Oh amit még le akartam írni, biztos meglepő lesz, nekem is az, az eset óta nem térek napirendre.
Szóval Musianyu találkozó után sétizünk hazafelé, telefon csörög, apám hívja páromat h úton vannak köszöntőbe hozzánk. Én shock, mellkasgörcs, ideg, majd sírok, nem akarok hazamenni stb. stb.
Megjönnek, hatalmas csokor virág, szép nyaklánc-fülbevaló szett. Hangulat fagyott, leülünk, én apának csinálok cappucinót, anyu meg páromat nevén szólítja (kb egy éve nem sikerült neki) rábeszéli h pezsgőzzenek stb. stb. Anyám kezéből Marcit nem lehet kiszedni, simogat, cirogat, beszélget, gügyög, ámul, csodálkozik, dicsér stb. stb. anyám elsírja magát örömében h Marci milyen kedves vele, mi párommal konyhában egymást nézzük nem tudjuk h most mi is van, bemenjünk a nappaliba vagy ez csak egy álom. A szüleim akik állandóan rohannak 3 órát voltak nálunk, beszélgettünk, anya megdicsért engem is páromat is h fogytunk, h mennyire jól áll páromnak a fogyás.. pezsgőzés beszélgetés. Szóval nem tudom h mi van… utána amikor elmentek beszéltem apuval és mondta hogy nagyon összevesztek még péntek este anyuval és elmondta anyunak h változtasson mert egyedül van, a csatában mindenki egyként velünk van, de én arra is gondoltam h az térítette észre anyut h egy-két dolgot esetleg visszahallott h nem éppen mintamama. Nem tudom, ja és a legjobb gyerek kiszúrta anyám nyakláncát, azon lógott, anyu levette és engedte vele játszani. Ő aki más esetben „leteremtette volna gyereket” hogy ejnye-bejnye ezt nem szabad.
Szóval being shocked…
Ezután párommal felpakoltunk és bécs helyett lementünk anyósékhoz Dunaújba… Gyereket „lepasszoltuk” mi elmentünk vacsizni este nagy játszás még stb. stb. Marcit fél egykor még nem lehetett lelőni, egyszerűen nem akart aludni. Mindent meg akart nézni, játszott nagypapával, nagymamával.
Közöttünk aludt éjszaka, én vigyázzállásban, Marci kiterülve persze apjával együtt. Ma ismét nagy dögönyözés, játékok, vásárlás, szavazás, mindenki ámulás délután nagy családi alvás…. Valamiért (szerintem idő) mindenki kidőlt. Marci mamával aludt, párom a tv előtt, papa a teraszon én meg a vendégszobában. Úgyhogy 2-6 között csend és nyugalom. Előbb értünk haza, apa Marcit fürdet én meg készülök a holnapi statisztika órámra