Igen, pont mához egy hétre költözöm, és már tényleg nagyon izgulok.
Annyi minden változás történik most az életünkben, sok az "életesemény"..
Először is a férjemnek teljesen új munkahely - bár már 4 hete kint van, ő már talán lassan hozzá is szokott.
Aztán nekem is lesz 3 hónap "tanulmányút", vagyis még 3 hónapot fogok ott dolgozni, és hát az is idegen környezet, idegen nyelv, megfelelés meg minden.... Már ez önmagában is egy stressz.
NA de ehhez tartozik egy totális kölföldre költözés évekre, és minden ami ezzel jár: itthoni lakás felszámolása, lakáskiadás, stb (tényleg, ha valaki tud olyat, aki lakást keres Pesten viszonylag a belvárosban (Városligetnél), írjon privit
).
Na és mindezek tetejébe jön a baba, akit persze már nagyon vártunk, és egyáltalán nem úgy volt tervbe véve, hogy egy ilyen nagy felfordulás közepette érkezik (hajdanában-danában, amikor még azt hittem, hogy ez rajtam múlik, úgy képzeltem, hogy kb. 1 éves lesz, amikor költözünk....).
Szóval nem egyszerű, és a férjemet sem láttam már 1 hónapja...
De pénteken jön végre!!!
Süni,
én sajna meg pont hogy +5 kg-mal kezdtem a terhességet. Amikor kezdtünk a BMC-ben, akkor olyan 54 kg körül voltam (és már akkor is az 52-t tartottam volna ideálisnak, de valahogy nem bírtam lemenni oda... Ahhoz képest, hogy az egyetemen végig nem adhtattam vért, mert nem értem el az 50 kg-t....). Aztán mire sikerült, épp 59,5 voltam, és hát az elején olyan étvágyam volt, még a vasszöget is megettem volna...
Ennek a következménye a mostani 63 kg....
Ma megyek védőnőhöz, biztos le fog szidni.
És az a legfurcsább az egészben, hogy még kb. 1-2 hete is csak 2-2,5 kg plusznál voltam, és azóta már csillapodott a farkaséhségem, kevesebbet is eszem, és mégis jön fölfele a többi is....
rilla,
én valami olyan furcsa dogobás-szerűséget érzek néha, mintha a szívemet érezném dobogni, de nem a helyén, hanem a hasamnál, és nem ritmusosan, hanem össze-vissza. Viszont az egész nem tart 3-4 másodpercnél tovább, ezért még jól megfigyelni sem tudom, máris elmúlik...
Már nagyon várom a rugdodást....
Na, hát örülök, hogy a szopipárna másoknak is bevált, mert elég nagy áldozat egy 140 cm hosszú párnát is még beszuszakolni a kötözéskor a kocsiba
, de úgy gondoltam, ez jár nekem...
Ráadásul tegnap én is kaptam a sógornőmtől két hatalmas doboznyi babaruhát
Ezeket is mind viszem...
Rosszullétekkel ki hogyan áll? Nekem még a múlt héten is voltak émelygéseim, de mostanra már (remélem végleg) megszűntek. Sajna mindig az volt, hogy egy-két hétre elmúlt minden rosszullét, akkor fellélegeztem, hogy ezen túlvagyok, aztán újra előjött.
Ami még van, hogy reggel kb. 1 órával a felkelés után hirtelen nagyon éhes leszek, és akkor MUSZÁJ ennem, különben úgy érzem, elhányom magam (már bocs...
). De más már nincs szerencsére...