodás fotóhoz :lol: Szerintem olyan kislányos Bubci, bájos kis feje van!!!! :D + a hajad tök jó lett!
Szüléssel kapcsolatban, én is természete úton szeretném megszülni Babócit, de nagyon félek, úgyhogy én még ott tartok, hogy kérni fogok érzéstelenítést :shock:
Nálunk az apás szülés már téma, én sem fogom erőltetni, a vajúdásnál tuti ott lesz velem, de a kinyomási szakasznál ő dönt, nem bírja a vért, nem akarom hogy rossz élmény legyen! :oops:

Kép
Kép
bogaracska
 
 


Ja pár napja eléggé fáj a hasam bal oldala, nem állandóan, csak néha beleszúrkál, ilyenkor iszok magnéziumot :? Ez baj, vagy csak ahogy nő a hasam? Nem merem a dokit ilyenekkel zargatni :shock:
Torna, én is a héten tervezem kezdeni a jógát az Örsön :D De csajok aki a Sote II-n szül, annak ajánlom a szeptembereben induló terhestornát+szülésfelskészítőt! Én biztos járni fogok, szerintem hasznos, és szülésznőkkel is megismerkedhetünk :)

Kép
Kép
bogaracska
 
 


Nekem is fáj a hasam 2 napja,
furcsa nagyon parás vagyok tőle mert már jó ideje nem éreztem fájdalmat

Ha az Örsön lesz terhestorna engem is érdekelne oda könnyen eljutok
habár nekem a bajcsyban azt mondta a gyógytornász, h. az ikreseket csak nagyon ritkán engedik tornázni :?:
Hát kiváncsi leszek

Móni
KépKép
reunion
 
 


Sziasztok!

Nálunk is apás szülés volt, és ez is az lesz! Az én párom se akart véres dolgokat látni, de mellettem volt, mert kellett hogy segítsen, és támogasson a szülés során. Nem akarta elvágni a köldökzsinórt se, de végül azt is ő csinálta, csak nem nézett oda! :lol:

Ami bonyolít most a dolgon, hogy már van egy gyerkőcünk, tehát szülés környékén anyukám készenlétben kell majd, hogy legyen, és ha megyünk, ő jön és vigyáz a Bettire. Akár éjfélkor, akár nappal lesz is az. Ez ott lesz gond, ahol a nagyszülők nem laknak a közelben, vagy nem lesznek éppen ott...

Alma a te szüléstörténetedet bármikor elfogadnám!!! :wink: Melyik kórház az, ahol olyan szobába kerülhetsz, hogy külön fürdő, meg tv is van???
melike30
Győr
 
 


Hú. Fél nap kihagyás és 2 oldal fullon. Jó kis termés :lol: Mi lesz itt a szülés közeledtével...
heydie - Tényleg szép formás baba és örülök a jó eredményednek. A hajad kicsit furcsa, de nagyon jó, csak nagyon megszoktalak ez alatt a pár nap alatt a szőke "fejjel". Ja, és tök jó a blog, főleg az tetszik, ahogy a tudományos részeket felvezeted, nagyon jó.
Alma - Csodállak, amiért elmentél nyaralni émelygősen :D Úgy értem, tényleg csodállak. Én alig bírtam kimozdulni a két fal közül. Ki is tűztem célul, hogy sütök mindenkinek egy nagy adag sütit, aki elviselt ebben az időszakban. Nagyon szépek a képek.

Nekem is van időnkét tompa fájdogálás, gondolom, rendeződnek át a viszonyok. A 12-13 héten egyébként időnként előfordulhat enyhe barnázgatás, vérezgetés, ez jellemzően azért van, mert a méhlepény ilyenkor kezdi átvenni a valódi funkcióját és ez nem mindig zökkenőmentes. Remélem, ez mindenkinek kimarad.

Nálunk mindegyik apás szülés volt és úgy is tervezzük. Ha gondoljátok, felteszem azt a kis irományomat, amit Andris születése után írtam a szülésekről, amikor kiírtam magamból a sok mindent.

Kép
Kép
Kép
vicka77
 
 


Vicka: :) igazából annyira nem émelygek (a háttérben van) és ez is attól lehet, hogy savat csináló dolgokat kívánok és eszem

van amikor 2-3 napig semmi sincs és amikor ezt észreveszem akkor jön az aggódás

a szüléstörténtedre kíváncsi vagyok :)

Melike: a János kórházban szültem. azon a napon amikor hazajöttünk adták át az új szülészetet is. mostmár szülőszobák vannak (amikor én szültem 1 db 1 ágyas volt a többi pedig függönnyel volt elválasztva)

Volt választott szülésznőm, aki rengeteget segített. Sztem az 1 ágyas szobámat is ő intézte

Kép
Kép
alma26
 
 


Sziasztok!

Ha alszik Marci, leírom én is a szüléstörimet.

Francesca, erről a 20 fokról eszembe jutott Amszterdam. Szét fagytunk, megkérdeztük a szállásadónkat, hogy itt mindig ilyen hideg van??? Azt mondta, hogy most kifejezetten meleg van, már előző héten is 18 fok felé ment a levegő hőmérséklete... És mindez talán májusban lehetett...

Én úgy tervezem, hogy Kistesó 2 éves koráig maradok itthon. Addigra Marci már ovis lesz, és remélem sikerül bejuttatnom bölcsibe Kistesót is. Ha nem, akkor marad a bébiszitter, mert még mindig jobban járok anyagilag, ha visszamegyek dolgozni, és fogadunk egyet...

Alma, szép szülésed volt!

Nálunk apás szülés lesz, az előző is az volt. Eleinte ódzkodott tőle, de én kértem az első pillanattól, hogy gondolja át. Ő is a vérs jelenetektől félt, aztán mondtam, hogy el sem mozdulhat majd a fejemtől :lol: Aztán egyik barátunk elkezdett neki mesélni a szülésről, és hogy apaként mekkora élmény volt neki, és a világ összes pénzéért nem hagyná ki a következőt sem. Ekkor döntött úgy Sanyi, hogy mellettem lesz végig. Pedig meg sem beszéltem a sráccal, hogy tartson kortes-beszédet :lol: Ja, és a köldökzsinórt nem ő vágta el, arra nem vállalkozott.

Reunion, nő vagy férfi a főnököd? Én belegondoltam, hogy milyen lenne, ha az én 55 éves pasi főnököm lenne velem :twisted: :lol: A tornánál valóban így van. Az ikreseknek ezerszer jobban kell vigyázni magukra, mert sajna sokszor idő előtt elindulnak világot látni.

Bogaracska, tök természetes érzés ez. Nekem is van ilyen, Marcival is volt. A doki szerint nyúlnak a méhtartó szalagok.

