Sziasztok!
Közkívánatra egy kis "esti mese". Nagyon jól, zökkenőmentesen telnek a napok. Igazán rugalmasan illeszkedett be Kiscsikó. Hál' Istennek nem volt még nagyobb baleset (kop-kop), semmilyen betegség, pedig az élet sűrűjében találta magát - az eddigi környezetéhez képest. Egyszerre ezer új dolog, száz veszélyforrás, egy csomó zaj, hang, szőrös négylábúak, tollas kétlábúak, bokrok, fák... Ja és rengeteg idegen, aki mind őt akarja látni (na és hoznak egy csomó játékot is:-)
Mindezt hihetetlen derűvel, nyitottsággal, kevés hisztivel fogadta.
Nem fél az idegenektől (na persze nem bizalmaskodik most sem), szeret autózni (ó, azok az első sírások!), rajong a kutyákért, macskáért, hallgatja a madárdalt figyelmesen, elismerően nyugtázza: hűűű!, már nem tépi le a virágot, hanem megszagolgatja, hapcival persze
, megismeri a szomszédokat... ja és a nagymamit, egy-két órát már elvan vele, csak ne lássa meg, hogy elmegyek...
Anya helyett néha apát mond, bármit hajlandó felvenni (kryss
), szóval dióhéjban ennyi.
Tényleg hihetetlen, hogy ilyen klasszul és zökkenőmentesen beilleszkedett. Mintha mindig itt lett volna...
Ja, és az sem mellékes, hogy milyen jól fogadta mindenki: család, barátok, munkahely... nem is gondoltam volna!
Nagyon köszönjük a jókívánságokat Mindenkinek, és hasonló jókat kívánunk mi is!