Gyorsan rólunk, mert még midig alszik.
Szóval, múlt héten egész végig fúrtak, fargtak a szomszédban, így szinte minden nap menekültünk valahova, hogy egy kcsit legalább csönd legyen, mert a fejem majd szétrobbant.
Pénteken tornázni mentünk volna, de Szabi nem akart aludni délelőtt. Közben újra kezdődött a kopácsolás a szomszádban. Mondtam, én nem ezt már nem bírom, ínkább elmenekülünk anyuékhoz Tatára, másnap úgyis jöttek volna Tomi köszönteni.
Szabi a Moszkva térnél aludt el, onnan Biatorbágy 15 perc, amior odaértünk úgy aludt, mint akit fejbevertek. Nem volt szívem felkelteni, meg sok köszönet se lett volna belőle a tornán. Így inkább mentünk tovább. Jól megleptük a szüleimet a munkahelyükön, akik végre élőben is eldicsekedhettek az unkájukkal.
Szombaton jöttünk vissza, menet közben bevásásrlás Budaörsön, apa heveri itthon a péntek esti bulit. Utazás, boltozás sima ügy, a kisfam, mint egy angyal, úgy viselkedett.
Vasárnap jöttek a fősulis koleszos alkótársaim - déleltőtt főzés takarítás ezerrel, délután vedéglátás, este hulla fáradtan ágybadőlés.
Szabi megint 4 óránként kel éjjel, napközbeng yakrabban cicizik kevesebbet...gyanítom, hogy jönnek a fölső fogak.
Az alsók is így kezdődtek. Félek, azt a cicim fogja bánni, mert a kis Drágának előbb van foga, mint esze.
Hiába mondom, hogy nem szabad, meg, hogy fáj és nézek szigorúan, ő csak mosolyok, mert nem érti, mit akarok. Biztos, hogy cseszegeti a felső ínyét is a foga, mert az ujját sem szopizza már, hanem rágja.
Ahogy Marek Borija, Szabi is imádja a kanalat, kiveszi a kezemből. A Protexint simán megissza a pohárból úgy, hogy egy csepp sem megy mellé. Az ásványvizes üveget is kinézi a kezemből. Szóval, a harapás és az érdeklődése miatt én is lassan úgy vagyok, hogy bár nagyon szeretem amikor szopizik, azt hiszem egyre inkább várom a Ht-t. De szerencsére minden nap legalább egyszer van harapásmentes evés és Szabi nem sztrájkol, mint Kata Norbikája, így még nem szállt el a lelkesedésem. Különösen mert olyan keményen megküzdöttem érte.