Gabi, Cili! Nektek is köszi, köszi az üdvözlést! Én gondolkodnék Dévényes néniben, de Apa nem kívánkozna ilyenre - mondhatni, hogy nem hisz benne. Én meg hagytam magam lebeszélni, hogy olvastam, hogy gyerkőceitek nagyon elkettyentek tőle...
Tudom, hogy a Kiscsaj érdeke... Ezért jeleztem most védőnéninek, illetve dokinéninek is. Azt mondták, hogy kezdjük el a babamasszázst és ha azt befejeztük, akkor térjünk vissza rá...
Cili! Igazából a baj akkor kezdődött, amikor Mesinek elkezdődött a nemalvós korszaka... 2 hét telt el, mire rájöttünk, hogy semmi csokit, kakaót, mogyorókrémet nem ehetek, mert Mesi felpörög tőle. Akkor viszont már elég késő volt, mert Mesi olyan fáradt volt, hogy attól nem bírt elaludni... Ez aztán hozta a problémákat: kézben kellett ringatni, de úgy is csak sírt, annyira fáradt volt szegény (csukott szemmel feküdt hol a mellkasomon, hol Apa karján - pumában - és csak sírt, sírt). Aztán így nekem a pihenés ohne, mivel Mesi a mellkasomon volt csak hajlandó aludni a kis súlyával kb. 2-2,5 hónapos koráig. Most értünk abba a fokozatba, hogy a kiságyba próbáljuk visszaszoktatni! Éjjel van olyan - pláne hidegfront-hatáskor -, hogy óránként ébred a kiscsaj... szóval lényeg a lényeg, hogy én semmit nem aludtam, és mivel nehezen viseltem, hogy Mesi sír, ezért egész nap cipeltem, játszottam vele - elfelejtettem enni stb. Persze ezért rengeteg csodálatos percet kaptam tőle! Ez tartotta bennem a lelket! Aztán most próbálom behozni a lemaradásomat házimunkában és lassan Apa is megérdemelne egy kis kényeztetést... Nagyon röviden ennyi!
De hát ezen mindenki túlesik, csak általában könnyebben viselik a csajok - én béna voltam! Meg még most is edződöm csak!