Az a jó az életben, hogy minden dolognak van előnye és hátránya. Semmi nem fekete vagy fehér.
Ráadásul ami jó az egyik embernek, tragédia az a másiknak.
Az is jó, ha valaki 18 évesen szül (mert pl 38 évesen nagymama lehet), mert sokkal jobban megérti a gyerekét, sokkal temperamentumosabb, nem problémázik, aggódik annyit. Sokkal felszabadultabb, és jobban tud örülni minden percnek, pont mert nem érzi annyira a felelőségget, mert mindent lazábban vesz.
És ugyanígy jó az is, ha valaki érett fejjel, átgondoltan, tudatosan lesz anya, és anyagilag tud többet nyujtani a gyereknek.
A legjobb viszont, hogy mindkét esetben lehet ugyanolyan jó anya, és lehet ugyanolyan boldog gyereke. :-) És természetesen ugyanúgy el is szurhatja. :-(
Ugyanez a helyzet a kistesóval.
Jó, ha kis korkülönbség van a testvérek között, mert jobban tudnak együtt játszani, mert összenőnek, meret tényleg testvérek.
De jó a nagyobb korkülönbség is, mert akkor meg az anyuka tud többet foglalkozni a kicsivel, a nagyobb meg anyáskodik a kicsi fölött, és nincs testvérféltékenység.
A szerelemmel is ez a helyzet. Jó, ha az első az igazi, meg jó, ha nem, stb.
Egyetlen dolog nem jó, és az biztos nem az, ha valaki Istennek hiszi magát, és abban a tévhitben él, hogy ő teljes bizonyossággal el tudja dönteni, melyik a jobb.
Ráadásul még veszi magának a bátorságot, hogy amiatt lenézzen másokat, illetve elítéljen, ha nem az általa üdvözítő értékrendet tartják jónak.
Az természetes, hogy mindannyian úgy élünk, ahogy mi jobbnak látjuk, és saját elveink szerint cselekszünk.
De mások más értékrendjét elfogadni intelligencia kérdése.
Larának, és Mocorgónak teljes szívemből gratulálok!