Sziasztok
Kitty: sok szeretettel gratulálok, és sok örömöt és egészséget nektek.
Emese nagyon megy a drukk. +++++
Úgy látom mindenkinél van valami a "mizéria" a szopi körül.
Nekem épp az imént volt egy nagyon kellemes élményem. A párom nővére hívott, érdeklődött. Szóba került a szopi,hogy Nórika 2 féle módon reagál.
1: vagy annyira alszik, hogy hiába van a szájánál, a cici, simogatom vele, keltegetem, nem is kel fel, vagy
2: felkel és csak rázza a fejét jobbra balra, türelmetlen, vagy pedig csak tartogatja a cicit a szájában de nem szív, majd egy pár perc után ellöki onnan.
Eddig egyszer sikerült cumiznia rendesen ciciből, az egész kb 10 percig tartott, és nagyon fájt, de nagyon örültem
. Egyébként fejek és üvegből megkapja.
Szóval épp ezt meséltem a párom nővérének, és mondtam, hogy mindent megteszek, de tök nagy rajtam a nyomás, hogy miért nem szoptatok rendesen, azt hallom szomszédtól, családtól, és (bár nem mondja), de apán is látom, hogy szomorú emiatt, és nagyon szeretné ha Nóri tudna szopizni. (Mondjuk a család se azt mondja hogy miért nem szoptatok, nem bántóak, csak annyira erősen tanácsokat osztogatnak, meg annyira hangoztatják hogy így meg úgy kéne, hogy érzem, zavarja őket hogy nem megy a szopi)Na, mindegy, a lényeg, hogy olyan kedvesen megvigasztalt a párom nővére, hogy sokkal jobban érzem most épp magam.
Csakhogy lassan összeroppanok ettől a nyomástól.Arról nem is beszélve hogy nekem is sokkal könnyebb lenne ha nem kéne fejni, nappal még csak-csak, de éjjel irtó macera, és sok idő.
Na, kérlek ne haragudjatok, hogy így rátok zúdítottam ezt az egészet, de muszáj volt, megosztanomm veletek.
Azért igyekszem tartani a frontot, és fejek hogy a tejcsi el ne menjen, aztán remélem tényleg csak nagyon kicsi lány Nórika, és hamarosan beletanul a szopiba.
Más téme: ti hogy bírjátok ezt a meleget? Nem olyan rég kimentem az erkélyre, hogy pár nap után újra utcai levegőt szívjak (nem szmog
, jó nagy parkra néz a lakás), és azt hittem felrobbanok a naptól...