kicsit hosszú lett, de ha ezt nem lehet rövidebben leírni..
Szüléstörténetem
Szombat reggel beértünk a kórházba. Előző éjjel persze már semmit nem aludtam az idegtől..
Fél 9-kor már meg is repesztette a doki a burkot, ami cseppet sem fájt.
Amikor elkezdett folyni a víz, látta, hogy tiszta zöld, úgyhogy még jó is, hogy így döntöttünk.
Rögtön bekötötte az infúziót, amelyet akkor még csak enyhére állított, hogy a fájások maguktól induljanak be…
Körülbelül délig folyatták belém, a fájások jöttek-jöttek, de még nem voltak az igaziak…
Mivel kétujjnyira már ki voltam tágulva, a doki reggel azt mondta, hogy ebből egy gyors szülés lesz..
Délben eljutottunk a szűk három ujjnyira….
Akkor már minden porcikám fájt a fekvéstől , így megengedték, hogy felkelljek és ha már fent vagyok csináltak beöntést is..
Ekkor telefonáltunk anyunak, hogy végeztünk a CTG-n, nincs semmi, és majd kedden kell visszajönni. Délután meg elmegyünk moziba
Beöntés után visszaraktak infuzióra, kicsit erősebbre kapcsolták, aminek már azért eléggé éreztem a hatását….ezzel elvoltam fél négyig, akkor már a fájások között sem volt kedvem kinyitni a szemem..
Nagyon melegem volt, úgy éreztem, meggyulladok..ráadásul a szülésznő forróvizzel töltött gumikesztyűt rakott a hasam alá, hogy ez jó….hát nekem nem volt jó..
Aranyos volt egyébként, végig masszírozta a derekam…bár ez sem esett annyira jól, de nem volt erőm még szólni sem..
Fél négy fele kezdődtek a tolófájásaim, de ekkor még volt egy kicsi pereme, de már ki voltam tágulva 4 ujjnyira.
Próbáltam visszatartani, több-kevesebb sikerrel.
Aztán azt mondta a doki ( akit a végéig nem sűrűn láttam) hogy oldalt nyomhatok egy párat, felemelt lábbal…mivel a gyerek még mindig nem illeszkedett be addigra..
Jó másfél órát elvoltam ezzel…de a fájások rendszertelen erősségűek és gyakoriságúak voltak….a baba még mindig nem illeszkedett be…
Akkor láttam a dokin először a pánikot….velem kezdett el veszekedni, hogy lefele nyomjak…csak éppen nem volt miből nyomni.. mert amikor tudtam volna még nem lehetett..
Mire meg nyomni kellett, addigra öszze-vissza jöttek a tolófájások.
Csak a saját hasizmomból tudtam nyomni.
Állandóan az oxigént rakták az orrom alá, hogy abból szívjak, de annyira ki volt száradva a szám és a torkom, hogy meg akartam fulladni. Szegény István feladata volt tartani az oxigént és állandóan lecseszte a doki, hogy miért nem tartja oda rendesen, pedig én löktem el a kezét állandóan.
Akkor amikor látta a doki, hogy a baba még mindig nem illeszkedik be, mondta , hogy behívja az egyik ügyeletes dokit, és segítenek nekem nyomni..
Meg azt is , ha első szülő lennék, már rég megcsászározna.. én nekem akkor már mindegy lett volna, csak érjen véget az egész…….pedig csak akkor kezdődött..
Innentől kezdve egy csomó mindenre nem emlékszem, csak az István mesélte el…
Bejött egy másik pasi és ráfeküdt a hasamra, amíg az én dokim felnyúlt és próbálta elérni a gyereket, közben nyomattak velem is …ekkor már semmi erőm nem volt….
Próbálkoztam a nyomással, de nagyon erőtlen volt az egész…..mivel nem tudtam hüvelyre nyomni, ekkor mind a két szemem bevérzett….
Ekkor kezdték el mondogatni, hogy lehet, hogy a köldökzsinór a nyakán van és visszatartja…mert egy kicsit ment előre, aztán visszacsúszott állandóan..
Ekkor valaki behívott még egy doktornőt…a következő felállás az volt, hogy a dokinő felnyúlt két kézzel a két pasi meg ráfeküdt két oldalról a hasamra és karral nyomták a gyereket ki belőlem…
Semmi eredménye nem volt……az én dokim meg azt hajtogatta, hogy ha két gyereket meg tudtam szülni ezt is meg kell tudnom szülni….
Ekkor mondta neki az idősebb dokinő, hogy Robikám aki 10 éve szült, az olyan , mintha először szült volna….
