Ditke
Üdv. itt a csapatban!!!
Olvastam a bemutatkozásodat……….hát nem semmi amin már végig mentetek Ti is!!!
Sajnálom az elvesztett piciket, biztos nagyon nehezek lehettek azok az idők.
Én Röpcsi vagyok és Én is a SOTE-ra járok.
Több, mint 5 éve szeretnénk babykét, babykéket!
1 évig hol védekeztünk, hol nem......többnyire nem.....végülis minden hónapban összejöhetett volna a baba, de sajnos egyszer sem jött össze! Aztán évvégén úgy nézett ki, hogy mégis csak sikerült teherbeesnem, de aztán kiderült, hogy mégsem. A nődokimnak mondtuk, hogy akkor most már élesbe akarunk próbálkozni, tehát nuku védekezés. Ő felírt egy hormonbogyót (minden előzetes vizsgálat nélkül) amit 3 hónap helyett 6 hónapig szedtem. Sokszor voltam rosszul, de hiába szóltam a dokinak azt mondta nem kell a rosszullétekkel törődni, majd időnként felemelte a bogyó adagomat, amitől persze még szarabbul lettem. Mikor már nagyon xarul voltam, kértem, hogy küldjön el vérvizsgálatra, amit félig-meddig sikerült is megcsináltatnom. Utána nem tudtam elérni telefonon, majd mivel elegem is lett átmentem az egy barátnőm dokijához. Ő az első vizsgálat után egyből elmondta mikor legyünk majd együtt, de sajnos az együttlét helyett majdnem kórházba kerülés és egészségügyi kaparás lett. Ugyanis az előző dokim túl adagolt a hormonbogyóval, annyira, hogy hogyha nem kaptam volna méhösszehúzó meg egysmás gyógyszereket, akkor befekhettem volna a kórházba egészségügyi kaparásra.
Folytatva, ez a második dokim szerencsére kikezelt a problémából majd rövid időn belül sajnos kiderült róla, hogy egy link alak, ugyanis Ő se végeztette el nálam a szükséges alap vizsgálatokat, Ő is össze-vissza kezelt, aztán hazudott és lelépett meg ki is rúgták a munkahelyéről.
Utána egy magánrendelős dokihoz kezdtünk el járni, közel a SOTE-hoz, aki elküldött mindegyikünket vizsgálatokra, majd amikor látta, hogy nem tud 1-ről a 2-re jutni, mivel minden eredményünk jó volt, beutalt minket 2006 áprilisában a SOTE-ra.
A SOTE-n, az első konzi után 1 hónapig tartó kivizsgálás következett, majd utána eredményhirdetés, ahol Urbancsek prof. elmondta, hogy mindegyikünk eredményei jók lettek. Nálam kicsit magas a prolaktin szint, amire kapok majd gyógyszert és a továbbiakban terminált, otthoni próbálkozásos kezelést fognak nálunk elindítani. A terminált, otthoni gyógyszeres, szuris próbálkozásból 5 kezelést csináltunk végig, eredménytelenül. Utána HSG vizsgálat következett a jobb petefészkem vége lezártnak tűnik, a bal viszont átjárható volt. A HSG után elkezdtük az inszeminációs kezeléseket, amiből tavaly évvégig 5 csináltunk végig.
Tavaly évvége fele néhány fórumos társam felhívta a figyelmemet egy IR nevezetű problémára, betegségre amivel kapcsolatban, addig még semmilyen vizsgálat nem lett elvégezve nálam. Így úgy döntöttem elmegyek és megcsináltatom azt a vérvizsgálatot, hátha kiderül valami. Sajnos az elhatározás igaz könnyen ment, de a megvalósítás annál nehezebben.
Egyik ismerősöm (szerencsére) ekkortájt ajánlotta az endorkinológus orvosát, akihez be is jelentkeztünk vérvizsgálatra + konzira, de mivel csak beutalóval mehettünk hozzá, a körzeti orvosunkhoz kellett fordulnunk ez ügyben, aki azonkívül, hogy nem adott beutalót még jó pofátlanul is viselkedett velünk. Így nem kaptunk beutalót, viszont azt sikerült megtudnunk, hogy az endo dokinak van magánrendelése is, csak ott nagyon ritkán van bent. Szerencsére sikerült hozzá még az ünnepek előtt bejelentkeznünk, úgy, hogy egy általa is ismert magánklinikáról vitt lelettel a kezünkbe mentünk el hozzá december közepe fele.
Az endokrinológus nagyon aranyos, jó szaktudású ember volt, minden leletünket nagyon alaposan, körültekintően megnézte.
A magánklinikán elvégzett IR problémával kapcsolatos leletemet megnézve azt mondta a 4 vizsgálatból 1-nek nem lett jó, nagyon rossz az értéke. Méghozzá az éhgyomri inzulin értékemnek, ami akkor jó, ha 2.60-24.90 mIU/I között van, de aki gyereket szeretne annak 25.00 alatt kell, hogy legyen az értéke. Nekem viszont az értékem 125.10 mIU/I volt. Nem semmi mi?! Ez az érték inzulinrezisztenciára utal, mutat. Szóval nagyon akarom mondani borzalmasan magas!!! Az orvos írt fel gyógyszert, elmondta, hogy diétáznom kell, semmi, nuku édességet nem szabad ennem és heti 3-szor 1 órát mozognom kell. Húúú……gondolhatod milyen nehéz lehetett így várni az ünnepeket. De erős voltam és elkezdtem a gyógyszerszedést, a más étrendre való áttérést és a mozgást is valamelyest.
A lényeg, hogy az ünnepek előtt is betartottam az előírtakat, de szilveszter napjától teljes bedobással ráálltam a mozgásra is, így februárra a karácsony előtt mért 90 kg-ból sikerült 15 kg lefaragnom, az insulin értékemet, ami 125.10 mIU/I volt, sikerült 65.78 mIU/l levinnem.
E közben (2009) január végén még neki futottunk Murber tanácsára, a 6. inszemnek, ami sajnos szintén nem sikerült. Elküldött minket lombik előtti kivizsgálásra, majd miután kiderült, hogy nem sikerült, a 6. inszem bejelentkeztünk a klinikára lombik előtti konzira Urbancsek prof.hoz. A leleteink jók lettek, a lombik programot elkezdhettük volna, de mivel a konzi előtt beszéltünk az endokrinológus orvosunkkal, aki azt javasolta, hogy még várjunk a kezeléssel, a még mindig magas insulin értékem miatt, mondtuk, hogy még várni „szeretnénk” egy kicsit.
Az endokrinológusunk 3 hónap kezelés mentes hónapot javasolt, persze további folyamatosan gyógyszerszedés, diéta és mozgás betartása mellett. A diétát és mozgást mondta, hogy egy kicsit most már mérsékelhetem, mérsékelnem kell, mert azt se jó, ha túl gyorsan fogyok le, túl gyorsan megy le az insulin értékem.
Most májusban telik le a 3 hónap és elvileg 2,5 hét múlva kell mennem majd a kontroll vérvizsgálatra! Remélem most már 25 alatt lesz! Egyébként egyszerűsítve, 2-es diabetesem van!
A lombik-program előtt elvégzendő kivizsgálások eredményeiről Urbancsek prof.-al való konzultáció végén a Professzor Úr elmondta, a meddőségünk, gyerektelenségünk okával kapcsolatos kérdésünkre, hogy nálunk ismeretlen eredetű meddőségről van szó, beszélünk. Nem tudják megmondani miért nem sikerül teherbeesnem!