Sziasztok!
Ninike
jó ez a kockásfülűs sztori! Amikor olvastam, még aznap bevetettem szopi közben a kisbohócot, amit még S. születése előtt vettünk. De nálunk már Julcsinak sem volt semmi fix alvóscucca (mi kellettünk csak), talán mostanában kezd kicsit jobban egyik macijához kötődni, de nem jellemző. Na, Sára tök kiakadt ezen a bohóc ügyön, pedig kiscsecsemő kora óta benn lakik az ágyában, tehát régi ismerős. De a szopihoz kikérte magának. Pedig nagyon jó ötlet ám!
Szegények! Ez a hasmenős-hányós nyavalya úgy haza tudja vágni még a felnőttet is, hát még a picit! Nem is csoda, ha pépeset kíván... Az a csoda, h egyáltalán valamit!
Sziszi
de aranyos, h írod a szavakat! Most h így beszéltünk róla, én is gyorsan összeszámolom, még ma este!
Julcsi is 15 hónaposan tanult meg menni, igazából biztosra ment, addig egyszerűen még az egyedül állás sem ment, szóval tudják ők, mikor minek jön el az ideje!
Anita
egyrészt nagyon örülök, h végül is nincs nagy gond a kicsiddel! De az tényleg hajmeresztő, ami manapság egészségügy címszó alatt megy.
A mi gyerekorvosunk egy 30 éve itt ragadt borzadály. Nekem meg kellett tanulnom diagnosztizálnom a lányokat, mert ő olyan szinten nem ért hozzá, hogy szörnyű. Addig volt jó, míg Julcsi nem volt ovis, mert így az ovi miatt - ahová kell igazolás - muszáj elvinnem mindig, amikor egyébként dehogy vinném. Hát, ő szinte minden alkalommal AB-t ír neki (holott Juliról tudja, h nem bírja és egy csomó fajtájára allergiás is). Nem képzi magát, nem tudja megkülönböztetni a tüszős mandulagyulladást a torokgyulladástól, és olyan ötletei vannak, hogy már nem is minősítem. Ált. úgy néz ki a dolog, h muszájból elviszem, aztán már ki sem váltom az AB-t, és szépen meggyógyulnak maguktól a gyerekek.
Ha meg nagyon aggódom, elviszem a szomszéd település dokijához, aki nagyon alapos.
Hiszti
hát az van bőven nálunk. Ráadásul minta is van, Juli személyében.
Én általában sehogy sem reagálok rá, vagy néha bejön a figyelemelterelés, de pl. úgy emlékszem Julcsinál ez sokkal jobban bevált. Sári rafkósabb.
De ami rosszabb, hogy mostanában tényleg egyik sem játszik egy kicsit sem egyedül és alig lehet bármi alapvető dolgot (gyors vacsi, mosogatás stb) megcsinálni mellettük. Mindkettő egymással vetélkedve, rajtam nyíg és egymást mószerolják, meg gyilkolják, hogy ki ül az ölemben. Juli titokban jól ellökdösi Sárit, az meg még rátesz egy lapáttal a "szörnyűségre".
Szóval szép kis napok. Annyi gyerekordítás van nálunk, hogy egy bölcsiben is megirigyelnék. Nem tudom, mikor lesz ennek a versengésnek már vége, de most kicsit elééééég már!
Babakocsi
nekünk a nagy Pierre Cardin és nagyon szerettem, de Sárival nagyon rövid ideig használtuk, mert fél kézzel nehéz tolni és nekem Juli kezét is kellett. A sportkocsi egy olcsó Top Rider, de én nagyon szeretem, mert jó nagy a motyótartója, könnyű, így az ovi 6 lépcsőjén simán felviszem Sáristól. De mondjuk én nem vagyok egy nagy igényű kocsi terén.
Emellett még mindig használunk kendőt, ha Sárival nem túl messzire megyünk és mozogni is akarok Julival. Meg a héten varrt nekem egy lány Mei-Tait, amit már nagyon várok, mert sokkal könnyebb lesz oviba menni, ha Sári a hátam van, és még kocsizni sem kell.
De megyek pihizni, meg jó lesz abbahagyni az írást, mert mióta írok, benyammantottam egy fél zacskó csokis mazsolát.
Jó éjt Nektek!