Nálunk is jön Anyu vagy Apu, ha megyünk szülni. Kocsival kb 30-35 perc alatt érnek ide, annyi időnk mindig van. Ha meg nincs, akkor elindulok, és majd apa jön utánam, ha megérkezett a felügyelet

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


Na, megtaláltam, amit anno írtam. És végigbőgtem, ahogy olvastam. :oops: Bocsi, kicsit hosszú...



Marcit június 6-ra vártuk. Minél jobban közeledett az időpont, én annál türelmetlenebb lettem, mert sem fájások, sem erősebb keményedések nem jelentkeztek nálam. Mikor már kezdtem beletörődni abba, hogy túlhordom az édes terhet, június elsején hajnali egykor erős görcsökre ébredtem. Elkezdtem figyelni az órát, és döbbenten vettem észre, hogy RENDSZERESEK a fájások! Sőt, egyre sűrűsödnek. A görcsök egyáltalán nem voltak kellemesek, és minden fájás egyre erősebb volt. Hajnali 4-kor, amikor már egy órája 5 perces fájások voltak, már nem bírtam tovább, és felébresztettem az addig békésen szunyókáló páromat, hogy ha találkozni akar a fiával, jó lenne elkezdenie készülődnie, mert megyünk a kórházba.
A hiányzó cuccok bepakolása után irány az autó – ami nem indul. Lemerült az aksi... Taxit hívtunk, azzal mentünk be a kórházba. Mentem a szülőszobára, ahol az éjszakai ügyeletes szülésznő megcsinálta a ctg-t, megvizsgált, majd közölte, hogy sétáljak egy órácskát, aztán jöjjek vissza, és majd a nappalos szülésznő eldönti, hogy mi legyen... Nem maradt más, mint reggel 6-kor elkezdtünk sétálgatni a kórház udvarán – miközben a fájások továbbra is jöttek. 7 óra után visszamentünk a szülőszobára, ahol a nappalos szülésznő is megvizsgált, majd hazaküldött, hogy bár rendszeresek a fájások, de akkor is jóslóak, és különben sem vagyok még kitágulva csak 1 ujjnyira.
Hazamentünk, és az egész vasárnapot szenvedéssel és fájásokkal tarkítva töltöttem el. A párom meg közben intézte a kocsit, hogy feltöltődjön az aksi. Elkeseredésemben, hogy nem vagyok csak 1 ujjnyira kitágulva, erősebb dózisú caulophyllumot kezdtem el szedni. De a fájások ennek ellenére ritkulni kezdtek. Nem múltak el, csak ritkultak, 15-25 percenként jöttek. A szülésznő tanácsára megittam egy deci vörösbort, hisz az a jóslófájásokat elmulasztja, a valódiakat meg felerősíti. De a fájások gyakorisága és intenzitása nem változott... Este lefeküdtem aludni, de éjjel 1 körül megint erős görcsökre ébredtem. A görcsök megint teljesen szabályosan, 8 percenként jöttek, majd 5 körül átváltoztak 5 perces fájásokká. Reggel 7-kor felhívtam a doktornőt, aki elmondta, hogy menjek be a kórházba, megvizsgálnak, de higgyem el, hogy nem vagyok kitágulva. Könyörögtem neki, hogy indítsa be a szülést, mert már 30 órája görcsölök folyamatosan, és már nem bírom. Ő meg elmagyarázta, hogy a méhem még nincs felkészülve rá...
A kocsi természetesen nem indult, megint csak taxit kellett hívnunk. Beértünk a szülőszobára, ahol hatalmas tömeg várakozott. Behívtak ctg-re, ami rettentő aranyos volt. Először ugyanis elakadt a papír, de mivel a szobában mindenki gépen volt, nem tudtunk szólni egyik szülésznőnek sem. Nagy sokára bejött valaki, szóltam, hogy elakadt a papír. Megigazította, majd kiviharzott, hogy most akkor kezdjük előről a ctg-t. Alig hogy becsukta az ajtót, a papír megállt. Ismét egy idő múlva előkerült, akkor elindította újra. Aztán jött a szülésznő is, meg a doki is. Mindkettő megnézte a papíromat, és elmondták, hogy ezek csak jósló fájások, de azért megvizsgálnak.
A vizsgálatnál a doki teljesen döbbenten mondta, hogy nem megyünk sehova, szülünk!!! Ugyanis már 7 centire voltam kitágulva!!! A kérésemnek megfelelően burkot repesztett. Ez volt 10 órakor. Ekkor kiderült, hogy a drága belekakilt a magzatvízbe... Ezzel ugrott az alternatív szülés lehetősége, végig ctg-re kötve kellett lennem. Irány be a szülőszobára. Papás szülés volt, apuka persze elhelyezkedett az ágytól legtávolabbi székben. Odarendeltem magamhoz, de szegény csak szórakoztathatott, hozzám se érhetett. A nagy feladata annyi volt, hogy időnként ment a szülésznőhöz, hogy vegyenek le a gépről, mert pisilni kell mennem Óránként tágultam 1 centit, 1-kor jutottunk el oda, hogy akkor kezdődnek a tolófájások. Az elején teljesen simán ment minden, görcsönként 2-3 centit sikerült kitolni a gyerkőcöt. Aztán egy idő múlva megállt, görcsönként pár millimétert lehetett csak kitolni. Kaptam oxitocin infúziót, ömlött a vér a kezemből... A gyerek azonban elakadt, bár a szívhangja továbbra is tökéletes volt. Szegény doktornő megpróbált segíteni, hogy kívülről rásegít kinyomni a gyereket, de a 40 kilójával nem sokat tudott tenni. Bár én egy teljesen más dimenzióban voltam, hallottam, hogy tanakodnak a szülésznővel, hogy akkor kit hívjanak be segíteni. végül is meghallottam egy mély férfihangot, és szinte abban a pillanatban erős fájdalmat éreztem a hasamban. Hirtelen kinyitottam az addig végig zárt szememet, hogy mi is történt, és teljesen meglepődtem. Amikor a szememet becsuktam, a páromon kívül a szülésznő, és a doki volt bent. Amikor kinyitottam, akkor meg vagy 10 ember volt bent. Gyerekorvos, másik szülésznő, másik nőgyógyász... Az újonnan behívott férfi orvos megnyugtatott, hogy nem bánt, csak megnézte, hogy hol a gyerek feneke. Ez rendben van, de miért úgy, hogy a hátamon jön ki a keze???? Nem értem rá töprengeni, mert már jött is a következő tolófájás. És a tolófájással egy időben megéreztem a doki újabb erős nyomását. Én már készültem a következő nyomásra, amikor meghallottam a dokinő hangját, hogy 'Apuka, nem hozott fényképezőgépet? Itt a kisfia...'. Én kinyitottam a szememet, és a két lábam között megláttam a fiamat... Hát elképesztő érzés volt, fel sem tudtam fogni, hogy hirtelen anya lettem. Amikor a pici felsírt, természetesen könnyek szöktek a szemembe. Még mielőtt megnézhettem volna, azonnal elvitték Marcit, hogy alaposan megvizsgálják, a kaki nem okozott-e bármi gondot. 20 perc múlva kaptam vissza, kész örökkévalóságnak tűnt. De már a mellkasomon öltöztették fel A szerelem azóta is fennáll, hiszen a világ legcsodálatosabb gyerekét tarthatom a kezemben nap mint nap.

