Sziasztok, látom, mintha itt sem lennék
Na nem baj, azért én nyomom itt a rizsát. Szóval...
Recon, ne legyél ennyire magad alatt, bár tapasztalatból tudom, hogy vannak ilyen időszakok az ember életében, amikor még a szar is büdös. De tudod az ember lányának lehet akár 120 gyermeke is, ez az érzés akkor is bejöhet a képbe, mert nem lehet mindig boldog valaki, néha hullámvölgy következik, de csakis azért, hogy a hullámhegynek aztán örülhessünk. Sokszor viszont annyira belefeledkezünk a völgy mélységeibe, hogy amikor a hegyen vagyunk, annak szépségeit nem vesszük észre.
Ezzel azt akarom írni, hogy meg kell próbálni annak örülni, amit éppen ad a sors. Van olyan, hogy amit a legjobban szeretnénk, az mégsem adatik meg, valószínűleg megvan az oka, csak mi nem értjük, mert nem látjuk át az egészet, csak arra koncentrálunk, ami perpillanat a bajunk.
Így van? Remélem, jól látom a helyzetet!
Én annak idején, amikor nagyon szerettem volna férjhez menni a páromhoz, már annyira akartam a dolgot, mert ugye nagyon nem akart összejönni, hogy a végén felajánlottam valamit cserébe a sorsnak, vagy Istennek, ki hogy nevezi. Úgy értem, hogy pl. azt mondtam, hogy mit nem adnék, ha... és akkor gondolatban felajánlasz egy cserét, pl. a munkádat, amit szeretsz, vagy bármit, ami fontos lehet neked, egy babáért.
És mindezt háromszor megtettem, végül úgy gondoltam, már nincs mit adnom, és nem szívesen ajánlanék fel még valamit, pedig még vannak álmaim, pl. egy kislány, egy saját ház, stb.
Nos, remélem, senkit nem botránkoztattam meg, csupán vígaszt szeretnék nyújtani azoknak, akik éppen valamiért el vannak keseredve. Sajnos az élet nem mindenkinek fenékig tejfel, mint szokták mondani, nekem sem az, és ha végiggondolod, hogy az életet végig kell küzdeni, harcolni mindig valamiért, egy célért, ami neked fontos, akkor juj, elkenődhetsz, hogy most már aztán elég. De harc nélkül hidd el, nagyon uncsi lenne az életed. Gondolj a sztárokra, akiknek az ölükbe pottyan minden, de ezért szinte mindig kemény árat fizetnek. Drogoznak, alkoholba fojtják unalmukat, nem tudják feldolgozni, hogy mindig figyelik őket, hiába van sok pénzük, híresek, és látszatra boldogok, siralmasan küzdenek, csak önmagukkal.
Na mos befejezem, mielőtt kiüríteném teljesen a topicot. Bocsesz.
Csibuc, sajnálom pirit!
Akella, Melike, és minden más kismami, örömmel várom továbbra is a beszámolóitokat, képecskéket a bébikről, pocifotókat, mert hiszem, és tudom, hogy mindenkinek eljön a maga ideje, és a most nem babások épp várandósok lesznek, és lesznek olyanok, akik majd irigyek lesznek rájuk akkor, mert nekik sikerült. De ez normális, ez van, az ember mindig azt irigyli, ami neki nincs, a másiknak meg van. Tehát a "szomszéd fűje mindig zöldebb".
Pusza mindenkinek