Nagyon tiszta, előttem vagy 5-ször elmosott bögrébe kb. 2,5 jól megpúpozott evőkanálnyi cukrot, a tasakból beleöntött a bögrémbe, majd nem csurig, de jól felöntötte vízzel.
Összekeverte és azt 5 percen belül előtte meg is kellett innom.
Megittam, visszaadtam a bögrét, erre a főnővér mondja, hogy óóó hát a bögre alján még van egy kis kortyocska………….meg persze tömény cukor
………megkeverem és akkor ezt még igya meg
Lányok, míg ittam előtte a lötyit, egy, kétszer már elfogott a hányinger
, de amikor a végét ittam
azt hittem mindjárt oda taccsolok, annyira rossz, pocsék volt.
Megkérdeztem utána, hogy kb. mikorra lesz meg a lelet, azt mondta 3, 4 hét!
A főnővér mondta, hogy fél 11-re mennyek majd vissza, így ez idő alatt elmentünk megvenni a kórház gyógyszertárába a cukrot (108,-Ft), megnéztünk a kocsit, hogy jó helyen állunk-e, majd újságokkal a kezünkbe visszamentünk a várakozóhelyiségbe a hátralevő időt eltölteni.
Elég gyorsan elrepült az idő, ami alatt időnként úgy éreztem a gyomromba csak cukorhegyek vannak ugyanis valami tömény érzést éreztem a gyomromba, amitől egy kicsit rosszullét fogott el.
Enni, ha ehettem volna is, nem nagyon kívántam semmit. Persze mellettünk nem messze ült egy nyugdíjas nő, aki újság olvasás közben elkezdett enni egy almát. Hát szendvicset meg főtt kaját nem kívántam, de egy gyümit, az Ő almáját, nagyon szívesen megettem volna. Mondtam is páromnak, ha itt eldobná a csutkáját, biztos egyből rávetném magam.
Persze nem, de valahogy ennyire kívántam volna a gyümit.
Fél 11 fele már odamentünk a főnővér szobája elé, ahol 2 nyugdíjas a többi odaváróval szemben már ott állt az ajtónál. Egy harmadik nő pedig még összecsukható széket is hozott magával és mindig közelebb és közelebb ült az ajtóhoz.