Persze, hogy Nektek is irok
! Mivel csak mostanában kezdtem el olvasgatni ezt a topicot is, nem nagyon ismerek senkit, de sebaj, majd bepótolom. Pelével már találkoztunk a LLL szoptatós sétáján, ott beszélgettünk röviden és láttam, hogy mostanában ide irogat, gondoltam megnézem én is ezt a társaságot . Ráadásul Iboly is mesélt már rólatok. Iboly férje és az én férjem testvérek, mi viszonylag sürün találkozunk. Nem szoptattam végig a várandósság alatt, csak a hatodik hónapig. Egyébként nagyon, de nagyon sokat szekáltak emiatt. (Addig volt jó, amig nem látszott a poci.) Amikor orvoshoz mentem és elmondtam, hogy még mindig szoptatok, frászt kapott az orvos. Javasolta, hogy hagyjam abba. Nem tettem. Mindenki a fülemet rágta emiatt. Aztán terheléses vércukor vizsgálaton kiderült, hogy nem jó az eredmény és ezt rögtön ráfogták a szoptatásra. Biztos vagyok abban, hogy nincs egymáshoz köze a két dolognak, mégis abbahagytam a szoptatást, aminek több oka volt. Kezdett elegem lenni az állandó magyarázkodásból, valahogy nem viseltem jól a terhességet, ráadásul nagyon érzékennyé vált a mellem és fizikailag nem esett jól a dolog. Megigértem Máténak, hogyha megszületik a kistestvére újra szopizhat és mindkettönk legnagyobb örömére igy is tettünk.
Még nem nagyon lehet gratulálni, nem vagyok teljesen biztos a dologban, tesztet pedig még halogatom, hogy biztosra menjek. Ráadásul szerettem volna egy kicsit "pihenni", hogy ne legyenek gondok, de nagyobb volt a vágy, mint az ész. Ráadásul örülök, mert igy olyan közel lennének a kölkök idöben egymáshoz.
Sziasztok, Bóbita
Anyukám otthon maradt, mert Hannussal még a gasztroenterológiára is mentünk, ahol azt mondták, 2-3 hó múlva megpróbálhatjuk a tehéntejet (2 hónaposan tejallergiát állapítottak meg nála, mert véreset kakilt az általam elfogyasztott tejtől). 
