Sziasztok
először is szeretnék mindenkinek nagyon sok szerencsét és kitartást kívánni!
rólam röviden: 2008 év elején kezdtünk - 4 év sikertelen próbálkozás után - a Forgács Intézetben. A vizsgálatok szerint mindketten rendben vagyunk, csak bromocriptin-t kellett szednem. Az első beültetésre márciusban került sor, a gyógyszeres stimulálásra jól, talán túl jól is reagáltam 17 érett petesejtet szívtak le. Tanár úr és Sipos dr úr szerint ezek annyira jó eredmények voltak hogy nem szúrtak meg egy sejtet sem, hanem csak összeengedték petéket az örökítő anyaggal "bulizni"
két erős embryo lett belőle, őket pakolták vissza. Teljesen el voltam szállva hogy nekem elsőre is biztos sikerülni fog ilyen eredményekkel, hát sajnos nem tapadt meg egy sem.
A második beültire augusztusban kezdtünk készülni, változtattak a gyógyszereken és 7 érett petesejtet szívtak le, amiből szúrás után 3 erős embryo került beültetésre szeptember elején. A leszívás és a petesejtek szúrása épp a születésnapomra esett, így végig azzal a gondolattal játszottam hogy ha ez most sikerül gyakorlatilag a születésnapom lesz a baba/babák.. hát nem is tudom hogy lehet nevezni? létezésnapja
Még ott a transzfer után megfogadtam, hogy most nem érdekelnek a munkahelyi problémák, kiveszek 2 hét szabit és igenis pihenni fogok. Lehet hogy hülyeség, de első naptól kezdve simogattam a pocimat és beszéltem hozzájuk hogy kapaszkodjanak erősen, nagyon szeretem őket és legyenek nagyon ügyesek. Próbáltam teljesen kizárni a negatív gondolatokat és csak a pihenésre koncentrálni (tudom ajánlani ilyenkor a Jóbarátok összest megtekintésre
) 2 hét múlva szombaton kellett volna megjönni, de nem jött meg igazából csak pecsételtem és görcsöltem, kezdtem nagyon izgulni és nem tudtam hogy hogyan fogom kibírni még két napig amíg az első tesztet megcsinálhatom. Vasárnap kb 10 percenként rohangáltam a wc-re bugyit nézegetni hogy került-e valami a betétre, továbbra is sötét színű pecsételésem volt, de igazából nem jött meg és érzékeny volt a mellem. Aztán eljött végre a hétfő reggel és én már egyre biztosabb voltam benne hogy most végre sikerült és megtapadtak a babák. Reggel 1/2 6 körül (pedig nem vagyok egy korán kelő típus
) megcsináltam a tesztet és legnagyobb megdöbbenésemre nem láttam két csíkot, csak egyet. Szinte kényszerítettem magam hogy kimenjek kv-t főzni és a cseppentés utáni csíktalanságból még ne vonjak le semmi következtetést, hanem adjak 3 percet a lakmuszpapírnak. KV után visszamentem leskelődni és ott volt a halványka rózsaszínű csíkom
végre. Zokogva ráztam fel a páromat és hívtam anyukámat hogy bizony itt lakik valaki odabenn!
4 elkeserítő év után, rengeteg csalódás és miegyéb után végre sikerült. Most 23 hetes vagyok, pici Peti kapaszkodik odabenn a pocakban.
Mindezt a Tanár úrnak, Sipos dr úrnak, Zsuzsának és Ibolyának, ill. az intézet többi munkatársának köszönhetem!
Remélem hamarosan Nektek is sikerül csajok, sok sikert mindenkinek!
üdv
Fitie