Gusztustalan ez az idő, és mi tegnap ebben a csoda időben voltunk a védőben. A tegnapi story:
Az odfelé út még egész jó volt. Akkor még nem esett annyira...de azért felhúztam a kapucnit, a családi ernyőt bedobtam a kocsi aljába, hátha (kb 1 méter 20 cm-es az ernyő, akár embert ölni is lehetne vele)... Persze a kampó félig kilógott, és aki előttünk ment annak jajj, mert a kampó beleakadt a lábába. Hogy megijedtek, hogy valaki elkapta a bokájukat. Hihihi
Én meg nem győztem elnézést kérni, ha valakivel összeakadtunk útközben. Meglepően sok emberrel találkoztunk még ebben a szar időben is. Persze voltak ismerősök is akik jajjhaddnézzükmegababát, jajjdearanyos, és meg kellett állni. Végre odaértünk a védőbe: Juhejj.
Az ajtó kifelé nyílik. Persze így elég nehéz az ajtót is fogni, és a babakocsit betolni az előtérbe. Sarkammal megtámasztva próbáltam kinyitni az ajtót, és gyorsan betolni a kocsit. Félig meddig sikerült is, de az előtérben má' mér ne ott állt 3 bicikli! Persze azok kinnt a tető alatt nem fértek volna el. ÁÁÁ, de a babakocsival alig tudtam besasszézni közéjük. Hú, na végre beparkoltunk.
Levettem a térdig érő, csutak vizes kabátomat. Amerre mentem kisebb patak keletkezett alattam.
Kb negyed óra alatt kicsomagoltam a gyereket az esővédőből, és takarókból, és bevittem a pelenkázóra. Huhh, de jó, egyedül vagyunk, mondom gyorsan végzünk. ÁÁÁÁá, nem közben megérkezett Gázsi, meg Juli, meg Pityuka a 6 éves kisfiú. De szerencsére kinézett a védőnő, és mondta, hogy gyorsan menyjünk be méreckedni. Pityuka meg addig ne izguljon, és, hogy milyen csinos a Pityuka, mert meg van fésülködve (na ez aztán nem semmi). Pityuka várt, anyjába kapaszkodva, Gázsi kiment rágyújtani, mer' háááá ő addig nem vár ám itt.
Bementünk, (kabátokat kinnt hagytam). Védőnő elvette tőlem Dorkát, Anita menj ki, és hozd be a kabátokat. (Ja, persze, gondoltam, hátha Pityukának vagy anyukának megtetszik).
Na, nyanyó végig ordította a méreckedést. Doktornéni megvizsgálta, minden rendben. Kijöttünk, Pityuka bement. És ettől a pillanattól fogva, valami éktelen visítás, ordítás vette kezdetét. Pityuka üvöltött, hogy neeeeeeee, nem kő szuri! Juli ordított, hogy te gyerek maradjáááááá máááááááááán nyugton. Védőnéni a kis vékony hangjával próbálta átordítani az egészet, hogy fogja meg a kezét a gyereknek.....
Persze Dorka megijedt ettől a hirtelen szindarabtól, és ő is üvölteni kezdett. Próbáltam gyorsan felöltöztetni. Kb. megint 1/4 óra alatt sikerült visszavarázsolnom a kocsiba takaróstól, esővédőstől, mindenestől. Kifelé jobb volt, mert a babakocsival löktem az ajtót kifelé. Persze Gázsi a pofánkba fújta a cigifüstöt, ahogy kiléptünk, és az ajtót véletlenül se fogta volna meg. Gondoltam beugrunk a CBA-ba és a piacra kiszaladunk zöldségért, pont útba esik. Közben szakadni kezdett az eső, de vízszintesen ám. Ok, akkor kinyitjuk az ernyőt. Ez már elég nagy akrobatikus készséget igényelt.
Babakocsit tolom magam előtt bal kézzel, amin rajt az esővédő ( Ok, kisasszony nem ázik), kezemben a családi esernyő, amit időnként a szél csavargat a kezemből, és próbálok úgy megtartani, hogy azért a fejem ne ázzon, kisebb-nagyobb sikerrel. Beérünk a CBA-ba, esernyő összecsuk, letesz, pénztáros Marcsi közben figyel a gyerekre, aki elaludt. Itt gyorsan végeztem, és közben kicsit melegedett az átázott derekam is. Irány a piac. A fehér kavicsokkal felszórt terület előtt egy oltári nagy dagonya, és pocsolya volt, amit sehogy nem tudtam kikerülni. Na, bumm, muszáj lesz belegázolni. Babakocsi, alvázmosás. Anyuka gatyaszára térdig vizes. Gyorsan összekapkodtam ami kell, rendes volt a zöldséges, mert gyorsan segített egy szatyorba pakolni a cuccost. Kavicságyból ki, dagonyába be, babakocsi alvázmosás, anyuka gatyája combig vizes...irány hazafelé!
