Sziasztok!
Én sem tudok belépni, de úgy érzem, felesleges is
Tegnap este szembesűltem azzal a ténnyel,hogy ha nem vagyok itthon, este mikor hazaértem, az volt a legelső, hogy megnézzem mit írtatok, és rohadt idegesítő volt, hogy majdnem 1 órát vett igénybe, hogy visszaolvassak
Ezt nem tudom így csinálni..... Örűltem, hogy hazaestem, és Kristóf még ébren volt, ha még nekiállok írogatni, akkor már csak azt láttam volna, hogy milyen édesen alszik....
Szóval szerintem én csak hétvégén fogok menni az anyatanyára, akkor leülök és visszaolvasok 1 hetet. Legalább lesz hétvégi olvasnivalóm
De ígérem, jelentkezni fogok, nem lesztek elfelejtve
Szóval mindenkinek nagyon boldog babázást kívánok, és egy nagyon hasznos és jó tanács, bár tudom, hoigy most egy ösztönről irok.... de
Tegnap mielőtt elindultam dolgozni, átöleltem Kristófot, és potyogtak a könnyeim, hogy el kell mennem dolgozni
még el sem indultam, de már annyira hiányzott..... magamba szívtam az illatát és magammal vittem a mosolyát a munkehelyemre...... szörnyű érzés volt lányok, szóval amennyit csak tudtok és tehetitek legyetek a kicsi Manókkal és élvezzétek ki az összes együtt eltöltött másodperceket is, hisz amit most kihagytok, azt soha nem fogjátok tudni bepótolni, az élet már nem fogja nektek visszaadni......
Bocsánat,ha nagyon csöpögős lettem, de kicsit depis hangulatba kerűltem ezmiatt tegnap.......
Már elhatároztam, hogy nem érdekel mekkora szarban leszünk nyárra, inkább én egy falat kaját sem fogok enni és még azt a napi 1 kávémat sem fogom elfogyasztani, de nem fogok dolgozni járni, mert Kristóffal szeretném tölteni az egyetlen és utolsó nyarunkat, amit még háborítatlanul egymással tölthetünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!