Sziasztok.Én is rég voltam,alig győztelek benneteket visszaolvasni,sajna nem lustaságból.Bekövetkezett az egyetlen dolog amitől legjobban féltem a terhességtől,ezek pedig az epeköveim.4 éve tudok róluk,nem műtettem meg,mert az állásom fontosabb volt,meg nem is okozott panaszt...ezidáig.Múlt vasárnap nagyon rosszul lettem begörcsöltem,4 napon keresztül minden este hánytam és görcsöltem.Aztán feladtam és pénteken bementünk a kórházba.A sebészeten azt mondták nincs begyulladva így nem kell műteni csak ha nem változik.iszonyú diéta,rengeteg folyadék,legalább a 30.hétig húzzam ki akkor már jobban tudják gyógyszeresen kezelni,de az még rengeteg idő.2 napja alig eszem,igaz nem is hánytam de sokszor fáj még...nem tudom mi lesz.Alig ehetek valamit,a babának meg nagyon kellene a sokféle étel....de ez van.Egy belgyógyász főorvosnál is voltam,édesapám ismerőse,ő se ajánlja a műtétet ha nem indokolt,viszont ha műteni kellene arra már csak pár hetem van,utánna már nagyobb a baba és nehezebb.Szóval koplalok pár hétig addig jó lesz,utánna meg már ha nem lesz jó nem műthetnek....Ez van,koplalok,vigyázok...aztán majd lesz valami.De minden rosszban legyen valami jó,a hasi uh doktor fiú,nagyon rendes volt és agyon uh-ta a picurt is,aki hatalmasat nőtt azóta amióta nem láttam,és mindene rendbe van...csak a szívem fájdalma,hogy eggyel több testrésze van mint nekem:( szóval 95%-ra mondták,hogy kisfiú:),hát fáj a szívem,de az a lényeg,hogy egészséges és potyára kaptam 3 képet is róla,az egyiken a fiú énje kinyilazva!!Hát még én is látom neki....
szóval rólunk most ennyi,este még írok majd nektek személyre szólóan is....
Addig puszi mindenkinek...