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


Íme. Ezt Andris 1. szülinapja körül írtam le, hogy majd egyszer megosztom velük is, hogy történt. Ez nem biztos, majd kiderül, milyen okosak és érettek lesznek rá. Sztem majd akkor, ha ők is babát várnak (persze Andris nem, csak majd a párja :)

Bocs, ha nagyon hosszú...


Kedves Nina, kedves Andris!

Szeretném megosztani Veletek életem eddigi két legfontosabb pillanatát, a születéseteket. Apával 2001. szeptemberében házasodtunk össze. Tudtuk, hogy fog születni egyszer egy kislányunk, akit Ninának fogunk hívni és egy kisfiunk, akit Andrisnak. Ez volt az alapterv. Hamarabb, mint vártuk, a testem jelezte, hogy nem vagyok egyedül. 2002. május elején a doktor bácsi is megerősítette a gyanút. Nagyon örültem Neked, viszont nagyon nehezen viseltem az örökös émelygést, ami egészen az 5. hónap végéig elkísért. Utána viszont egy sportos, élvezetes 4 hónap következett, életem legboldogabb időszaka. Megvártad a karácsonyt, de január 3-ra tervezett érkezésed előtt 4 nappal, december 30-án hajnali 1-kor felébresztettél. Kis görcsök, csak olyan, mint tegnap éjjel – gondoltam, de rámcáfoltál. Méregetni kezdtem az időt, igazán nem is gondoltam komolyan, hogy szülni fogok. Én? - Hogy jövök én ehhez, ilyet csak a felnőttek szoktak – hirtelen rádöbbentem, hogy igaz ez az egész és velem fog megtörténni. Hiába az elmúlt hónapok olvasmányai, készülődései, ekkor, az éjszaka kellős közepén ébredtem rá, hogy hamarosan együtt leszünk. És nagyon megijedtem. Az eddigi kíváncsiság félelemmé alakult át. A fájások 10 percesről 5 percesre változtak, de nem éreztem őket erősnek. A kórházba csak akkor akartam bemenni, amikor már eléggé fáj ahhoz, hogy be akarjak menni. Aztán mégsem így lett. Délelőtt 10 körül felhívtuk a doktor bácsit, mert tudtuk, szilveszterre elutazik, de nem tudtuk, hogy mikor. Ő persze nem tehetett mást, látni akart, így bevonultunk. Furcsa érzés volt, előtte is mindennap mentem a kórházba apához, aki kardiológusként dolgozik itt. Kicsúszott a kezemből az irányítás. Amikor közölték velem: borotválás, beöntés, burokrepesztés, eltörött a mécses. Egyiket sem akartam, de olyan gyengének és kicsinek éreztem magam, hogy nem mertem szólni. Utólag és kívülről tudom, hogy erről az orvossal kellett volna előtte beszélnem, de úgy gondoltam, ráérek ott a helyszínen. Nem gondoltam volna, hogy szülés közben az ember ilyen érzékeny és labilis állapotba kerül… Végülis a beöntést megúsztam, egész éjjel a mellékhelyiséget látogattam, nem volt rá szükség. A borotválás nem volt vészes, a burokrepesztés viszont fájt. Csak 1 ujjnyira voltam nyitva, így egy kicsit tágítani kellett ehhez a művelethez. A méhszájam nagyon feszes volt, így kaptam izomlazítót és mellé egy kevés oxitocint. Valóban kevés volt, mert azt megbeszéltük, hogy nem „gyorsítóval” szülök. Egy darabig sétálgattam, de délután 3 felé már meg kellett állnom a fájások alatt. Veled szerencsére minden rendben volt. Apa néha (titokban) csokit és vizet adott nekem, különben nem bírtam volna erővel. 4 óra felé minden addigi elhatározásomat sutba dobva epidurális fájdalomcsillapítóért kiáltottam és meg is kaptam, így a fájások között el-elbóbiskoltam. Fél hét tájékán éreztem, hogy itt az idő, átmentem a szülőszékre (nem gondoltam, hogy képes leszek rá) és negyed órával később már a kezemben tarthattalak. Mint egy halacska, úgy bújtál ki. Gyönyörű voltál, mi viszont még nem végeztünk. A lepény nem született meg magától, úgyhogy rám még egy küzdelmes óra várt. Közben szülésznőváltás is volt és ekkor érkezett meg Vera, aki sokat segített és nagyon szimpatikus volt nekem. Rengeteg vért veszítettem és még gyengébb lettem, de a karjaimban tarthattalak és csak ez volt a fontos. Szopiztál és aludtál, a családtagok pedig velem tölthették a szűkre szabott 3 órát. Ha jól emlékszem, csokit faltam és ásványvizet ittam, sms hegyeket küldtünk és fogadtunk. A kórházból idő előtt távoztunk, hogy a szoptatás zavartalan legyen. Nem jól viseltem, hogy pótlást adtak (és letagadták), nem akartak kiadni 24 órára, csak 12-re, de azt sem rögtön és a végén közölték, hogy csak saját felelősségünkre hozhatunk haza. És azóta is a mi felelősségünk vagy és így van ez rendjén.
A szoptatás remekül ment, Te pedig nagyon élvezted. Még nyáron sem ittál semmi mást, 6 hónapig csak anyatejet kaptál, és utána is nagyon kevés ételt fogadtál el. Engem csak az zavart, hogy 6 kiló maradt rajtam és a vérveszteséget még nem tudta helyrehozni a szervezetem. A fogamzásgátlásra is gondoltam, bár menstruációm nem volt, 5 hónapos korod után szoptatás mellett is szedhető tablettát kaptam. 9 hónapos voltál, amikor úgy éreztem, ideje lenne egy újabb vérvételnek, mert nagyon szédülök. Az értékek azonban hosszú idő után újra rendben voltak. Végül vettem egy tesztet, mert úgy gondoltam, mielőtt egyéb vizsgálatok következnek, a terhességet ki kell zárni. A kizárás olyan jól sikerült, hogy egy hét múlva a nőgyógyászom is megerősítette a jó hírt, újra babát várok. És egyben közölte, hogy a nagyobbik lassan abbahagyhatja a szopást. Én azonban utánanéztem a neten és magam is úgy gondoltam, hogy ha a szopás során felszabaduló hormonok nem akadályozták meg a megtermékenyülést, akkor a már megfogant életet sem fogják bántani. És így is lett, egészen a 13. hétig, amikor vérezgetni kezdtem. Azonnal felhívtam az orvosomat, aki megvizsgált és megnyugtatott, hogy a második terhességnél és ebben az időszakban gyakori jelenségről van szó. Utrogestan hüvelytablettát kaptam, amitől az addigi émelygésem borzasztó hányingerré változott. Semmit nem tudtam megenni (egy szelet pizzán 2 órát rágódtam) és nagyon rossz lelkiállapotba kerültem. Addigra leadtam az összes rajtam maradt kilót. Végül 1 hét után önkényesen abbahagytam a tablettát (elítélhet ezért bárki - a netes fórumosok meg is tették). Úgy gondoltam, hogy ez a gyerek jönni akart minden akadály ellenére is – miért pont most adná fel? Ha pedig nem akar megszületni, akkor jobb ezt a természetre bízni és nem kívülről belekotyogni olyan dolgokba, amiről fogalmunk sincs. Nina, a Te szoptatásodat pedig nem hagytam abba, mert nekem akkor még csak egy gyermekem volt velem fizikai valójában és elsősorban az ő érdekeit akartam nézni. És igazam lett vagy szerencsém volt, ki tudja? Andris, Te kiválasztottad a mi családunkat. Az izgalmakért jutalmul 2 hét múlva teljesen elmúlt az émelygésem, csak egy kis gyomorégés maradt, de ha este 6 után nem ettem semmit, akkor tudtam aludni – és alig híztam meg. Mindennap fél-egy órát tornáztam. Június 15-re voltam kiírva, de már 9-én görcsölgettem, 10-én pedig 10 perces fájásaim voltak. Apa nem is akart dolgozni menni, de én elküldtem. Másnap hajnalban 5 perceseim lettek, de olyan fáradt voltam, hogy közben aludtam is. Nem volt kedvem szülni. Féltem itthon hagyni Téged, Nina, hiszen még másfél éves sem voltál, eddig nem voltunk külön egy egész napot. A fájásaim hol elmaradtak, hol visszatértek. Ha koncentráltam, gyakoribbak lettek, ha nem figyeltem, akár fél óráig sem történt semmi. Délután felhívtam a doktor bácsit, akivel nem a kórházban, hanem a rendelőjében akartam találkozni, mert nem akartam befeküdni rögtön. Két ujjnyira kitágultam és elcsábultam. Felajánlotta ugyanis, hogy ha akarom, akkor akár 2 óra múlva megszülethetsz, Andris, oxitocinnal és epidurállal. Elcsábultam, mert gyors szülésre vágytam, hogy minél hamarabb és minél erősebben jöhessek haza. Hazajöttünk a táskámért, elbúcsúztunk Tőled, Nina, aztán irány a kórház. Burokrepesztés, borotválás, beöntés – de mindez a választott szülésznőmmel, Verával. Vidám trécselés, fájások közben nagyobb levegővétel, aztán ripsz-ropsz a kitolás – sikeres gátvédelemmel. Két fájásra megszülettél, Andris és nagyon megkönnyebbültem. Szopiztál, aludtál, jöttek a családtagok. Saját lábamon mentem zuhanyozni, minden olyan könnyűnek tűnt. Egész éjjel nem aludtam, próbáltam feldolgozni, hogy mi is történt. Nem sikerült. Másnap reggel haza is jöttünk és jöttek a látogatók, itt voltál Te is Nina és a sok segítség, legalábbis az első két hétben. Csak magamra nem gondoltam, és meg is lett a következménye. Ugyan nem lettem depressziós, de egy hosszú, majd három hónapos szorongásos periódus következett az életemben, aztán egy őszi horvátországi kikapcsolódás vetett véget a rémálmoknak. Valószínűleg túlságosan kimerültem, kiégtem – mondták az okosok, de én tudom, hogy a nem igazán végigélt, végigszenvedett szülés is közrejátszott ebben az állapotban.
Nina és Andris, remélem, Ti nem sínylettétek meg ezt az időszakot. Remélem, még sokáig szopiztok egyetértésben és sokáig lehet együtt a családunk egészségben és boldogságban. Boldog születésnapot, kisfiam!
:lol: :lol:

