Cili: Kicsit jobban vagyunk, de előttem még mindig újra és újra lejátszódik az egész....és egyfolytában az jár a fejemben, "mi lett volna, ha..."
Gabi: Drága vagy, köszönöm!
Enikő: Szembe jött velünk, egy nagy ivű jobbos, jól belátható kanyarban, láthatóan nagyon nagy sebességgel (férjem szerint lehetett vagy 140-150)....mi csak annyit láttunk, hogy jön szembe egy kocsi, félig átlógva a mi sávunkba, és hirtelen, mikor észrevett minket, nem tudni miért, visszarántotta a kormányt, ettől meg keresztbe állt és csúszott az úton felénk....férjem elrántotta a kományt, a másik autó eszeveszett sebességgel csúszott el mellettünk, és mire hátranéztem, már pörgött a levegőben és repült a szántóföld felé, valószinűleg valami bucka dobta meg az út szélén...
...és én nem voltam bekötve, mert pont azon panaszkodtam, mikor elindultunk otthonról, hogy a középső öv mennyire kényelmetlen, és valamiért ki is csatoltam, de már nem emlékszem, miért.....és akkor utáltam magam nagyon.....
ránéztem a mellettem alvó fiamra és szégyelltem magam, hogy ilyet tettem....és olyan sirás fogott el, hogy még ő is felébredt és elkezdet sirni szegénykém, nem tudta, hirtelen mi történt...
Férjem is remegett, meg is kellett állnunk pár percre, mire felfogtuk, hogy mi történt....