A kocsi alja telepakolva: jobbra kilóg két jégcsap retek, bal oldalon csörögnek a bébiételes üvegek a szatyorban. A másik szatyor kiborult, a kiwisdoboz hálója kiszakadt, így útközben egy-két szem kiwit már elhagytam....
Nézek hátra, ott van az úton egy kiwi, a csába......ezt még sikerült összeszedni, de nem tudom mennyit hagytam el így (Jancsi és Juliska effektus, megjelölöm a haza vezető utat
) Na, frankó. A járda helyett itt beton járólapok vannak a házak előtt, mondanom sem kell, hogy meg vannak süllyedve, egyenletesnek még kis jóindulattal sem mondható és néhány ház előtt pedig a fű úgy benőtte, hogy ki sem látszik. Így sikerült a babakocsit egy kézzel lavírozva a megsüllyedt gödrös "járdákon" a legnagyobb esővízzel telt gödrökbe beletolni. Ergo, a babakocsi banánostól, jégcsapretkestől, és kiwistől kapott pár alvázmosást hazáig Na, meg én is újfent. Az ernyőt összecsuktam, mert egy kézzel már képtelen voltam tolni a kocsit, olyan nehéz volt, és így csörögve zörögve, kiwit szedegetve mentünk hazáig, miközben az önkormányzatot, és a közúkezelőket, és a betonlapos járda készítőinek felmenő és lemenő ágait sűrűn emlegettem a sírás és a röhögés határán, nyakig átázott kabátban, gatyában.
Nem hiszem el, végre hazaértünk. Juhejj. Bekanyarodtunk az utcánkba, ahol persze aszfalt nuku. Szintén murvás, gödrös, sáros, x ezredik alvázmosás....Brúnó kutyám meglátva minket hangos ugatásba kezdett....erre a szomszédból, ahol nincs kerítés kb 5 kutya jött elénk, és ugráltak a babakocsi felé. Erre én kikaptam alulról a családi esernyőt (gondolván,ha embert nem is, de kutyát ütni jó lesz) és elhajtottam a dögöket. Na ezután sikerült belavírozni magunkat a kapun. Végre eljutottunk a teraszig, ahol fél órámba telt, míg kicsomagoltam a leányzót, és a kocsi aljából a már-már főzelékké vált zöldségeket, és gyümölcsöket megszabadítottam rájuk rakódott sártól, esőtől, és még ki tudja mitől, mire be mertem vinni a lakásba.
Jól esett levenni a vizes gatyámat, és megszárítani a vizes hajamat ( kapucni és esernyő ide-vagy oda, a szél a pofámba hordta az összes esőt). És Dorkát mikor kivettem a kocsiból (közben ő elaludt hazafelé) csak vigyorgott rám, és hangosat sikított. Már csak azt nem tudom, hogy a szerencsétlen hülye anyját nevette ki, vagy csak simán jó kedve volt, hiszen ő ebből nem sok mindent észlelt, csak jól kialudta magát.....
Anyany: 7 kg volt Dorka ezelőtt 3 hete, és két hétre rá pedig 7 kg 1 dekagramm, pont egy hete. És most meg 1 hét alatt hízott 40 dkg-ot.
Szóval most 7 kg 40 dkg, nem értem én ezt a lányt. Csak megijedtünk, hogy áll a súlya két hete. De ezt nem tudom hogy csinálta. Jó, több főzeléket adok neki, de előtte sem éheztettem, és kb. tuszkolom bele a kaját, mert csak ami a fogára való, na azt eszi meg. Cicizni is már nem ér rá, mert sokkal fontosabb körülnézni a szobában, meg anya gombját, zippzárját, akármilyét piszkálni, és nézelődni. Nem egyszerű etetni ezeket a csajokat.
naspolyácska: ne aggódj, Miló is hamarosan beindul. Dorka sem mindig csinálja ezeket. Mikor milyen kedve van. Sőt, először mikor hasrafordult kétszer, utána, kb 1 hétig nem csinálta, csak ha segítettünk neki. Most meg le sem lehet állítani. Mikor milyen kedvük van. Nálunk is van már egy használaton kívüli, domestossal lemosott távirányító. De persze neki az nem jó, neki a digi tv-s kell, mert azon sokkal színesebbek a gombok. Már nem győzöm dugdosni előle. Ja, és elkezdte a hisztit. Ha valamit meglát, és nem adom oda neki, vagy elveszem tőle, akkor sírva fakad. Van akarata, az biztos....
Kipróbáltam a meggyet sütőtökkel, na úgy már megette. Amúgy megfőztem neki, úgy pépesítettem, de még így is savanykás volt neki, pedig cukor is volt benne egy pici.
Tejci ügyben ne sírjál, és ne parázz, igaza van Larának, mert Milóka megérzi, és az sem jó. Én is aggódtam, amikor megjött, hogy nem ízlik majd neki, de nem zavartatta magát, megette így is.
Egyél édességet, hátha úgy jobb lesz a tejci íze!