Doki látogatás:
Először is köszönöm szépen Mindegyikőtöknek a drukkolást, szurkolást!!!
Mint azt már Twisttől hallhattátok, az „eredményem jó lett”, és a lombikprogramot elkezdhetjük!
Még most sem hiszem el igazán ezt az egészet, hogy a Doktor Úr rábólintott, de percről percre biztosabb vagyok abban, hogy hihetetlen és egyben óriási dolog az, amit valójában elértem. De, hogy ne csak jót mondjak, hanem rosszat is beszámolok Nektek a részletekről is:
Kedden este 18:00 és 20:00 között kellett mennünk az endokrinológus orvosunkhoz, amitől, mint tudjátok egy picit tartottam, a vizsgálati eredményem végett.
A férjem szerencsére időben jött értem és igaz nem végzett minden munkával, mert 1 címre még ki kellett, hogy mennyen, de azt szerencsére át tudta tetetni a dokival való konzi utánra, így időben tudtunk elindulni a dokihoz és időben is tudtuk odaérni.
A várakozóban nem voltak sokan, egy bácsika várt csak. Ő is a mi dokinkhoz jött, szerencsére nem sokat, csak félórát volt bent a dokinál. Utána mi következtünk.
A rendelőbe belépve, a kinti utcai zajok és még ha bent lett volna, egy kislégy, annak a hangját se hallottam volna, annyira kivontam minden külső zajt a fejemből, fülemből, csak arra összpontosítottam, koncentráltam, füleltem, amit a doki fog majd mondani.
. Mielőtt, Én, aki a legjobban érintett voltam ebben az egészben, feltehettem volna a milyen eredményem lett kérdésemet, a férjem szájából már ez el is hangzott.
(A doki után mondta is, hogy ne haragudjak, de Ő olyan ideges volt már az eredmény miatt, hogy nem bírta tovább és Ő rákérdezett).
Az orvosunk elmondta, hogy a májusban elvégzett insulin eredményem jó lett, de még mindig elég magas, lejjebb kell még vinni.
Az eredmény: 62.40 mU/L lett.
A doki örült az eredménynek, én kevésbé, sőt egyáltalán nem örültem neki!
Mondtam is neki, hogy akkor nem valami sok ment le az előző értékemből, sőőőt, alig ment csak le valami.
Erre az orvos mondta, hogy de a novemberi 125.10 mU/L értékemből sok lement, hiszen a mostani eredményem 62.40 mU/L lett. Erre Én mondtam neki, hogy hogyha novembertől nézzük, akkor valóban sok ment le, de ha a februárban elvégzett kontroll vizsgálattól nézzük, akkor alig ment le, ösz.-visz 2, 3 értéket. Kérdezte az orvos, keresgélve a kartonomon a februári értéket, hogy miért akkor mennyi volt? Mondtuk 65.78 mU/L. Szerencsére nálunk volt az összes lelet, a SOTE-s leleteim, leleteink is, meg az Ő általa elvégzett vizsgálatok eredményei is.
Odaadtuk neki a februári leletet, és míg leírta róla az akkori értékeket, mondtuk, hogy eszünkbe jutott, hogy azért nem lehet meg a Doktor Úrnak, mert a volt ofőm, aki ajánlotta Őt, mindig Sz. K. néven mondja, jelent be, hogy majd megyünk hozzá, közbe Én meg már nem a leánykori nevemet használom, hanem a férjem nevét. És ekkor, februárban mikor mentünk hozzá volt ez kis kavarodás, mert a főnővér Sz. K. néven nem talált kartont és akkor a konzikor a doki elnézést is kért, mert Ő is a leánykori nevem alapján azonosított be, jegyezte meg. Így akkor új kartonra írta a februári értékemet.
Na, de folytatva a februári eredmények leírása után, az orvos is azt mondta, hogy valóban nem sok ment le, ez még nem elég
Erre a férjem halkan, óvatosan rákérdezett, hogy most már elkezdhetjük azért lombikprogramot? (Feszült 5 mp jött, a beszűrődő napsugaraktól olyan vörös lettem, mint a rák, melegem volt, a szívem hevesen dobogott, kész voltam). Az orvos azt mondta, hogy igen elkezdhetjük
A férjem tovább kérdezett, hogy hogyha sikerül teherbe esnem, akkor a baba nem lesz-e cukros, nem lehet neki se és nekem se bajom? Az orvos mondta, hogy nem most már nem lehet semmi gond, de továbbra is be kell tartanunk az általa mondottakat
Rendben mondtuk
Én megkérdeztem tőle, hogy januártól februárig mindennap tornásztam, a Merck.-ból mindennap 2x1-et szedtem, az ételre odafigyeltem és februártól mostanáig a mindennapos tornából heti 3-szori (ami mindig megvan) vagy többszöri torna lett és a Merck.-ből mindennap 3x1-et szedtem be, az evésre szintén odafigyeltem, akkor hogyhogy most csak ilyen kevés ment az értékemből?
