2009.02.19 12:39
2009.02.19 13:54
[quote="bibiesbrumi"]
írta:bibiesbrumi
A lényeg: bízz a szülésznőben, orvosodban, és el tudd engedni magad azzal a gondolattal: hogy a legjobb kezekben vagy, és próbálnak mindent a legjobb tudásuk szerint tenni érted.
[quote="bibiesbrumi"]
írta:bibiesbrumi .... és talán nincs is akkora csalódás az emberben, ha végül nem úgy születik meg a kicsi, mint ahogy várta, eltervezte ...
2009.02.19 15:17
2009.02.19 16:37
[quote="astrid"] írta:astrid[quote="bibiesbrumi"]
írta:bibiesbrumi
A lényeg: bízz a szülésznőben, orvosodban, és el tudd engedni magad azzal a gondolattal: hogy a legjobb kezekben vagy, és próbálnak mindent a legjobb tudásuk szerint tenni érted.
2009.02.19 19:02
2009.02.19 19:15
[quote="betti0412"]M írta:betti0412egmondom őszintén szülés ügyben én azt tapasztaltam, hogy semminek nem vagyok az ura, az értelem kontrollt átveszi a test és nem igazán érdekli, mit is szeretnél te. Mikor erre rájöttem, hogy nem én vagyok az, aki itt most irányító, elkezdtem elfogadni, hogy most a testem diktál én pedig nem tehetek mást, mint hogy tűrök és megyek utána. Mert ebből nincs álljunk már meg egy pillanatra, vagy gyorsítsunk vagy ki akarok szállni, itt csak egy van, tűrni és elfogadni, hogy nincs kiszállás, csak előre van.
Nekem ez volt a tapasztalatom.
(eltekintve attól, hogy azt mikor mondják, hogy fáj, egy dolog, álmaimban nem gondoltam, hogy ilyen kifejezhetetlen módon. Persze idővel símul minden)
2009.02.19 19:18
2009.02.19 19:24
2009.02.19 19:32
2009.02.19 20:49
2009.02.19 21:46
2009.02.19 22:51
2009.02.20 07:19
2009.02.20 09:05
2009.02.20 09:16
2009.02.20 10:05
[quote="neirda"]S írta:neirdaziasztok, bocsi, kicsit eltüntem, és szerencsére olyan jól pörög a topic, hogy alig győzöm visszaolvasni
Ami a szüléssel kapcsolatos elvárásokat illeti, én osztom bibiesbrumi véleményét. Én nagyon szerettem volna természetesen szülni a kislányomat, és végig arra készültem, és ezt persze az orvosnak is 100x elmondtam stb stb. Aztán nem úgy alakult. Engem is 1 éjszakás vajúdás után megcsászároztak, mert részlegesen levált a lepény (elkeztem vérezni), és a dokim nem akart kockáztatni...Utólag nem tudom, hogy mennyire volt "komoly" a helyzet, nem is fogom már soha megtudni, de akkor annyira "megijedtem", hogy veszélyben vagyunk, hogy természetesen beleegyeztem rögtön a császárba. Szerencsére az epidurált engedték, és igy legalább hallottam ahogy felsirt, és rögtön megpuszilhattam mielőtt elvitték és engem összevarrtak. De azóta is sokszor érzem, hogy nagyon sajnálom, hogy nekem/nekünk!! kimaradt az életemből a szülés mint élmény, és mivel nagyon közel is van a két terhesség, ezért a második is császár lesz, szóval ez már igy is marad...Talán ha nem várom ennyire, és kicsit felkészülök lelkileg arra, hogy szülés közben bármelyik percben változhatnak a dolgok, és szükség lehet egyéb beavatkozásra, nem okozott volna ekkora csalódást.
Ami a pocakokat illeti kicsit megnyugtattatok, mert az enyém már hatalmas, de látom azért a tieitek is növögetnek már Én folyton éhes vagyok, és igyekszem megállni, hogy folyton egyek, de ha nem eszem egy darabig, akkor jön a hányinger....Az előző terhességnél sikerült csak 13 kgot híznom, remélem most sem leszek bálna Ti tornáztok amúgy?
2009.02.20 10:19
2009.02.20 11:08
2009.02.20 11:13
2009.02.20 11:18
2009.02.20 11:22
2009.02.20 11:23
2009.02.20 12:21
X EZT MÁR OLVASTAD? |
|