Kép
Kép
Kép
vicka77
 
 


[quote=Torna, én is a héten tervezem kezdeni a jógát az Örsön :D De csajok aki a Sote II-n szül, annak ajánlom a szeptembereben induló terhestornát+szülésfelskészítőt! Én biztos járni fogok, szerintem hasznos, és szülésznőkkel is megismerkedhetünk :)[/quote]

Igazából az a bajom ezekkel a kórházban szervezett szülés felkészítésekkel, hogy este 5-6-ig dolgozom, és ezeket mindig korábbra szervezik. Én szeretnék decemberig dolgozni, ha van rá mód. :(

hékás: szerencsére csak egy por van, egy éjszaka. Az éjjelt kibírtam valahogy, 3/4 6-ig nem mentem wc-re, de most nagyon szeretnék aludni. Ma megvolt a 2. hányinger - hányás, persze rögtön reggeli és vitaminok után, itt a munkahelyemen. És nagyon kész vagyok. Még hozzá sem nyúltam a munkámhoz, legszívesebben elterülnék az íróasztalomon. :(

Klári

Kép
claracroft
 
 


Én is apás szülést szeretnék, és a páromnak sem volt kérdés, azt mondta, ki sem zavarhatom. :)

Szeretnék természetes szülést, beöntéssel, de gátmetszés és szakadás nélkül. Na, elég az álmodozásból :) Tegnap egyébként rákérdeztem a dokimnál a gátmetszésre, mosolygott, hogy ilyen hamar előhozakodtam vele, és megígérte, hogy mindent meg fognak tenni, hogy így legyen. Bár - mint írtam - lehet, hogy nem is nála szülök :(

Hű, tegnap már az új rendelőjében voltam (eddig ideiglenes rendelője volt, míg épült ez), én voltam a 3. vendég. Nagyon király lett a rendelő, gyönyörű, tágas, világos...

Klári

Kép
claracroft
 
 


Csajok, tegnap azt mondták a 12. heti UH-on, hogy a méhlepényem hátsó fali (ez jó) és mélyen van, alsó széle fedi a méhszájat. Ez nem jó.
Sok pihenést írtak elő, amit csak meló mellett tudok megoldani, délutáni és hétvégi fekvésként. És nem szabad emelni. Azt olvastam a neten, hogy sokszor magától megoldódik ez, ahogy nő a méhem és feljebb kerül. Ezt mondta a doktornő is.
De azért aggódom.
Vendég
 


Ha az ember választ szülésznőt, akkor neki is és a dokinak is fizet a szülésért? Nem akarok anyagiasnak tűnni, de nálunk ez elég kényes kérdés sajnos :(

Klári

Kép
claracroft
 
 


Twist, valóban feljebb kerül, ahogy nő a méhed,nyugi. És valóban nem szabad emelgetni, mert könnyen bevérezhet, és akkor nincs meló, csak fekvés!!! Tesómnak is 3 hónapig feküdnie kellett, mert nem törődött vele. És annyit nem emelhetett, hogy a tálcát, amin az ebédet elé rakták, nem rakhatta arrébb!!!