Tornázni igaz, mindennap már nem tornászok, de csak azért nem, mert Ön azt mondta, februárban, hogy a tornát ugyanúgy folytassam mint előzőleg, csak egy kicsit vegyek belőle vissza, mert ha mindennap tornászok, akkor túl gyorsan kezdek el lefogyni és az nem jó.
Én ezt meg is fogadtam és a továbbiakban így is tornásztam.
Azt mondta az orvos, hogy nem a torna minőségével vagy az akaraterőmmel van a gond, hanem a bevitt szénhidrát mennyiséggel. Kérdezte, hogy eddig hogyan ettem, mondtam, hogy úgy ahogy mondta, no, semmi édesség, többszöri kis étkezések, sok gyümi és zöldség bevitel stb.
Azt mondta ez így idáig elég is volt, de most már ha megfeszülnék se tudnám lejjebb vinni az értéket tornával, evésre való odafigyeléssel és a napi 3x1 Merkc. szedésével. Mondta, hogy magamtól, na és persze a gyógyszertől eddig sikerült eljutnom, de most a továbbiakban evés ügyben diabetikushoz kell fordulnom, aki megfelelő szénhidrát bevitelű étrendet fog nekem összeállítani.
Mert hiába vigyázok és nézem meg mit eszek, az úgy néz ki már nem jó a szervezetemnek, még kevesebb szénhidrát bevitelre van szüksége a szervezetemnek
Ha a mostani evést folytatom, akkor nem nagyon fog változni a helyzet. Megbeszéltük, hogy ma felhívom, hogy mikor mehetek a diabetikushoz, de megkavarodtunk a férjemmel, meg persze a doki is, így a lényeg az, hogy jövő héten kedden pontban 2 órakor kell majd őt felhívnunk ez ügyben!
A másik dolog a gyógyszerszedés. Mondta, hogy ami még maradt 2 kis lemez Merckformin, azt szedjem be, majd utána kezdjem el szedni az általa most felírt Merckformin 1000 mg-os kiszerelést, napi 3x1 tablettát.
Hát Lányok, ekkor úgy összeszorult a torkom és gyomrom, hogy azt elmondani nem tudom.
Szóltam az orvosnak, hogy a mostani Merckformin 850 mg-os gyógyszer szedésénél időnként előfordult erős rosszullét, hasfájás, hányinger, émelygés.
Az orvos kikérdezett a tünetekről, hogy azok hogyan, mikor, milyen formában jelentkeznek, majd azt mondta, ha úgy érzem, hogy savam van, mar a gyógyszer akkor Rennie gyógyszerből vegyek be, mert a tejsav…… miatt ez előfordulhat. Mondta, hogy hogyha nagyon rosszul érezném magamat, hívjam fel és akkor megbeszéljük a továbbiakat. Gyógyszeradagot csökkenti, megvizsgál stb.
Rendben mondtam, remélem, sokkal rosszabbul nem leszek, vagy ha igen, akkor csak 1, 2 napig.
Miután ezeket megbeszéltük, az értékemet, a diabetikus felkeresést, az előzőnél erősebb Merckformin 1000 mg-os szedését véget ért a konzi és elköszönve, elmentünk. Utánunk bement egy idős hölgy, majd mielőtt még a liftnél megnyomtuk volna a gombot, villámcsapásként eszembe jutott, hogy Urbancsek dr. azt mondta a lombikprogram előtti konzin, hogy a belgyógyász/endokrinológus orvosunktól hozzunk majd egy papírt, amin az áll, hogy az orvos engedélyezi a program elkezdését:!: Na, visszamentünk, megvártuk, míg az idős hölgy végez, majd elnézését kérések közepette ismét bementünk a dokihoz. A doki a mostani leletemre ráírta az Urbancsek prof-nak, hogy 3x1000 mg Merckformin, 1x1/2 Bromocriptin szedése, diétás tanácsadás, folyamatos mozgás mellett, tekintettel a megfelelő beállításra a tervezett IVF program megkezdhető
Tehát folytatnom kell a tornát, szednem kell erősebb formában az insulinra a bogyót, diabetikus által összeállított kajákat kell ennem, de belevághatunk a programba!