Sziasztok ismét!
Momoska, én is elkaptam ám a labdát, annyira, hogy az este –mivel nehezen tudtam elaludni-, mind ezen gondolkodtam, hogy milyen is vagyok.
Mivel régóta nem írtam, úgy gondoltam szép sorjában térek ki mindenre.
Nagyon tetszenek az esküvős képek, nézegetni én is nagyon szeretem, és tényleg, minden menyasszony szép. Bármelyik képet is nézem, mindegyik önmagáért tetszik.
Orsi romantikus ruhája nagyon vonzó és tetszetős.
Csürci biciklis képe nagyon egyedi, Lina a biciklikosárban nagyon édes és a fogmosós kép is aranyos.
Tina haja és fejdísze tetszik nagyon és az a kép, amelyen a háttérben látszik a folyó.
Timi képei közül nekem az Esztis tetszik a legjobban.
Orsi, jó a két pasis kép is.
Szemkinyomás nálunk nincs ugyan, de van köldökpiszkálás, szájban turkálás, nyakcsipkedés. Egyik mellemen van egy anyajegy, mint egy kisebb lencse, akkora. Sikerült Ancsinak úgy megkapargatnia, hogy vérzett és egyik fele följött. Aztán az a rész leszáradt és leesett, de azóta is nagyon résen kell lennem, mert mindig készen áll arra, hogy piszkálgassa.
Edina, szerintem is nagyon jó volt a hajad, tényleg illik hozzád ez a haj.
A szánkós kép tényleg posztergyanús!!!!
Mivel mi sem vagyunk összeházasodva, így Kora táborába tartozom ebből a szempontból.
Igazából féltem a házasságkötéstől, ezért is hárítottam minden olyan kapcsolatot annak idején, amelynek ez lett volna a vége. Noo meg azért is, mert nem találtam meg az igazit.
Nekem nem volt semmilyen időszakom sulis koromban. Nem voltam különösebben visszahúzódó, de nem is buliztam meg ilyesmi. Igaz, lehetőségem se nagyon lett volna rá. Középiskolában koleszos voltam, elég szigorú rendszerben. Én olvasni szerettem nagyon és kirándulni.
Annyi mindent lehetne írni, nem is tudom, hol kezdjem…
Leírom, hogy mi hogy ismerkedtünk, meg és hogy jöttünk össze. Egy közös haver, ismerős révén. Ő küldött Attihoz, hogy feltétlenül keressem fel, mert nagyon jófej.
Attinak volt egy Erdély-járó időszaka, akkor ismerkedett meg ezzel a sráccal, vendégeskedett náluk stb stb. Én aztán együtt énekeltem egy kórusban ezzel a fiúval. Aztán amikor hallotta, hogy készülök Budapestre, ideadta Atti címét és egy kis faragott dobozt, hogy keressem meg, mert ő úgysem fog hozzá kijutni, tegyem meg én. Persze fölkerestem, rokonszenvesek voltunk egymásnak, de egyéb semmi. Mondjuk mindketten másfele irányuló élethelyzetben voltunk, ő épp készült Németországba, nemrég született gyereke, én pedig készültem disszidálni Svédországba. Ami aztán nem jött össze, pedig 10x próbálkoztam. (Aztán pár év múlva 3x is kijutottam)
Ő kiment Németországba, én hazautaztam, és próbálkoztam névházassággal kijutni, amire végül is a „rendszerváltás” miatt nem volt aztán szükség.
Elkezdtem tanítani a 13. kerületben, „véletlenszerűen” épp abban az iskolában, ahová Atti járt néhány évig. Közben ő is visszajött, házassága tönkrement. Szüleivel időközben mindvégig tartottuk a kapcsolatot, mert nagyon jóba lettünk és így tudtunk is egymásról mindent. Nekem volt két kapcsolatom is, aztán amikor vége lett, Attila lépett a színre, véglegesen. Nevetve meséli azóta is, hogy azért lépett olyan gyorsan, nehogy megint leüssenek a kezéről.
Néhányszor találkoztunk, aztán össze is költöztünk. Geri pont a kapcsolatunk 7. évében született. Házasságot leginkább ő nem szeretett volna, én pedig nem bántam, mert túl kötöttnek érzem ezt az intézményt számomra. A kötelességérzetet és az állandóság szeretetét leginkább az anyaság hozta meg nekem.
Hát, dióhéjban ennyi.
Mostanában nekem sem mondják, hogy fiatalabb lennék, amin azért sem csodálkozom, mert nem is nagyon járok sehová. Mondjuk engem soha nem zavart a korom, és most, hogy Ancsi van, meg pláne nem.
Rájöttem, másként kell kezelni a saját időnket, mert mindenik hordoz esélyt magában. Én legalábbis másként nyúlok most az időhöz, számomra nyilvánvalóvá vált a dolgokhoz való hozzáállás fontossága.
Szoknyát, ruhát szívesen viselek, mindig is, régebben sminkeltem magam, de egyre kevésbé, inkább a számat kenegetem.
Megnéztem Kabir Bedit, hát Sandokanként elég jól nézett ki azért. Lucy Liu is jó arc, én is szeretem az ilyen szemeket.
Na most aztán lesz mit olvasnotok