Klári, igen, a fogadott szülésznőnek is fizet az ember. Nekem nem volt fogadott szülésznőm, az ügyeletesnél szültem, és annyira pozitív volt az élmény, hogy most sem fogok fogadni

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


[quote="twist"]C írta:twistsajok, tegnap azt mondták a 12. heti UH-on, hogy a méhlepényem hátsó fali (ez jó) és mélyen van, alsó széle fedi a méhszájat. Ez nem jó.
Sok pihenést írtak elő, amit csak meló mellett tudok megoldani, délutáni és hétvégi fekvésként. És nem szabad emelni. Azt olvastam a neten, hogy sokszor magától megoldódik ez, ahogy nő a méhem és feljebb kerül. Ezt mondta a doktornő is.
De azért aggódom.


Próbálj nem aggódni, egy csomóan vagyunk, akiknek valami gond adódott már, és hidd el, megoldódik, ahogy múlik az idő. Én pl. erősen görcsöltem és véreztem (azt nem erősen) a 6. héten, zokogtam a kórházban a dokinak, ahova gyorsan bevitt a párom. Mondta, hogy nincs gond, de azért hozzátette, még bármi lehet, mert ez még egy nagyon korai terhesség. Azóta is nyomom az utrogestant, de a baba fejlődik, és ez megnyugtat. Még vasárnapig használnom kell.

Lányok, ti is állandóan vérvételre jártok? Én, ha jól számolom, a babatervezés kezdetétől (márciustól) csütörtökön megyek 6. alkalommal :? Megkaptam a dokimtól tegnap a terhesség alatt követendő vizsgálati ütemtervet. Majdnem dobtam egy hátast. Már most elegem van a sok orvoshozjárásból, mire szülni megyek, bele fogok dilizni, na meg a főnököm is szerintem. És ehhez még hozzáadódnak a védőnő-látogatások. Persze igyekszem a dokit munkaidőn kívülre tenni, már ami a magánrendelést illeti, de a többinél ez szerintem nem lesz megoldható :(

Klári

Kép
claracroft
 
 


[quote="claracroft"]H írta:claracrofta az ember választ szülésznőt, akkor neki is és a dokinak is fizet a szülésért? Nem akarok anyagiasnak tűnni, de nálunk ez elég kényes kérdés sajnos :(


igen a fogadott dokinak és szülésznőnek szoktak adni, de nem kötelező

a bnőm csak szülésznőt fogadott, mert ő van veled végig, a doki elvileg a végére jön oda

Kép
Kép
alma26
 
 


Brigi, Vicka:

Majdnem elsírtam magam a történeteteken. Biztos nem volt kellemes minden része, de egyszerűen csodás érzés lehet mikor a sok szenvedés végén, szembesültök azzal hogy Anyává váltatok!! :P Úgy szeretem olvasni az ilyen történeteket.
Gratulálok mindkettőtöknek.


Icu

Icu
Kép
Kép
icu03
 
 


Brigi, Vicka :
Nagyon szép történet mindkettő! Egy kicsit elérzékenyültem, olyan szépen írtátok le az egészet, még a kellemetlen részét is :) :)

Mariann

Kép
arian78
 
 


Arian, szerintem azért, mert igazából nincs kellemetlen része. A fájásoknál az utolsó 3 fájás pokoli, aztán a kitolás már megkönnyebbülés. :lol: És azt a pár percet, amíg az utsó 3 fájás tart, összeszorított fogakkal, apába kapaszkodva simán ki lehet bírni, hisz tudod, miért küzdesz :wink:

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


Sziasztok Csajok!

Most csak pár percre tudok benézni, találkozóm lesz, ahonnan félig így is el vagyok késve. Képzeljétek, arra keltem, h a barátnőm küldött sms-t, h találkozzunk egy órával később, mert elhúzódik vmi másik találkozója. Jó gáz...el vagyok készülve meg minden, de ha ő nem késett vna, akkor lehet, h még most is ott várna rám :roll:

Este jövök :)

Bubciles: júl. 29.
Kép
heydie
 
 


Heydie: ez olyan kismamis, hogy elfelejt az ember valamit. Szerintem fogd rá a (kis)nyuszira! :lol:
Brigi, Vicka: szépek a történetek!
Az én emlékeimben a tolófájások akkor -ott elég szörnyűnek tűnnek (mintha folyamatos hasmenéses hullámaim lettek volna, csak nagyon erősen fájva), viszont a szünetekben jóformán annyira lenyugodtam, hogy a párom azt hitte alszom. Bevallom, szerintem nekem a kismamajógán oly sokat gyakorolt "ohmmmmmm...."-ozás segített. De este már, ha visszagondoltam, a fájások eszembe sem jutottak, csak az öröm töltött ki teljes valómban.
M.

macianyu
 
 


Claracoft: én még egy szurin sem voltam. Majd az AFP-sre megyek először. Tavaly önszántamból többet jártam, de most már teljesen a dokimra hagyatkozom- szedem a magzatvédőt, sok gyümit eszem, és szerencsére nincs panaszom.

macianyu
 
 


Sziasztok!
Twist, nekem ugyanez van, a lepény alul a méhszáj mellett, emiatt feküdtem 2 hetet, mert véreztem is. Még most is pihi van, majd holnap este nézik meg újra.
Tényleg pihenni kell, azt mondta a dokim, hogy az esetek 90%-ában feljebb megy a lepény, ahogy nő a méh.

KépKépKépKépKép
uxi
 
 


Egyágyas/többágyas babamamaszoba: én először egyágyasat akartam, de persze oda az anyának is születni kell. :twisted: VÉgül 3 ágyasba kerültem, és utólag jöttem rá, hogy milyen jól jártam kezdő anyukaként: tudtam kérdezni a másik két anyukától, tudtak vigyázni a gyerekemre, amíg Wc-n voltam vagy fürödtem, Őrizte valaki a szobát, amíg a másik 2 fürdetésre vitte a kicsiket. Úgyhogy annak is van előnye. Ha most Apa végig velem lehetne, lehet, hogy egyágyasat kérnék kettőnknek (bocsi, hárunknak), de most meg ott a nagylányom. :shock:

macianyu
 
 


Sziasztok lányok!
Szépek a történetek...
Mi a véleményetek a császáros szülésről?Van ilyen történet is?
Szerintetek a 16 heti vérvétel ha elöbb van az baj?Nekem akkor lesz toxoplazma is meg hepatitis vizsgálat.Kinek mikor lesznek ezek?
gyöngyi-30
 
 


Hát megkönnyeztem a szüléstörténeteket. A terhesség érzelgőssé tesz.

