Sziasztok!
Dy! Február 16.-án volt a 19. hetem, akkor volt az uh. Ezen vette észre itt Győrben a doki, hogy valami nem stimmel a pici szívével. Lehívott egy kollégát konzultálni, aki megerősítette a diagnózist, hogy bal szívfél hypoplásia. Elküldtek Pestre az I. sz. női klinikára Hajdú Júliához. Ő szintén megerősítette a diagnózist, ami élettel összeegyeztethetetlen betegség, a pici szíve csak ötszöri motorizációs műtéttel lett volna életképes, és rögtön szívátültetésre várt volna. Azt mondta, hogy ha vallási okaink nincsenek, akkor szakítsuk meg a terhességet. Mi is így gondoltuk...
Ezután jött a feketeleves... Én naívan még azon is meglepődtem, hogy nem "sima" kaparás lesz, hanem meg kell szülnöm. Ok. De ha már megszülöm, szüljem meg gyorsan.... Ez se jött össze. Hétfőn kiderült az egész, kedden reggel már a kórházban voltam, ahol megindították a szülést... Csakhogy ez a szülés ezerszer jobban fáj, mint az a szülés, amikor a baba is segít, és 9 hónap eltelt. Se a méhem, se a baba, se én nem voltunk felkészülve. Ezek után 3 nap alatt tudtam megszülni a babát... Őszintén szólva nem néztem meg, csak azt akartam megtudni, hogy tényleg kislány lett volna e... ÉS igen...
Szóval a lényeg, hogy mivel túl voltunk a 12 heti uh-on, eszembe se jutott, hogy beteg lehet a babám... Hatalmas sokk volt... És még most is az, de próbálom feldolgozni, és előre nézni!
Én is csak azt várom, hogy vége legyen ennek a 6 hétnek. Nekünk is 3 hónapot mondtak, de én tuti nem fogom kivárni... Egyszerűen nem fogunk védekezni. Van olyan ismerősöm, akinek 12 hetes halott bébi után a 6 hét letelte után rögtön összejött az egészséges baba, aki már meg is született!!!
Ami miatt "könnyebb" az egész az, hogy van egy makk egészséges 2 és fél éves lányom már, így ő azért itt van velünk!!! És imádom!!!
Ja, és tanúságként azért csak annyit, hogy én se vigyáztam magamra sajnos eléggé. Építkezünk, rohangáltam a házhoz folyamatosan, a télen sokszor voltam influenzás, cigis barátaim vannak, akik mellettem ugyanúgy dohányoztak, és 39 fokos lázzal, betegen is feködtem 2 napig... Ráadás! A sógornőm ikrei bárányhimlősek lettek, ezalatt kétszer is találkoztunk... No comment... Ha most teherbe esek, tuti, hogy egy beteg emberrel sem akarok találkozni!!! Ezért remélem, hogy a nyáron összejön. Szeretném, ha az első 12 hét alatt semmiféle bacit nem kapnék el...
Olvasgatom itt a többiek történeteit is, és biztos nehéz mindenkinek, valakinek nehezen jött össze, és elveszítette, valaki már az elején elveszíti, és ugyanúgy fáj neki is. Megértem én is mindenki fájdalmát, de még így is azt mondom, hogy ha már vetélés, akkor legyen a 14. hét előtt, hogy ne kelljen megszülnöd, vagy ha később van, akkor még azelőtt, hogy mozogna. Nekem sajnos nem így történt. De még én is úgy fogom fel, hogy később még rosszabb!!! Hallom én is a történeteket, és az ismeretségi körömben olyan is van, akinek a 32. héten derült ki, hogy beteg a bébi, és neki is meg kellett szülnie azt a mocorgó kis babát, aki már majdnem be is költözött a szobájába...
Na mindegy, bocsi a hosszúságért, én is csak most mondom ki magamból az érzéseket...