ICAMICA! ÉLJEEEEN!!!!!!!!!!!!!! NAGYON VÁRTAM!
(és így kicsivel beo, én úgy reménykedek, hogy most nem tréfálkozik Balázs! és persze, ments el, mostantól tűkön ülök...)
Ezt idemásolom, hátha más is kedvet kap
Nos, elérkezett a nagy nap, Misi ma lett egy hónapos. Rékáról mindig készültek ilyen hónapos összefoglalók egy éves koráig, gondoltam, most Misiről is írok. Nándiról meg majd összeszedem a fórumról a dolgokat, róla ritkábban írtam. Szegény kis középső
Mi is történt vele egy hónap alatt?
Múlt héten csütörtökön voltunk a státuszon, az adatok:
4460gr a súlya (ez 1100gr pluszt jelent a hazajövős súlyhoz képest)
39,5cm a fejkörfogata (születési 37 volt)
37cm a mellkörfogata
55cm hosszú, ez nem változott
A vele egyforma korú babák 75%-a kisebb súlyú és hosszú nála
A születéskor óóóriási zacsijából is felszívódott az ödéma, és egészen normális méretű lett, persze traktáltak rémtörténetekkel térdig lógó fütyikről, amikhez hozzánő a gyerek felnőttkorára, így mostanra eléggé megnyugodtam. A fütyijén a bőrt egészen vissza lehet húzni, semmi letapadás nincs neki. Köldöke alakul, de még kiáll neki, mondjuk Nándi után már ezért sem aggódok, hogy így marad.
Mit tud? A babaszobát hívom segítségül, mit is kellene neki:
fejét emeli, hangokra reagál, arcot követ, a fényt szemével követi,erős hangra összerezzen, emberi hangra figyel, öntudatlanul is hangokat ad, tárgyakat érzékel, tekintetét rajtuk tartja, hason fekve fejét átfordítja
Ezt mindet tudja
Megvoltak az első hhheee és hhheő hangocskák, nagyon édes, jó, mikor nem csak a sírás van, hanem a jókedvének is hangot ad. Ezen kívül még mindenféle rendszerhangok, nyögések, cuppogások, morgások vannak. A hangomra akkor is megnyugszik, ha nem hozzá, a közelében beszélek, hanem akár másik helyiségben, és nem üvölt annyira, hogy ne halljon semmit, meg nyilván, ha anyahiánya van, és nem bekakált, vagy éhes - ez nagyon jól esik tőle.
Így, a hónap végére kezdi megszeretni a hason fekvést, eleinte nem lehetett letenni hasra, most már ügyesen emeli a fejét, 5-10 mp-ig egészen ki bírja tolni magát, és nézeget. Egyébként kicsit emelinti csak a fejét, azt tovább bírja. Most már egyre gyakrabban alszik hason, csak éppen náthás, így nem midndig jó ötlet.
Elkezdett "játszani". Na nem nyúl a tárgyakért, nem fog, de el lehet terelni a figylemét némi lengedező, csörgő játékkal, a csörgő hangokra is odafordítja a fejét, abbahagyja a sírást, megnézi, mi is az az érdekesség. A zenélő forgó teljesen hidegen hagyja, de szereti a csillagos-bolygós fejvédőjét, a kosarak fonatát, csíkos ruhákat olvasgatni, nézegetni. Rendkívül elgondolkodó, tűnődő arccal tud nézni, az ember el is hiszi neki
Imád fürdeni. Már pár naposan is, ahogy beletettük a vízbe, abbahagyta a sírást. Mostanra ez átcsapott abba, hogy sír, ha kiveszem a vízből, de féltem a kis bőrét, 10 percnél tovább nem hagyom egyenlőre pancsolni. A kis lábával már el-elrúgja magát a fürdetőfotelben, boldogan nézeget, kalimpál. Fürdés után fújjuk rá a meleg levegőt, így elnyugszik, de egyébként az öltöztetés-procedúrát nem szereti
Mint a súlya is mutatja, jól eszik, nem mérem, mennyiket, de nem túl sokat szerintem. Vannak napok, mikor pár korty egy evés, máskor meg ezerrel szippantja magába a nedűt, változó. 8-10szer eszik egy nap, általában három-négy óránként, de pár kortyos napokon gyakrabban kínálom meg. Ha nagyon behergelődik, akkor is csak a cici a megoldás. Többször kell büfiztetni evés közben, nagyon sok levegőt nyel...
Napirendje még nincs, keltjük fél7 előtt kicsivel,l hogy a fél hetes fürdés meglegyen, ez a fix pont, utána kb fél8kor már alszik, bekajálva, 11-12 körül kel, de előfordult már egy-kétszer fél 1 is. Ha felébred, általában egy, másfél órát van fent, megszűntek a hasfájások, amik nem hagyták aludni szegényt. Néha ezek az ébrenléti idők olyanok, hogy elszundikál pár percre, majd újra virgonckodik. Elnézeget - ha jó passzban van - 10-20 percet is, máskor csak kézben van el, vagy legalábbis lenne, ha lehetne, de általában nem jut rá egy egész szülő, ilyenkor sír, míg rá nem kerül a sor... Kendőben még elalszik, így mikor ébren van, nem teszem bele.
Szépen sír, nem erőszakos, nem túl hangos. Egészen anyabarát sírása van. Sőt, határozottan előzékeny, mert először csak jelez, és akkor zendít rá kitartóan, ha a rövid sírásra nem érkezik megfelelő válasz. Néha határozottan kis halk, bánatos, elkeserdett eeeeööö sírása van, legörbült szájjal, világfájdalmas arccal, nem is tudom, mit csinálnék vele olyankor, de a megzabálás biztos benne van.
Az éjszakák... hát, ott még van azért mit tanulni, de már beletörődtem, hogy nekem nem lesz olyan gyerekem, aki átalussza valaha is az éjszakát 2 éves kora előtt. Az utóbbi két- három napban, mióta legyűrtük a hasfájást, elég jó a helyzet, általában az első sírástól számítva egy óra múlva már én is alszom, és ő is,a saját ágyában. Fél óra alatt végzünk a szopi-büfi körforgással, utána még kb fél órát morog, nyökög az ágyában, meg 2-3 cumi visszaadás is szokott lenni, meg én is visszanyugszom. Ezt háromszor csináljuk meg éjjel, 11-fél1 között az első, a második innentől 3-4 óra múlva, a harmadik, az általában inkább kétésfél, három órával van később, és volt, hogy az már reggel, és felkelünk.
Az első mosolyra még várunk, remélem hamar megérkezik. Mostanra a tesók is feldolgozták a létezését, és elég sok szeretettel veszik körül, néha sok is kicsit a jóból
Szép lassan beépül az életünkbe, hétköznapjainkba, észre sem vesszük, és fél éves lesz...