Sziasztok!
Hát nem sikerült igazán folytatnom a gondolatomat... Még a sokáig tartó szoptatásról annyit, hogy mikor még Dani nagyon picurka volt, akkor én is azt mondtam, hogy hát azért túl sokáig nem akarom szoptatni, úgy max 1 éves koráig. Valamiért nekem sem tetszett az, hogy nagyobb gyerekek még szopiznak. Aztán hamar megváltozott a véleményem, sajna Dani 6 hónaposan abbahagyta a szopit, de Dominikot tudjátok, hogy 17 hónapig szoptattam. Szerintem ha nem lett volna a suli, meg az azzal járó kimerültség, tovább is szoptattam volna őt, csak így fizikailag nem bírtam már, teljesen kész voltam. De annyira különleges kapcsolatot jelent a szopizás, ilyen nincs mégegy, ez egy olyan dolog, amit kizárólag én tudtam megadni a gyerekeimnek, ebbe senki más nem "nyúlhatott" bele. Remélem értitek mire gondolok.
Teljesen más egy kisgyereket szoptatni, mint egy csecsemőt, nagyon jó dolog, és igazán én is akkor értettem meg ezt, amikor én magam is benne voltam ebben.
Emma! Kedvencdokibácsink is a sokáig tartó szopit pártolja! Sőt!
Tuntun! Ez haláli aranyos beszólás volt kisfiadtól!!!!
Rékababa! Már jobban vagyunk, Domi meggyógyult (kopp-kopp-kopp), Dani ma éjjel már nem köhögött, napközben sem vészes már. Én meg valahogy nem tudok teljesen rendbejönni... Valószínű sokat használt, hogy 3 napig, amíg 39 fokos lázam volt nem volt segítségem és egész nap ugrálnom kellett a gyerekek körül...
Köhögök még néha elég durván, jó mélyről. Dani influenzás, és szerintem én is az voltam, az alapján ahogy a gyerekorvosunk elmondta most a tüneteit. 4 napig úgy fájt a fejem, mint még soha életemben, fájtak a karjaim, a vállaim, a hátam. Aztán gondolom ráhúzódott a manduláimra és azért lett mandulagyuszim. Azért egy picit jobb így, mintha a tüdőmre húzódott volna. Nem hiába mondják, hogy az influenzát ki kell feküdni. Ha meggyógyulunk teljesen és elmúlik ez a ronda szeles idő majd azt a múltkori elmaradt Tesco-játszóteres talit összehozzuk ám, jó? Nem felejtettem el, csak azóta mindig beteg valaki.
Ani! Dominik sem a nevén nevezi magát, nem is hívta magát Dominak, ő is mindig úgy mondta, hogy én. De ez teljesen tudatos, nekem szokta már mondani, hogy te, ha meg egy harmadik személyt emleget, akkor már sokszor mondja, hogy ő. Viszont ragozni egyes szám harmadik személyben ragoz (én eszik, én alszik). Talán a tesók jelenléte, beszéde gyorsítja az én - tudat kialakulását.
Dominik nagyon belehúzott most a beszédbe, már mondatokat mond. "Anya gyeje ide!" stb.
Danival kezdenek egymásra találni, bár Dani sokszor durva még mindig vele. De ha jó napjuk van olyan szépen eljátszanak egymással, tegnap tűzoltósat játszottak. Olyan jókat mosolyogtam a dumájukon közben. Tegnap meg megállapítottuk apjukkal, hogy Dominik olyan főnök-típus. Hihetetlen ahogy tudja utasítani Danit már most. Tegnap rászólt este, hogy "Nani pssszzt, én alszik!" Meg kezd már lódítani, eddig amit ő csinált hősiesen bevallotta, most már sokszor Danira keni a rosszaságokat!
Na jól van jó hosszú lettem... legalább van mit olvasnotok