Sziasztok!
Nagyon sokat írtatok, nagyjából átfutottam. Úgy örülök, hogy így pörög a topic és ilyen jó kis csapat verbuválódott össze! Bár Gabi nagyon eltűnt...
Tegnap voltam a belgyógyászaton, EKG-n. Jó nagy mákom volt, mert ahogy odaértem, még le sem ültem már hívtak be. Senki nem volt, csodálkoztam is. A vérnyomásommal van csak gond, haza sem engedtek kb 15 percig. Mikor először mérték, akkor 80/60 volt, 10 perc után meg már 76/57. Akkor gyorsan elszaladtak limonádéért, mivel nem kávézom. Ezért vagyok egész nap kinyúvadva, már ha feljövök a lépcsőn az emeletre, teljesen kivagyok. A játszótér csak álom marad...szegény fiam!
Beszéltetek az apás szülésről. Hááát, az én férjem pont abba a kategóriába tartozik, akit majdhogynem úgy kellett felmosni az első szülésünknél. Engem nem érdekelt, hogy bejön-e, Ő viszont nagyon szeretett volna. Szegényt úgy kellett kitámogatni a szülés végén, a varrásnál már nem maradt. Azt mondja azóta is fel tudja idézni a gát hangját mikor vágták, olyan mint amikor kartonpapírt vágnak. Azt mondja...
A másodiknál megbeszéltük, hogy csak a vajúdáskor lesz bent, kitoláskor nem. Mikor beértünk elszaladt gyorsan elszívni egy cigit, hogy felkészüljön a hosszú eseményre (ha horgászik vagy nagyon ideges akkor gyújt csak rá). Mire végzett, már majdnem lemaradt a vajúdásról, olyan gyorsan zajlott. De köldökzsinórt elvágni azért bejött.
Jobb volt így, vagyis így volt jó. Most is így lesz.
A kórházat még nem tudom hol fogok szülni. Körzetileg a SOTE I-hez és a II-höz tartozom, bármelyikbe mehetnék. Én viszont a Szt. Imrébe szeretnék megint, csak most nincs fogadott dokim és így nem tudom lehet-e. állítólag van valami befogadó nyilatkozat amit kérni kell a vezetőtől.
Pumipumi! Jó, hogy jelentkeztél és hogy ilyen nagyon szupin alakult a nap!
Várunk a képekkel és a beszámolóval!
UH eredményekkel tessék jönni aki ma megy! (már egy kicsit elvesztem a nevek között)
Kaja: tegnap nem éppen egészséges és zsírmenetes kaját ettem, de muszáj volt. Nagyon megkívántam a körömpörköltet így még ma is az volt! Nagyon szeretem. Persze a férjem legnagyobb örömére!
A lányunk lelépett az év végi 4 napos kirándulásra az osztállyal, még péntekig itt árválkodok a kicsivel.
Hihetetlen, hogy mennyire nagyon tud hiányozni! Már vettünk Neki Hannah Montanas mobiltartót, karórát, csili-vili matricát, mire hazajön nagy legyen az öröm. Így is minden nap kapnak valamit.
Na jó, egyenlőre ennyi