Sziasztok!
Végre van időm jelentkezni!
A végén úgy döntöttem, hogy mentem aludni mellé (azaz Máté már akkor az én helyemen aludt) és átaludtuk az éjszakát 1-2 álomcicizéssel!
Reggelre 37,5 volt már csak!
Elmentünk doktor nénihez 8-ra, megnézte a torkát, mondta, hogy még csúnya kaptunk másik antibiotikumot és pénteken kell vinnem megint!
Azóta max 37-ig ment fel a "láza", enni továbbra is eszik, sőt most éjszaka amikor mocorog mindig megkínáltam cicivel (naná, hogy kellett neki)
Szerencsére sokat aludt, most már csak az orra folyik és néha köhécsel! Minden féle szirupot, gyógyszert megesz! Nem igazán érdekli!
Komolyan mondom még a betegségnél is állja a sarat, igazi férfi, aki nem akar gyengének látszani!
Doktornéniről - Hát életem egyik legnagyobb csalódása!
Nekem és tesómnak is ő volt! Mikor babás lettem a korára való tekintettel megkérdeztem, hogy biztos elvállalja Mátét vagy már nyugdíjba megy. Ő megnyugtatott, hogy még jó darabig nem! Így ő lett a doki nénink! Ki is jött fél éves koráig minden hónapban 1-szer, az oltásokhoz is! Lehetett számítani rá! (Persze a borítékot megkapta tőlem is úgy mint szüleimtől!) Aztán vagy 2 hónapja jöttek a pletykák innen-onnan, hogy elmegy stb.! Én meg vártam-vártam, hogy hát majd fog szólni, hogy ki lesz helyette, vagy hogy lesz! Húsvétkor, amikor Máté beteg lett már nem jött ki, csak az 5 nap után!
Akkor ideges voltam rá, de annyira nem volt beteg Máté, így telefonon lerendezett minket és mondta, hogy egy kis megfázás miatt ne szaladozzon már!
Aztán nem javult és kijött és akkor írt először antibiotikumot! Azóta nem láttuk, nem beszéltünk! Most hogy beteg lett már egyből hívtam reggel, hogy jöjjön! Jöttek a kifogások, hogy nincs kocsi, én felajánlottam, hogy apum el megy érte, haza is viszi stb. Aztán mondta, hogy de még időpontra kell valahova mennie, délután vigyem rendelésre! Így a rendelésre vittem, ahol semmit nem mondott volna, de én rákérdeztem, hogy akkor most ő lesz vagy meddig lesz! Ekkor elmondta, hogy már csak hónap végéig marad!
Aztán hiába hívtam, hogy nagyon lázas Máté akkor is csak annyi volt a tanácsa, hogy lázcsillapítás, másnap rendelésre vigyem! Hát kösz!
Azt hiszem, hogy 30 évnyi ismeretség és boríték osztogatás után nem ezt érdemeltük volna!
Sosem gondoltam róla ezt! És még ma is értetlenül állok a dolog előtt!