Meg kérdezgette a dokimat, hogy mekkora a gyerek, persze ezt se tudta megmondani…tőlem kérdezet a csaj, mikor pisiltam, mert lehet, hogy tele van a hólyagom.
Pisilnom kellett volna, de nem ment….addigra azt hiszem én már nem voltam magamnál…egyszerűen nem tudtam már együttműködni, se beszélni….se reagálni…
Szerintem a dokinő, - aki végül is levezette a szülésemet-látta rajtam, mert azonnal ott megkatéterezett…addigra azt hittem már szétszakadok, mert fél percenként valaki könyékig bennem turkált…..
Mikor csinálták nagyon fájt és ugráltam közben…akkor néztem oldalra és láttam meg, hogy az István ott áll mellettem…én azt hittem, hogy Ő már régen kiment, nagyon meglepődtem…..de ennyire nem voltam képben…
Azt mondták, ha most nem sikerül a babát letolni, azonnal visznek császározni….
Közben kiabáltak, hogy hívjanak be mindenkit……ezt is csak az Istvántól tudom, hogy a végén mennyien voltak bent a szülőszobán rajtunk kívül.. behívták a gyerekorvost és a anesztologust is..én senkire nem emlékszem.. hat doki volt bent, és szülésznő kettő, meg két másik zöldruhás nő..
Utána mesélte, hogy kérdezgette a dokit, hogy baj van-e, de az nem válaszolt, csak mis-másolt, de neki gyanús volt, ahogy szivárognak be egyre többen……
Amikor kész volt a katéterezés, azonnal megint nyomattak velem, a dokinő megint felnyúlt, a két doki meg fentről nyomta a hasam a karjával..
Ekkor mondták, hogy becsúszott a baba a szülőcsatornába, azt mondták, már nem lehet császározni, meg kell szülnöm ……..
Az oxitocint felhúzták a maximumra….nyomattak velem, de nem jött jó fájás, , azt kiabálták, hogy nyomjak mert elveszítjük a babát.
……én beleadtam minden erőmet és nyomtam… a dokik rám feküdtek, a doktornő alulról húzta ..sikerült annyira kinyomnom, hogy a fejét már láttuk….ekkor percekre leálltak a fájások…azt hittem, hogy megbolondulok, mert annyira feszített a baba , hiszen benne volt a hüvelyemben..
Ekkor jött egy nagy fájás és nyomtam a kislányom, mint egy pezsgősdugó kirepült….
Kivették egy kicsit sírt, de azonnal valaki leszívta a váladékot a szájából és az órából és azonnal felsírt.
A köldökzsinór nem volt a nyakán szerencsére..
Elvitték rögtön, a gyerek főorvos vizsgálta meg, de még inkubátorba se kellett tenni, Hál’ Istennek, mert olyan jól volt..szép rózsaszín színű volt semmi folt nem volt rajta..
Szétszakadt a méhszájam, a nagy ajkaim, a hüvely is sérült, pedig vágtak is közben…
Amikor varrtak, főleg a szeméremajkaimat,azt hittem megőrülök, mert érzéstelenítő nélkül csinálta, a többibe adott lidocaint, de azt mondta, ide csak pár öltés kell és az érzéstelenítő injekció is legalább annyira, fáj..
Olyan szinten szétharaptam a kezemet varrás közben, hogy még most is tiszta kék..
A hasam is kék foltos a nyomásoktól..
Miután összevarrtak elkezdett a párom telefonálni a családnak..volt nagy öröm..és először el se akarták hinni...anyu miután elmeséltük neki a történetet, azt mondta, köszöni, hogy így csináltuk,mert biztos megbolondult volna..
Nagyon büszke vagyok a páromra, mert végig ott volt még a varrás közben is..Ő, aki minden vérvételén elájult és a kórházszagtól is rosszul van..
Azt mondta, annyira félt, hogy baj lesz, és tehetetlen volt…végig imádkozott…
Neki adták oda a lányát, fogta a kezében és nézte….azt hiszem szerelem volt első látásra..
Tegnap azt mondta, el se tudja képzelni, hogy eddig Ő miért nem akart gyereket..
Most leírtam ezt a történetet, amit majd kinyomtatok és odaadom elolvasni mindenkinek, aki kiváncsi rá..
Én nem akarom elmesélni többet, mert amíg írtam is végig bőgtem, meg tegnap a zuhany alatt is, amikor arra gondoltam, hogy milyen kevésen múlt, hogy baj legyen az én kis Tündéremmel..
Aki a világ legédesebb kisbabája és nagyon szeretem..
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára tasin 2009.04.30 12:55-kor.