Nah, mivel sietek, megírom, mit írtam a másik bandámnak. De előre közlöm, már jobban vagyok.
Én már bőgtem egyet kora reggel, még most se vagyok 100-as. Pedig nem akarok negatívkodni. A peteérésem rendeződni látszik, gyönyörű nagy tüszőim voltak bal oldalon. Csak az a bibi, hogy valami fényes burokszerű szar veszi körül a petefészkeimet, amitől a szép tüszőim nem tudnak kiszabadulni.
A doki csináltatott újabb vérvételt, Hemoglobin A1C-t, vagy mit, ami megmutatja, hogy az utóbbi 6-8 hétben milyen volt a szénhidrát anyagcserém. DE!!! A kórházban a gép, amivel csinálják elromlott, nem tudni, mikorra javul meg. Az én időm megy, Met-et persze még mindig nem kaptam. Azt sem tudom, megéri-e diétáznom, a súlyomon meg mindenki berzenkedik.
Ráadásul! Ilyen rossz megoldást, hogy a babára váró nőket odaültetik a kismamák közé.... Nem is bírok rájuk nézni. Addig tudtam visszatartani a könnyeimet, míg bejutottam a vérvételes nőhöz. Na ott aztán eltörött a mécses. Olyan égő volt... Úr Isten. Azt hittem elsüllyedek.
Bocsánat a negatív gondolatokért, már most is jobban vagyok, azzal, hogy valakinek leírhattam. Sajnálom, ne haragudjatok rám.
Egyébként így visszaolvasva már most is röhögök magamon.