En bemasolom ide inkabb a szuletestortenetemet, nem tudom olyan ugyesen belinkelni.
"Tímea születése:
Június 26-ra voltam kiírva, de már majdnem 6 héttel előbb lefektettek 10 napra, hogy nehogy koraszülött legyen Timi, ugyanis kezdett kinyilni a méhszáj. Persze nem lett koraszülött és ahogyan teltek a napok én egyre türelmetlenebbül vártam a nagy pillanatot, a kiírást. Aztán az a nap is elmúlt, pedig már ekkor 2 ujjnyira nyitva volt a méhszáj és napok óta egyre sűrűbben és erősebben jelentkeztek a jóslófájások. Sürgettem volna az időt mindenáron. Minden lehetséges módszert bevetettem. Bába koktél, lépcsőzés, gyakorlatilag minden lehetséges módszert, amiről tudtam...
Aztán Timi mégsem akart kijönni. A dokim is sokat volt szabadságon és tudtam, hogy a kiírás hete után megint elmegy. Fogytak a napok az elutazásáig már csak két nap volt hátra. Jöttek-mentek a frontok, de semmi nem változott, csak jóslófájások voltak. Aztán jött a telihold és már előtte nap is éreztem, hogy erősebbek a jóslófájások a szokásosnál, de változatlanul rendszertelenek voltak.
Június 30-án reggel egy viszonylag nyugtalan éjszaka után feltűnt, hogy lehet valami rendszer a fájásokban és elkezdtem nézni 10-kor az időt. ekkor kb 10 perces fájásokat mértem. Aztán amikor éreztem sűrűbben jönnek, akkor már 12 körül járt az idő. Szóltam férjecskémnek, hogy időmérés jön, mert nekem ez gyanús. Ekkor 4-5 perces fájások voltak. Egy órával később hívtam a szülésznőmet, aki azt tanácsoélta üljek be fél órára egy kád vízbe és megnézzük milyen hatást vált ki. A fájások gyengébbek lettek a vízben, de sűrűbbek is. Már 2-3 percenként éreztem őket. Aztán amikor kiszálltam a kádból újból fel is erősödtek. Újabb telefon a szülésznőmnek és irány a kórház. Fél 3 körül értünk be, ekkor ő már várt minket. Megvizsgált és eltünt a méhnyak és már bő 2 ujjnyi volt a méhszáj. Utána NSt majndem 1 óra hosszat, ami rendszeres fájásokat mutatott és jó szívhangot Timinél. NST után ujabb vizsgálat 3 ujjnyi méhszáj. Jöhet a beöntés, ami után újból letusoltam és már 4 ujjnyi volt a méhszáj ekkor. Férjecském végre bejöhetett, de várnunk kellett bő 20 percet a vajúdóban egy szabad szülőszobára.
Végre felszabadult egy szülőszoba 17.30-ra, újabb vizsgálat, bő 4 újjnyi méhszáj, babuci feje picit jobban be van már ékelődve. Hívhatjuk be a dokimat.
A vajúdólabdán és sétálással töltöt időm gyorsan telt. Férjecském masszírozta a derekamat, minden kívánságom leste, de a fájások között ki tudtam magam pihenni, elviselhetően telt az idő. 6 körül megérkezett a dokim és utána óránként -40 percenként vizsgált rendszeresen, de a bő 4 újjnyi méhszáj nem nagyon akart változni és babuci fejecskéje sem ékelődött még teljesen be. 20-20.30 körül a dokim már felvetette az oxitocint, mint gyorsító lehetőséget, de még egyszer megvizsgált előtte és a burok a vizsgálat közben megrepedt. Elfolyt a magzatvíz, de babuci jol volt. Mivel a fejecskéje még mindig nem állt be teljesen, ezért nem kelhettem fel az ágyról, viszont innentől már sokkal erősebbek lettek a fájásaim. 21.30 körül már szóltam a szülésznőnek, hogy valami fájdalomcsillapításra van a mód, de nem nagyon tudtak a dokival más megoldást, csak forgolódjak az ágyon az CTG-vel a hasamon. Hát ez nagyon nem volt jó, szinte egybefüggővé váűltak a fájdalmak, úgyhogy mégis visszaültem eredeti pózba. A doki újabb vizsgálata 21.45 felé szerencsére már azt igazolta, hogy felkelhetek, mert Timi feje beékelődött. Így bemetnem a vajúdólabdán a tus alá. Ez megváltás volt kb 20 percig rendesen lazítani tudtam, anniyra gyengültek a fájdalmak. Utána újból erősödtek, de még nem akartak a tolófájások jönni. Szülésznőm és dokim is jött rendszeresen nézni a szívhangot dopplerrel, de az mindig rendben volt. 23.00-kor szóltak, hogy most inkább menjek vissza az ágyra. Ez elegge lehetetlennek tűnt akkor, de aztán mégis visszatámogattak. Utána kaptam egy vénás oxitocin injekciót és elindultak a tolófájások.
Ezek szinte könnyen mentek, mert annyira más jellegük volt, mint annak, amit addig éreztem.
A tolófájások végén sajnos Timinek leesett a szívhangja, pedig a gát is szépen tágult, még metszeni sem kellett volna. Ekkor a doki azonnal a vákum mellett döntött és 23.28-kor kibújt az én gyönyörű kislanyom. Elöször mocorgott, tüsszentett, majd felsírt. Sajnos a vákum miatt nem sokat lehetett velünk, csak néhány percre tették a pocakomra.
A méhlepény is hamar levált, nem is éreztem. A gátvarrás viszont szörnyű élmény marad számomra. 30 percig tartott az a sok sok öltés, de végtelenül hosszúra emlékszem.
Timi rengeteg magzatvizet nyelt, sokat bukott az első napokban és sajnos 3. napra be is sárgult. Cicire csak hétfőn este került, nem sok sikerrel. Így a tejcim csak 5. napra lövellt be.
Ma 2 hetes, nagyon nyugodt kisbaba, lassan gyarapszik a súlya is, de még mindig vannak szopis gondok..."