Ciao Lányok!
Jöttem én is, látom jó a hangulat. Ditus, ennek a k..va izgalmaknak már sohasem lesz vége?
Eddig azért izgultunk, hogy sikerüljön, most meg megint másért. Nem tud az ember egy percre se megnyugodni.
Én már bőgtem egyet kora reggel, még most se vagyok 100-as. Pedig nem akarok negatívkodni. A peteérésem rendeződni látszik, gyönyörű nagy tüszőim voltak bal oldalon. Csak az a bibi, hogy valami fényes burokszerű szar veszi körül a petefészkeimet, amitől a szép tüszőim nem tudnak kiszabadulni.
A doki csináltatott újabb vérvételt, Hemoglobin A1C-t, vagy mit, ami megmutatja, hogy az utóbbi 6-8 hétben milyen volt a szénhidrát anyagcserém. DE!!! A kórházban a gép, amivel csinálják elromlott, nem tudni, mikorra javul meg. Az én időm megy, Met-et persze még mindig nem kaptam. Azt sem tudom, megéri-e diétáznom, a súlyomon meg mindenki berzenkedik.
Ráadásul! Ilyen rossz megoldást, hogy a babára váró nőket odaültetik a kismamák közé.... Nem is bírok rájuk nézni. Addig tudtam visszatartani a könnyeimet, míg bejutottam a vérvételes nőhöz. Na ott aztán eltörött a mécses. Olyan égő volt... Úr Isten. Azt hittem elsüllyedek.
Bocsánat a negatív gondolatokért, már most is jobban vagyok, azzal, hogy valakinek leírhattam. Sajnálom, ne haragudjatok rám.
Egyébként így visszaolvasva már most is röhögök magamon.