Alma!
Jó volt olvasni a szüléstörtémeted. Érződik, hogy neked valóban kellemes szülésed volt. Azért a védőnő örülhetett neked, hogy éjfélkor felhívtad....Az egyágyas szobák szuperek. -én is arra pályázom (Marcival is egyágyasban voltam). Azért nem lett kicsi a babátok, 3450 gramm az elég tisztességes méret.

Brigi!
A te szüléstörténeted elején jót mosolyogtam. Ez annyira Murpy dolog, amikor szülni indulsz, akkor nem indul az autó....Az a rész pedig, ahogy leírtad a párod feladatát, szintén nagyon aranyos. Biztosan fájt a szülés, de a oraidból lehet érezni, hogy neked csodálatos élmény volt. Ja és a CTG is csak nálatok nem nyomtat papít. Mi lesz a következő babánál?

Vicka!
A te szüléstörténeted is nagyon jó volt olvasni. Az pedig különösen tetszett, hogy a gyerekeidhez írtad.

Heydie!
Mi nem akartunk apás szülést. Amikor még úgy volt, hogy normál úton szülök, akkor az volt megbeszélve, hogy a barátnőm jön be velem. Nem szerettem volna, ha a párom kiszolgáltatottan lát. De végülis ez már csak az én agylövésem....

Bogaracska!
A nyilalások azok a méhszalagok nyúlása.

Klári!
Miért küldenek téged ennyiszer dokihoz? Eddig nekem nem volt egy vérvétel sem. Írd már le légyszí neked milyen ütemtervet adott a doki.

Ma a fiam hyperaktív és hyperhisztis. Hihetetlen amit ma művel. Nem baj, nemsokára hazaér az apja és elmegyünk sétálni.
Ma káposztás burekot ettem ebédre. Annyira finom volt. Jövő hét csütörtökre kaptam vizsgaidőpontot. Remélem másodjára már átmegyek, de előtte hétfőn megyek a 12 hetes uh-re. Már nagyon várom.

Gyöngyi!
Nekem császáros volt, ha gondolod leírom, de csak este...

Kima
Kép
Kép
kima75
 
 


Fikuszka, ez zseniális ötlet volt, hogy desztillált vízre tértetek át és milyen jó eredménye lett!:) Párod hogy viselte a hormon bogyókat? Neki is hőhullámai voltak, mint nekünk, nőknek? Ingerült volt, vagy álmos, vagy milyen? Én a hormon injekcióktól tiszta fáradt és nyomi voltam és a hőhullámok megvoltak. Neked feküdni kell a lombik miatt, vagy dolgozhatsz?

Arian, a bundás kenyeret én egy napig kívántam a terhességem alatt, azelőtt még nem is ettem soha, nem is ismertem. Ízlett, de annyit ettem belőle, hogy utána már nem kívántam.

Klári sikerült éjjel nem pisilni?

Alma, hát igen az endometriózis pocsék egy dolog, a doki szerint attól záródtak el a petevezetékeim. De meg lehetett oldani a dolgot, van akinek természetes úton sikerül, de a lombik a legtutibb. Jó, hogy van segítség

Mi nem szeretnénk apás szülést, azt beszéltük meg, hogy kint vár a folyosón majd. Hát mi így szeretnénk
Vendég
 


kima75: Az első vérvételemen megnézték a rubeola, varicella védettségemet. Ez volt március 11-én, és rögtön kaptam beutalót teljes vérképre. Az volt a második. A 3-4. vérvételt mondjuk én kértem, tudni akartam, hogy a hormonjaim miatt nem lesznek-e esetleg gondok (voltak olyan tüneteim, amiből arra következtettem, esetleg prolaktinos vagyok). Aztán, mikor teherbe estem, a nőgyógyász kért teljes vérkép, toxoplasma, vércsoport-meghatározás és TSH-ra beutalót a háziorvosomtól. A háziorvos volt olyan szerencsétlen, hogy a teljes vérképet nem csináltatta meg, ezért kell most elmennem csütörtökön is. Aztán 10-én ugyebár ott lesz a kombinált teszt, azzal együtt 7 vérvétel lesz. Azután a 16. héten kell majd mennem, legalábbis remélem.

A fő problémám az, hogy a háziorvosom hisztériázik, hogy erre miért neki kell beutalót adnia, miért nem ad a nőgyógyász, de a nőgyógyász mondta, ha ő ad, akkor a Sote II.-be kell mennem, így meg a háziorvosi rendelőbe, ami gyalog negyed óra. Nem mindegy. Mondjuk még nem nagyon ismerem a háziorvosomat, de az eddigiek alapján nem a szívem csücske, szívesen kihagynám az életemből. Viszont az asszisztense egy igazi tündér, már most imádom. Végülis, muszáj valamivel ellensúlyozni azt a dokit :)

Mivel nem ismertem senkit, arra gondoltam, a lakásunkhoz legközelebbit kiválasztom, legalább gyalog is könnyen odaérek, ha gond van. Lehet, majd megpróbálok váltani, épp csak azt nem tudom, kihez érdemes...

Klári

Kép
claracroft
 
 


Twist: igen sikerült, köszi a kérdésed, bár nagyon rosszul aludtam, és a mai napom is eddig nagyon rossz, szerintem döntögeti a negatív csúcsot, bár hétvégén fejgörcsöm volt. Ma is fáj a fejem, és sajnos egyre erősebb. Lehet, hogy a gyógyszer, amit kaptam, egy igazi lórúgás, hisz csak egy adag por volt.

Elfogyott a MagneB 6-om is, lehet hogy emiatt vagyok rosszabbul, mint máskor.

Szegénykéim, én folyamatosan csak panaszkodom. Valaki írta, hogy benne még nincs örömhormon túltengés. Hát, bennem sincs, sőt, amióta gyereket várok, sokkal ingerültebb vagyok, és olyan elhasználódottnak érzem magam, remélem majd elmúlik. Valamelyik kollégám megkérdezte: de hát nem örülsz? Hogyne örülnék, de a hormonjaim szívatnak. Ha nem lenne a férjem, nem is tudom, hogy bírnám.

Klári

Kép
claracroft
 
 


Kima várom a történeted!!! :lol:
gyöngyi-30
 
 


Klári, ne is mondd. Nekem is mindig fel kell dobnom magam "mesterségesen". De már annyi cuccom van... :lol: Most hétvégén egy kis mozival fogom feldobni magam. Nálam a "depit" fokozza az is, hogy itthon vagyok egész nap a gyerekkel. Játszóruhában, összefogott hajjal, smink nélkül, ha elmegyek vele sétálni rövidgatya, póló, strandpapucs. Hát nem mondom, hogy túl nőiesnek érzem magam... Még szerencse, hogy apa nem így látja :wink:

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


Ja, és kicsit elgondolkoztam ezen a "ha nem lenne férjem..." dolgon. Én azt hiszem, beledöglenék. Egyedül végigcsinálni a terhességet, a szülést, az első időszakot... Belegondolni abba, hogy mindenkihez megy naponta többször látogatni apuka, hozzám meg csak a szüleim meg max barátok. Hááát... Rettentő nehéz lehet. Bár aki egyedül vállal gyereket, az tuti felmérte ezt, de akkor sem lennék a helyükben

Brigi

Kép

Kép
hékás
 
 


Sziasztok!

