Akkor én is írok egy két gondolatot, bár nem akartam....
Ha valaki sajnálja, hogy a dolog így alakult, hát én nagyon - nagyon sajnálom! Szerintem én voltam itt a legidősebb, de mégis nagyon nagyon szerettem ide jönni. Ha írni nem is mindig volt időm, olvasni mindig mindent elolvastam. Sokat gondoltam az itt "lakókra", hogy kivel mi van, hogyan tudnék segíteni neki....
A múltkorában a kezem ügyébe akadt egy csomó McDonald's-os vinyetta, meg rakat toll, ceruza. Eszembe jutott, hogy hogy tudnám ezt elküldeni Kikének, hogy Vercsinek nagyobb kedvet csináljak az iskolakezdéshez. Nagyon sokszor eszembe jutott, hogy milyen tanácsot tudok adni én nektek, amit szívesen fogadtok, hiszen nekem már van egy (lassacskán) 17 éves leányom, túl vagyok egy váláson, egy psichiátriai kezelésen (a válás miatt), meg nagyon-nagyon sok mindenen, amiben remélem (a rossz dolgokat értem ezalatt) Nektek soha az életetekbe nem lesz részetek! Sajnos saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen nehéz egy gyermeket egyedül nevelni. Ági 9 és fél éves volt mikor az édesapja lelépett.... (Most vasárnap lesz 7 éve.) Nagyon, de nagyon nehéz volt, hogy ne kezdjem el a saját sérelmeimet a gyermekemre pakolgatni... Az apja neki továbbra is az apja maradt, és nekem nincs jogom ahhoz, hogy befolyásoljam Őt..... Majd gyűjti a saját tapasztalatait, és ha felnő, és megkérdezi elmondom neki, hogy bennem mi zajlott le.
Szóval, hogy visszatérjek eredeti mondókámhoz, engem is nagyon megviselt ez a "költözés" dolog.
Sírtam is miatta (pedig én is új vagyok... )
Ennek IDŐ kell, és majd alakul, vagy nem alakul a dolog.
Timivel kapcsolatban annyi, hogy mi (mivel egy házban lakunk, és nagyon sokat találkozunk) továbbra is itt maradunk egymásnak. Rám mindenben számíthat, legjobb tudásom és tapasztalatom szerint fogok neki segíteni mindenben amiben csak tudok. A gyerkőceinknek is jó lesz, hogy együtt nőnek fel, barátkoznak (remélhetőleg). És nekünk is jó a felnőtt társaság. Hiszen mindenki tudja, aki átélte már ezt, hogy amikor kisgyermek születik a gyermektelen, esetlegesen nagyobb gyermekkel rendelkező "barátok" elamaradoznak!
Ne haragudjatok, hogy ezt leírtam, de hazudnék, ha azt mondanám, bennem nem maradt tüske ez miatt....
Azért néha próbálok jönni, hátha lesz aki még itt ír. Én továbbra is nagyon kíváncsi vagyok mindannyiótokra, gyermekeitekre, életetekre.
És mindenkinek nagyon nagyon sok puszit küldök!
Zsuzsi