Na és ha nem baj,akkor csak mesélek még mindig...
Voltam bent nála...Hát mire sikerült odaérni,úgy 20.00felé addigra már nagyon fáradt volt,nem nagyon tudtunk beszélgetni,mert a beszéd is nehezére esett...
Én bevittem neki mindent amit kértek,törölköző tisztálkodási szerek stb...stb...Kipakoltam szépen a szekrényébe,közben a főnökével beszélgettek.Utána magunkra lettünk hagyva,de szegénykém nem igazán volt kommunikatív ma...Határozottan rosszabb látványt nyújtott mint tegnap.Valószínűleg ez azért van mert ma már nem bódították...Ma a valóságot láttam már rajta,és siralmas...Bőgni lett volna kedvem,nagyon sok energiába telt tőlem,hogy megjátszam magam,hogy ne vegye észre hogy mennyire kétségbe vagyok zuhanva...
Fáj neki mindene és rettenetesen.Azt mondja 8féle fájdalomcsillapítót kap...
De így is nagyon durva fájdalmai vannak.Szerencsére itt kint másik osztályon már azt mondták a nővérek hogy estére kap altatót.Mert nem bír aludni annyira fáj neki.Jajjjj...
Még ott voltam,addig megszomjazott és úgy örültem mert megitathattam!!!
Pici dolgot tettem,de úgy éreztem hogy nagyon sokat segíthettem!!!Annyira jó volt nézni hogy ivott és sokat!!!!
A reszelt almát amit kért hiába vittem,nem ette meg.Mire odaértem vele már nem kívánta.
Szívem szakadt meg emiatt!!!
De ott hagytam,hátha később megeteti vele valaki!!Hűűű nem is tudom mit akarok még írni...hihetetlen mennyire nem vagyok ura saját magamnak.De tényleg.Ja hát igen,akartam bíztatni is elakartam neki mondani,hogy mindannyian szeretjük,imádjuk várjuk haza,legyen erős meg amit ilyenkor lehet,és belém folytotta a szót és ő küldött el: "Légyszíves menjél mostmár!!Egyedül szeretnék lenni!"Persze mentegetőzött,bocsánatot kért meg minden,kérte hogy ne haragudjak mert ezt kéri.Persze én fülig érő szájjal,mosolygások közepette közöltem vele,hogy semmi gond,de mikor kiértem a szobájából zokogtam...Nem haragszok rá azért amit mondott,erről szó sincs,de hihetetlen nagy fájdalmat okozott vele.De tudom csak azért kérte ezt,mert fáradt volt már ahhoz hogy beszéljen,és a fájdalmat jobban tűri ha egyedül van.De nekem akkor is fáj,és most is fáj hogy így köszöntünk el.
Tudnék még mesélni,de mára ennyi,ma lelkileg nem vagyok jól nagyon!!!!!!!!Nagyon félek lesz-e elég ereje ahhoz hogy az előtte álló hosszú utat végig küzdje!!Nagyon félek!!!!!És hiányzik.
Ma folyamatosan csak a közös élmények jártak a fejembe,amiken eddig együtt keresztülmentünk.És rájöttem hogy belehalok ha őt nem kapom vissza!!!!!Nélküle nem élet az élet,még Blankával sem.Rettegek hogy elveszítem!!!:(Ma nagyon pesszimistán zárom a napot!!Nagyon!
Remélem lesz ez még másképp is!!!!!!
Ja ami talán picit erőt ad,hogy szülei azt mondják,hogy egész nap rengeteget emlegetett engem,és már tisztára odaáig volt hogy nem fogok már jönni hozzá!!Akkor csak akarja a felépülést ha ennyire emlegetett engem!Szeret minket,értünk tudja hogy érdemes küzdeni!!Ugye? //Az a baj,hogy ma nagyon úgy éreztem hogy nem is örült annak hogy ott vagyok...Nem láttam rajta!!!:(Biztos a fájdalmai miatt...//
Mára ennyi azt hiszem...reggelig tudnám írni a zagyvaságokat a gondolataimról,érzéseimről...Arra már senki sem kíváncsi.Annyit tudok,hogy nekem ő a másik felem,és még itt volt mellettem addig nem is értékeltem eléggé...Most meg megőrülök,mert ha elveszítem nem tudom hogyan tovább??Nélküle nincs jövő...Nem bír Blanka nekem erőt adni.Csak Petivel teljes az életem!!!!!!
Na elkukulok mára!