Köszi a történeteket, nekem ezek majdnem az első ilyen olvasnivalóim, nagyon rendes tőletek, hogy ilyen részletességgel leírjátok! NAgyon szép történetek!!
Heydie: egészen megváltoztál :D , alig ismertelek meg!! És helyes a Baba!

Reunion: naggggyon szokatlanul hangzik a főnök a szülésnél, de ha ennyire jóban vagytok..

Clara, Bogaracska, ha elég későn mentek jógázni, lehet, hogy csatlakoznék :).

Képzeljétek, ma hallottam először Babóca szívdobogását :). Először nehezen találta meg a Doki, mert folyton elmozgott, de végül hallottuk :).

Kati

Kép
cat__
 
 


Ja és az apás szülésről nem szeretnék én döntést hozni :).

Kép
cat__
 
 


Azt hiszem én ma hamar ágyba bújok, a holnapi jobb nap reményében :) Bár már egy kicsit jobban vagyok, Atival rántott cukkínit vacsiztunk, ő panírozott, én sütöttem (azt olvastam, nem ehetek tartármártást (nyers tojás), mit mondjak, nagyon örülök neki). Ez van. Így is a mai egész napos kajám dupláját megettem, most pedig teázom, ez a kedvencem, az epres zöldtea (Happy Hours by Demmers :wink: ).

Kezdem picit összeszedettebbnek érezni magam. Pl. már nem esik olyan nehezmre felemelni a karomat, meg hasonlók. Lehet, hogy a tegnap esti kis koktélom taszított a negatív csúcsra, de szerencsére már múlik.

Nekem is nagyon tetszettek a beszámolók, majd igyekszem én is hasonlót összehozni. De csak majd januárban. És remélem tele tudom majd pakolni apró vigyorgó smiley-kkal. :)

A jógát majd megbeszéljük :)

Klári

Kép
claracroft
 
 


Na, megjöttem. Huhh. El vagyok fáradva.
A további Bubci- és hajdícséreteket köszönöm-köszönjük szépen! :)
A hasam nekem is szokott néha tompán fájni, meg amikor meg kellene (nemkellene) jönnie, akkor néha ilyen furcsa hangot ad ki a hasam, olyan mint ha korogna a gyomrom, de nem ott érzem, hanem lent, a hasamnál. Nekem ezt mensi előtt csinálta, gondolom egyrészt emlékszik a szervezetem még, másrészt nő a méhem.

Amit elfelejtettem még a tegnapi dokilátogatással kapcsolatban (nagyon durva, állati szita az agyam, mondjuk nagyjából egy hete nem alszom rendesen, ma is 6-kor aludtam el :x nem is csoda, h nem tudtam felkelni...): beutalt EKG-ra, szóval már nálam is "ki van pipálva" ez a dolog. Persze maga az EKG nem, csak megvan a beutalóm. Meg mondta, h jó lenne, ha túlesnék a fogászaton is...hát tényleg jó lenne túlesni...

Olyan jó, h megosztjátok velünk a szüléstörténeteket... :) nekem is az a véleményem, mint Icunak! És Mariannal is egyetértek, tényleg minden részletét nagyon szépen írtátok le! Köszönjük :)

Kima - én sem vagyok biztos benne, h szeretném, h bejöjjön velem a párom a szülőszobába...nem tudom, ezt még nekem is át kell gondolni. De ha ő úgy dönt, akkor jön, természetesen. Ha nem, nem fogom erőltetni, bárhogy is látom majd akkor a helyzetet. Persze biztos óriási lelkitámaszt nyújtana...majd még leülünk megbeszélni, de nem mostanában. Pont ezért voltam kíváncsi a ti véleményetekre/tapasztalatotokra is :)

Cat - gratula a szívhanghoz :D

Bubciles: júl. 29.
Kép
heydie
 
 


Sziasztok csajok!

Sajnos megint eltelt egy hét az utolsó bejelentkezésem óta. Hogy milyen sokat írtatok!! Alig győzök visszaolvasni! Még vagy 10 oldal hátravan. Na jó talán annyi nem. :)

Láttam, hogy van pár új kismami, nekik üdv. és gratula.

Mindig megfogadom, hogy belépek minden nap, de aztán soha nincs rá időm. :( Napközben meló ezerrel, aztán mire hazaérek este van és akkor meg már olyan fáradt vagyok, hogy nincs kedvem belépni.

Heydie: Nagyon szuper a 12. hetes uh képed!! Gratulálok hozzá! Örülök, hogy minden rendben van!

Én is tervezem valamelyik nap feltenni az uh-s képemet. :)

Kép[/url]

Kép
adrienne29
 
 


Ti nem vagytok nyomottak emiatt az állandó hőmérséklet változás miatt? Engem eléggé megvisel.

Apás szüléssel kapcsolatban. Nálunk biztosan apás szülés lesz, ezt már az elején megbeszéltük, párom mindenképpen szeretne bejönni. Örülök is neki, mert megnyugtató lesz a jelenléte. :)

Kép[/url]

Kép
adrienne29
 
 


Az én szüléstörténetem ( előljáróban annyit azoknak, akik még nem szültek, hogy ez nem általános, baromi ritkán fordul elő, ne ijedjetek meg, a ti szülésetek nem lesz ilyen!)

