Szép jó reggelt!
Most egy hosszú lelkiző téma következik...nem a babós ügy...
Hát én ma reggel nagyon hisztis picsa voltam.
Kár volt a magneb6-ot lecsökkenteni.
Mivel tegnap a szép és jó eredmények után nem sok időnk volt, hogy csak ezzel foglalkozzunk, a párom egyre idegesebb lett, nem beszélve arról, hogy egyre fáradtabb is. Még 3 nagykerbe mentünk be a boltunknak vásárolni, mire hazaértünk olyan ideg volt, hogy engem is meg a szomszéd csajt is aki boltozott helyette, felzavart, hogy hagyjuk majd ő mint elapkol stb.9-kor jött fel.10kor lefeküdtünk aludni.
Reggel sztem nem jól ébredt, azt mondja forgolódott egész éjjel, bezzeg amikor a hifi megszólalt, aludt volna még...
Próbáltam vigasztalni meg kérdezgettem, hogy audt bla bla...
Aztán csak megemlítettem neki, hogy nem akarja az anyukáját elküldeni még reggel 1 boltba mert még mindig van egy csomó hiány, amit itt lehet venni a városban...az anyukája úgyis 3/48ra jár dolgozni.Erre párom megint idegbeteg lett, hogy már megint mit kell ezzel foglalkozni meg elrontottam a reggelét.blablabla, pedig csak segíteni akartam neki, mert ha nem szól neki, neki lesz egy csomó árunál ciki azt mondani, hogy bocs nincs, bocs nics...vagy neki kell majd elmennie az ebédszünetben vagy engem kell addig oda beállítania, amit megint nem akar. Amikor elindult munkába, adni akartam neki puszit, hogy jól vagy nyugodjunk meg...de ő hárított én meg mondtam neki, hogy akkor menj "hülyegyerek" és már könnyeztem is. Aztán visszajött, fejéreordítottam mindent, hogy azt hiszi, hogy nekem könnyű ez a helyzet?, elviselni, hogy hozzá sose lehet szólni mert fáradt és idegbeteg, hogy miért nem beszél az anyjával, lehühélyztem mindenkit, ütöttem, vertem a hátát, miközben ő ölelve próbált csitítani...olyan voltam mint egy fúria.Ha ezek után sem beszél az anyjával, én fogom megtenni. Mert ő is mindig csak azt mondja, hogy az anyjja úgyse megy, úgyse csinálja meg, úgyse érdekli, meg már 55 éves...de ha nem is szól neki, még annyira se fog igyekezni sztem. Egyet még első haragomban a konyhaszekrénybe is majdnem belerúgtam, de inkább csak lendüleltet vettem.Azóta lelkiismeretfurdalásom van a babóca miatt is.
Tovább sújosbítja a helyzetet, hogy a páromnak péntek du és szombat egész nap egyetem lenne, de az anyukája bejelentette, hogy pénteken csontritkulásmérésre megy, szombaton meg ugye munkanap, úgyhogy a suliban dolgozik. Kérdeztem is párom, hogy nayukája de vagy du fog menni csontrikulásmérésre, mert ha de megy, akkor du tud boltozni...hát nem tudja.Mondom szombat du is beállahat munka után, 2 kor végez. (Amúgy szombaton anyukája szokott lenni egész nap a boltban)De, hogy akkor vasárnap meg majd tuti azért nem akar lenni az anyukája mert, hogy fáradt lesz meg mert hétfőn dolgozni kell mennie. Mondom és te nem vagy fáradt???Sajan a szomszéd csaj sem ér rá most egyik nap sem...szóval már ebbe is beledepizett, hogy neki kell lennie egész hétvégén...és egyetemre se tud menni...mivel a családján rajta volt az a vírus, az anyja 2 hete nem is volt a boltban. Én teljesen megértem, hogy ki van a párom, nem értsetek félre...próbálok is neki segíteni, mindent elérakok, maszírozom, szeretgetem...de az én türelmem is véges és az ő pesszimizmusával amit leginkább a teljes kimerültség táplál nem tudok mit kezdeni.
Na igyekszem megnyugodni, eszek, beveszem a vitaminjaimat és a magne b6-jaimat.
Holnap vagyunk 5 évesek, már le is beszéltük a szomszéd csajjal, hogy holnap legalább ráér és akkor egész nap a pihenésé meg egymásé.De a párom is miért nem tud egy kicsit előre nézni és arra gondolni, hogy holnap legalább pihi?Elhiszem, hogy az picsafüst neki, egy hét welness is kevés lenne...de el kell tudni fogadni amin nem lehet változtatni és megváltoztatni amit meg lehet, nem?