itt vagyok...
hát túl éltem,bár nem volt könnyű...
Bírónő meg is kérdezte,hogy biztosan válunk? mert mindenben egyetértünk, és én mint alperes elfogadom a döntést stb. szóval ,hogy nem ellenkezem. Milyen ritka az ilyen válás
általában megy a harc az anyagiakért,meg a gyerekért. Na, gondoltam magamban , ha a gyerekről van szó, akkor nem nagyon lenne harc, nálam van és kész, próbáljon meg bárki mást mondani
Utána mentünk még bankba ,közös dolgainkat lerendezni, ott is ugye poénkodtunk, mire kiderült ,hogy most válunk, az ügyintéző csaj sem akarta elhinni
szóval úgy látszik mi "kulturáltan"csináljuk ill. eltérően az átlagtól.
Pont néztem a bírónő mai "programját" mi voltunk az elsők ugye bontóper, és utána következett egy gyerekelhelyezési per, na az nem lehet könnyű....
szóval túléltem , valamikor szeptemberben lesz a köv. és ott fognak elválasztani, mert ez a mai "békéltető" volt...
utána elmentünk ebédelni ,kávézni, ugyhogy minden rendben ment. Reggel amikor mentem Sz.endrére, korán odaértem, és be kellett ugranom a házba is ,mert ott hagytam még 1-2 dolgot,amit nincs hova raknom, hát mit mondjak rossz érzés volt bemenni...
szép a kert, nőnek a virágaim amiket ÉN ültettem, örült a kutyánk, rég látott, láttam rajta hogy szomorú...szóval sz@r érzés volt visszamenni....de ez van....
Bosszankodom hogy állásügyben azt sem mondják,hogy kösz nem, vagy valami...semmi visszajelzés
nem eccerű..
Emese! köszi a privit.