Hosszú évek óta vágytunk babára, túl voltunk 6 inszemen és éppen lombikra készültünk, amikor pozitív lett a teszt. Nagyon nagyon boldogok voltunk. Augusztus 16.-ra lettem kiírva. NAgyon szép hónapok jöttek. A 20. héttől rendszeres keményedéseim voltak, de mivel a méhszáj erősen tartotta a 3100-as értéket nem nagyon aggódtunk. Eredetileg természetes szülést akartam, de a 30. hét tájékán mondta a dokim, hogy majd a kardiológus eldönti, hogy szülhetek-e normál úton vagy sem (veleszületett szívbetegség miatt). A kardiológus a csaszit javasolta, elsőként elszomorodtam, majd beletörődtem. A dokival Augusztus 14.-ét jelöltük ki, hogy akkor szülessen Marci.
A 35. hét vége felé rutinellenőrzésre hívott a védőnő. Amikor meglátott elborzadt, mert nekem ugyan nem tűnt fel, de úgy néztem ki, mint Shrek, fel voltam fújódva. A vérnyomásom 170/120 volt, azonnal szólt, hogy hívjam a dokit, mert szerinte gáz van. A doki még aznap be akart fektetni a kórházba, de mivel nekem még sem a cuccaim, semmi nem volt összekészítve, megállapodtam a dokimmal, hogy másnap reggel 8-ra becuccolok a klinikára. Így történt, hogy Július 16.-án becuccoltam a klinikára. A doki amikor meglátott kérte rögtön a vér/vizeletvizsgálatot, illetve folyamatosan mérték a vérnyomásom.
Aznap még nem is volt szó másnapi szülésről. 17.-én reggel 8 körül jött a dokim, hogy készüljek, mert 12 és 2 között megcsinálják a császárt, mert fehérje van a vizeletben, rossz a májfunkció és még néhány értékem.
Ezután olyan 9 körül jött megint a doki, hogy nem várnak tovább rögtön megyünk a műtőbe, mert a vérnyomim már 190 volt. Toxémiás voltam. (Hetek óta rossz volt a látásom, alig láttam a tévét, de azt hittem, hogy ez a terhesség velejárója, utólag tudtam meg, hogy többek között ez is jele a toxémiának, amikor már súlyosbodik.)
Az EDÁT megkaptam, ettől nagyon féltem, de feleslegesen, mert egy kicsit sem fájt. Közben jókat röhögtünk a dokimmal (mesélt minden marhaságot csak ne legyek annyira betojva, az altatós még rá is szólt, hogy halkabban "szórakozzunk", ha kérhetné) Viszonylag gyorsan beállt az EDA (ezt úgy ellenőrzik, hogy jégakut nyomkodnak a combodhoz, a hasadhoz és ha másr nem érzed a hideget, akkor jó) , feltették a katétert , ezt én kértem így, mert annyira féltem a katétertől, hogy megkértem a dokimat, hogy csak akkor tegyék fel, ha már hat az EDA és elkezdték a csaszit. Nem éreztem semmit, csak izgultam, illetve zsibbadt a szám, olyan vicces érzés volt.Ez az utolsó emlékem, sajnos a kisfiam születésénél eddig voltam "jelen". Mire kiemelték én már elszálltam.
A többit a dokitól tudom: epileptikus rohamot kaptam, 45 perc alatt 10 rohamom volt, nem hatott semmilyen gyógyszer, amit próbáltak, a rohamok mindig újra indultak, végül bealtattak ( az megállította a rohamokat). Az intenzíven ébredtem 2 nappal később. Nem tudtak felébreszteni, nem volt spontán légzésem, lélegeztetőn voltam. Szegény férjem köztem és Marci között rohangált. Innentől kezdve azután minden gyorsan történt: elvittek MRI-re, kizárták az epilepsziát, megállapították, hogy normális vagyok és a szülést követő 4. nap visszakerültem a női osztályra, ahol végre kezembe vehettem a babámat. Életem legcsodálatosabb érzése volt. Úgy egy órán át csak bámultam és bőgtem. Annyira pici volt, annyira vékony, lógott rajta a bőr, de nekem a világ legcsodálatosabb babája volt. Szerencsére jó súllyal született és 10/10 Apgarral. Egyágyas szobába voltunk ( az olyan jó, hogy másodszorra is azt szeretnék) és a szülést követő 7. nap hazamehettünk. Utózöngeként sajnos az MRI-n beadott kontrasztanyag megakadt valahol és trombózist kaptam (szerencsére nem mélyvénást) a karomba, így hazaérkezésünket követő 1 hétig nem tudtam megemelni a gyereket, mert a karom használhatatlan volt, de az injekciókúrának köszönhetően ez is megoldódott.

Ennyi az mi történetünk. Bocs, ha hosszú lettem. Most másodszorra megint császárra készülünk, csak remélem most "jelen" lehetek én is a gyermekem születésénél.....

Kima
Kép
Kép
kima75
 
 


Nagyon érdekes és (végül)szép szüléstörténeteket osztottatok meg...

Kima: kiderült, hogy mitől kaptad azt a rohamot? nagyon félelmetes lehetett :( huh

Kép
Kép
alma26
 
 


Kima - azért ez nem semmi sztori...engem ott rázott ki úgy rendesen a hideg, h 2 napig nem tudtak felébreszteni és az intenzíven voltál...hál' istennek h végül minden rendbejött! Nagyon szorítok neked, h ennél a picinél mindenhogy ott tudj lenni!

Adrienne - köszönöm, kedves tőled! :)
Sajnálom, h csak ilyen ritkán tudsz benézni...a fáradtságodat most valahogy átérzem, bár belőlem nem a munka (és most a tanulás sem) váltja ki.

Szerintetek a terhesség miatt van az, h nem tudok aludni? Komolyan nem tudom, mi van velem...napok óta kávét sem iszom (pedig ecseteltem már nektek, h kb. "függő" vagyok), napközben ha rámjön éppen, akkor bárhol el tudnék aludni, de mindig vagyok valahol, aztán 8-tól szinte kipattan a szemem, és hajnali 4-5-6-ig SEMMI álmosságot nem érzek. Ez borzasztó rossz, kezdek már totál kiakadni tőle. Most is itt ülök, 10-től eddig az ágyban szenvedtem, úgyhogy most inkább úgy döntöttem, h vmivel lekötöm magam :? nincs tippetek? Akár ennek az okára, akár vmi megoldás...

Bubciles: júl. 29.
Kép
heydie
 
 


Sziasztok!

Kima: Elképesztő amit leírtál, azt hiszem a férjed az alatt a 2 nap alatt olyat érzett amit soha többé nem akar vissza
És talán ezzel együtt mégis "szerencsésnek" mondhatod magad
mert van aki nem éli túl a toxémiát (sajnos a barátnőm előző sógórnője) :(

És ez nem tudom hogyan történhet meg, :evil: hiszen elvileg az orvos rendszeresen ellenőriz

talán erről is kellene h felvilágosító tanfolyamokat adjanak, h az ember tudja mire figyeljen (pl a fehérje a vizeletben az ordító jel)

Heydie: már egy csomószor elsiklottam felette, a táblában a születési dátumom rossz 1976.08.31 légyszi írd át

Nálam most kezdődött a dilemma h vajon hány hetes vagyok 2 orvos 1 hét különbséggel állapította meg így naptár szerint már majdnem 13 hetes leszek a genetikai UH-on
Az baj???

Tegnap voltam az Istvánban annál az orvosnál aki az epilepsziás betegeket szokta gondozni, elmondta, h nem kell genetikai tanácsadás
még egyszer sem volt rendellenesség senkinél :D mert az epilepszia doki annyira profin beállítja a gyógyszert

ja és ezer epilepsziás szülést levezetett már, de ikres még nem volt na ilyen az én szerencsém :?

Remélem minden jó lesz

Móni
KépKép
reunion
 
 

Vissza: Várandósság

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?