Sziasztok!
Hol is kezdjem...mert most tök jó sok hozzászólás volt
Mindenkinek köszi a Miksadicséreteket, dagad a májam, no
Főleg, hogy ma kihúzta önállóan élete első fiókját is. Jó bazi nagy, nem is tudom, hogy csinálta. Ölben ülve az íróasztalfiókot már rángatta máskor is, de az sokkal könnyebb. Jó, jó tudom, ennek később nem fogok annyira örülni.
Hanzika! Jó nagy bunkó voltam, hogy nem gratuláltam az immáron megkeresztelt Marcusnak, szóval óriási gratula
A légzsákkal igazad van, nálunk is úgy van, hogy az én kocsimon ki lehet kapcsolni, az emberén meg nem.
Marycus! Az az igazság, hogy néha én is úgy érzem, hogy bolondokházába kerülök, mert Miksa mellett egy pillanatra sem lehet még félrenézni sem, de aztán mindig megvigasztalom magam, hogy örülhetek, hogy ilyen érdeklődő, eleven kissrácunk van. Meg hisztizni is tud, és semmi se jó időnként, ha leteszem azért ordít, ha felveszem, akkor meg csak forgolódik, feszíti magát, meg nem ülne egy kicsit sem, de mi úgy vesszük, hogy a gyerekek ilyenek, készpassz
Hason lenni Miksa is utált annak idején, de mi programszerűen minden nap szépen hasra tettük néhány percre, aztán valahogy megszokta, és amikor erősebb lett, akkor már használta is a pozíciót. Ja, és mostanában napközben belealszik a szopiba, de ha leteszem azonnal nyüszít, hát ez eddig nem volt divat.
Ildikó! Csak ismételni tudom, hogy mi itthon vagyunk
Kriszta, Manó, ti nem jöttök Ildiékkel egyidőben ki? Meg persze a többiek is, őket csak azért emeltem ki, mert még nem si taliztunk!
Mi is gondolkodtunk Horvátországban, a gyerekdokit meg is kérdeztük, szerinte tök nyugodtan menjünk, de valószínűleg inkább a Balcsit választjuk. Ott sem voltunk évek óta, aztán ha meg lenne valami, akkor mégiscsak itthon vagyunk. Északi part, horgászat, fürcsi (ha lefogyok
)...
szirom