Sziasztok!
Megjöttünk
Csak gyorsan amit így kiszúrtam:
Kriszta!
Máté még mindíg nagyon aranyos!
A rucikat neme gy helyen vettem, össze vissza
Szirom!
Nem,e gyikünknek sincs tesója. Illetve nekem van egy féltestvérem apukám első házasságából, d eaz nem igazán számít mert nem együtt laktunk és 16 év van közöttünk. 2 éves voltam mikor férjhez ment, de addig is a nagymamája nevelte.
A férjem is egyke, viszont anyukájáék 6-an vannak tesók és mindneki egy utcában lakik. Így ő rengeteg unokatesóval nőtt fel. A mai napig nagy családi élet van, most is csak 1 testvér lakik máshol, de nekik is van ott is házuk az utcában
Ennek ellenére neki az jött le hogy nem kell tesó, jó egykének lenni, nekem meg az hogy kell a tesó mindne gyereknek. Szóval még ezt e harcot meg kell vívnom
Egyébként Emmáról is kb fél évig győzködtem
De valahol azt gondolom hogy nála is inkább anyagi okai vannak ennek, ha úgy állnánk ahogy nem állunk akkor biztos könnybeben vállana még egy gyereket. De én ezt meg másképp gondolom, a gyerek elsősorban nem anyagi kérdés. Persze van egy minimum szint amit meg kell neki tudni adni, tehát legyn kajcsi, ruci, játék, szoba, de azért én az egyetemen gondolkodást amit Marycus említet azt azért még túlzásnak tartom
és nem rossz indulbók, csak sajnos én saját bőrömön tapasztaltam hogy az élet milyen kiszámíthatatlan, így az ember akár egy gyereket se vállajon. Elmondom mi volt velünk, csak hogy érthető legyen, miért gondolom másképp: Anyukám és apukám amikor összeházasodtak akkor egy egyszobás lakásban laktak. Anyukám terhes lett, nem tartotta meg, hsizen csak nem szül egy szoba konyhába gyereket, szegéyn gyerek, majd ha neki lesz akkor mindnet meg akar neki adni. Eltelt 9 év, apukám igazgató lett, kaptak szép 3 szobás lakást, jöhettem. De anyukám előre eldöntötte, neki csak egy gyerek kell, hiszen annak ez egynek akar MINDENT megadni! (hozzáteszem ő nagyon szerény körülmények között nőtt fel). Ez úgy tűnt sikerült is, én voltm az igazgató gyereke, mindnem megvolt,óriási szoba (lakótelpi mértekhez képest), dugig játékkla, nyugatról hozott játékokkal, nyugati kocsia 80-as években. Szupi volt
Aztán jöttek a gondok. Apukám 54 évesen meghalt, anyukám ott maradt egyedül. Kűzdött, valahoyg próbálta tartania szinvonalat.Akkor mentem középiskolába. Mindet megkaptam, erőn felül. De milynea sors, jötta rendzserváltás. Ki gondolta volna? Ki számított iylnerte akár 20 évvel ezelőtt? Nem ragozom, pár hét alatt úgy kiraktak a 20 éve miáltalunk hazsnált, épített, újított kertes lakásunkból mint a sicc. A törvény nem védett mindket, egyáltalán, helyette kaptunk egy 1,5 szoba konfort nélkült omladozó bérházban, Wc a folyosón. Ekkor voltam fősikolás. Elvégeztem, így, ilyen körülmények között. És most egy 3 szobásban lakunk, sőt néha álmodozom hoyg majd eljutunk kertes házba
és jól érzem magam. vagyis jól érezném, ha anyukám nem lenne a történtektől teljesen megkeseredve, őt ez az egész nagyon megvislete. Hiszen ő NEKEM mindnet meg akart adni. Nem jött össze. Bocsi a tanmeséért, csak azért írtma le mert a Marycus beírásáról ez jutott eszembe, nem szabad ettől függővé tenni a gyerek dolgot, a körülmények változnak, néha drasztikusan is, úgyhoyg aki 3-at akar és a férje is rajta, ne gondolkozzatok még az egyetemen meg ilyesmin
Ja, és pl a mi esteünkben ha szigorún anyagias oldalról vesszük mennyivel könnybeb lett volna ha van egy idősebb tesóm,a ki már keres pl, hiszen mi is akkr tudtunk tovább lépni amikor én elkezdtem dolgozni.
Jó éjt:
manó